EzoTOP

A köles a zabhoz hasonlóan a toklászosok családjába tartozik, eredeti őshazája India. Az egyik legősibb kultúrnövény. Németországban már a Krisztus előtti időben is termesztették. Száz évvel ezelőtt még óriási jelentősége volt a táplálkozásban, mára azonban feledésbe merült. Ezért sürgősen fel kell hívnunk az emberiség figyelmét erre az értékes tápanyagra, mert ez a Föld ásványanyagokban leggazdagabb gabonája . A kölesliszt gluténmentes termék , mentes a ragacsos fehérjétől, ami gluteninből és gliadinból áll.

Igen sok kovasavat tartalmaz, továbbá fluort, ként, foszfort, vasat, magnéziumot, káliumot, cinket stb. Különösen gazdag a B-vitaminok csoportjában, mint B1, B2, B6, B17, pantoténsavban és nikotinsavamidban.

A köles a maga 100 g-ra vonatkoztatott 550 mg kovasavával 6,8 mg vassal, 0-6 mg fluorral, 3 mg nátriummal, 170 mg magnéziummal e fontos ásványi anyagok bőséges tárháza. Figyelemre méltó, hogy ebben a növényben az ásványi anyagok, a nyomelemek és növényi hatóanyagok igen finom, csaknem homeopátiás formában vannak jelen, melyek pozitívan hatnak a csontok és porcok egészségének visszaállításában. Sejtjeink és egész szerveztünk egyedülálló módon csak az ilyen finom formában lévő ásványi anyagokat tudja maradéktalanul felvenni. A köles egyszerre képes salakanyagként kiválasztani a pangó ásványi anyagokat a szervezetből és az ásványi anyag veszteséget kiegyenlíteni.

A kovasav, mint vízkötésű szilíciumdioxid különleges őszi szubsztanciát jelent minden élő szervezet számára. Orosz tudósok fedezték fel, hogy kovasav nélkül egyetlen élő anyag, egyetlen szervezet sem tudna létezni . A növényeknél a kovasav elsősorban építő és támasztó funkciót lát el. Az emberi és állati szervezetben is nélkülözhetetlen. Mésszel együtt elsősorban támasztó funkciót tölt be, a kovasav biztosítja a rugalmasságot, a mész pedig a szilárdságot.

A kovasav adja meg a kötőszövetek (csontváz, kötőhártya) szilárdságát is. A kötőszövet a szervezet legősibb szövete. A magas kovasav eredménye a friss sima bőr és az erőteljes fénylő haj. A kovasav a fluorral együtt hatva gondoskodik az egészséges fogakról és szilárd körmökről.

Sok ember szenved különböző tartási hibáktól. A köles ebben is sokat segíthet, valamint a tüdő különböző betegségeiben, mint hörgőgyulladás, asztma, mert ellenállóvá teszi a szöveteket és síkossá a nyálkahártyát. Növeli a szövetek rugalmasságát és ellenálló erejét.

Az életkor előrehaladtával folyamatosan csökken a szövetek kovasav tartalma. Ez a bőr ráncosodásában, a kötőszövetek gyengeségében, visszerességben, aranyérben, porckorong sérülésekben, tartási problémákban, vérellátási zavarokban, szédülésben, fáradtságban, ekcémában, fogsérülésekben, ízületi sérülésekben, ízületi gyulladásokban, a körmök törékenységében, az értelem és az idegrendszer gyengülésében és allergiás jelenségekben nyilvánulhat meg. A kovasav különösen a B-vitamin tartalma miatt messzemenő hatást gyakorol az idegrendszerre is.

A köles táplálkozási eredetű hiányállapotban képes javulást hozni. Csonttöréseknél rendszeresen kellene kölest fogyasztani. A gyulladásos állapotok – mint pl. a hólyaggyulladás – köles étrend mellett rendszerint gyorsabban gyógyulnak. Sajnos az emberek manapság rendkívül kevés kovasav tartalmú ételt esznek, vagy az élelem eleve ásványi anyagokban szegény területről származik, ezért a szokásos étrend nem fedezi a szükségletet.

A titkos recept: teljes értékű barnaköles

Mivel az ismert aranyköles kemény kovasav tartalmú héja étkezésre alkalmatlan, ezért hántolni kell. Az aranykölesen kívül létezik az ősi- vagy barnaköles, amit nem kell hántolni . A középkor gyógyítóival egyetértve ezt a növényt még napjainkban is nagyra értékelhetjük és továbbadhatjuk az egészségmegőrzés titkos receptjeként nem csak idősödő korúaknak.

Mint már említettük, a barnaköles nem alkalmas hántolásra, viszont sokkal magasabb a táplálkozási értéke mint a héjától megszabadított aranykölesnek. Mint köztudott, az ásványi anyagok és a nyomelemek a magok külső rétegeiben halmozódnak fel és a hántolással a tizedére csökken ezen értékes anyagok mennyisége. Mivel a barnakölest héjastól őrlik, így minden vitális anyag az őrleményben marad .

A hőkezeletlen tápanyagokat a szervezet sokkal könnyebben veszi fel mint a hőkezelt. Nyersen fogyasztva a barnaköles is a bázisképző gabonák közé tartozik, így fogyasztásával megelőzhető az elsavasodás, az ásványi anyag veszteség és az elsalakosodás.

A barnaköles csak magas humusztartalmú talajon termelhető számottevő terméshozammal. Termesztésének alapvető feltétele a környezetkímélő talajművelés, a szükségletnek megfelelő tápanyagellátás és csak szerves trágya használata. A barnakölest még nem klónozták, nem génmanipulálták és nem hibridizálták. Ennek az egészséges művelési formának köszönhető, hogy a benne lévő B-vitaminok, pantoténsav, vas, fluor stb. megőrizték eredeti ősi formájukat.

Az őrölt barnaköles még hatékonyabb, mert a kölespelyhet előállítása során forró gőzzel kezelik és stabilizálják. Az őrölt barnaköles belekeverhető müzlibe, a legtöbb folyadékba, mint pl. frissen préselt gyümölcslébe, levesekbe, vagy joghurtba. Két teáskanál barnaköles liszt egy reszelt almával elkeverve fogyasztható kisebb előételként, a reggeli kiegészítéseként vagy uzsonnaként.

A csontrendszer betegségek elleni bázisétele

A köles értékes ásványi anyagaival teljes értékű gyógyító nyerskoszt lehet minden csontrendszeri betegségben, különösen a kis- és nagyízületek artrózisainál és a gerincoszlopnál. A nyers köles gyógyító erejét természetesen meg kell még erősíteni további natúr élelmiszerekkel és egészséges életmóddal.

Jótékony hatására álljon itt egy példa. Egy 75 év körüli hölgyet, aki már csak mankóval tudott közlekedni, porckorongműtétre bevittek a kórházba. Alapos kivizsgálás után a főorvos közölte vele, hogy a sikeres műtéthez már túl későn érkezett, és meg kell békélnie a helyzettel, hogy néhány hét elteltével egész életére tolókocsihoz lesz kötve. Röviddel e sokkoló nyilatkozat után visszatért ágyához a kísérő másik orvos és azt mondta neki, ő idős szüleitől tudja, hogy derékfájásra már évek óta naponta 3-4 teáskanál kölespelyhet fogyasztanak teában, kávéban, levesben vagy egyéb folyadékban elkeverve, és azóta akadálytalanul tudnak dolgozni. A hölgy odahaza elkezdte rendszeresen fogyasztani a kölespelyhet, étrendjét pedig átállította nyerskosztra. A siker nem sokáig váratott magára. Hamarosan félre tehette előbb az egyik, majd a másik mankóját. Jó ideje már minden fájdalom és akadályoztatás nélkül jár bevásárolni. A köleshez mind a mai napig hű maradt.

Pontosan a kölesben gazdagon előforduló kovasavnak köszönhető, hogy megakadályozza az érelmeszesedést és visszaadja az elváltozott erek rugalmasságát, javítja ezzel a vérellátást és normalizálja a magas vérnyomást. Egyúttal a kovasav megállítja az erek további meszesedését. Gotthard Schettler professzor már a nyolcvanas évek elején beszélt róla, hogy a kóros érelváltozások „valószínűleg visszafejleszthetők". Sőt, újabban már röntgenfelvételekkel is sikerült igazolni az érelmeszesedések ilyen módon való visszafejlődését. (Prof. Hans Kaffarnik – Marburgi egyetem)

Kivonat a Waerland-Monatsheft 2003 áprilisi számából. További információk: G. A. Ulmer „Die besonderen Heilwirkungen von Hafer und Hirse" (A zab és a köles különleges gyógyhatásai), www.urkornhof.at.

Fordította: Bélteki Antal
(Bee Culture, 2004. szeptember)

A Gynostemma pentaphyllum, vagy dzsiogulan, egy indás kúszónövény a tökfélék családjából. Kína és Korea déli részein és Japánban őshonos növény. A dzsiogulan leginkább gyógynövényként ismert, jelentős antioxidáns és adaptogén hatása miatt, amely elősegíti a hosszú életkor elérését.

A dzsiogulan megél a legtöbb mérsékelt égövi területen, jó vízháztartású termőföldet, sok napsütést igényel. A növény kétlaki, azaz külön porzós és termős tövek léteznek, ezért vetésnél mindkét fajtára szükség van. Ellentétben a legtöbb tökfélével, a dzsiogulannak nincsen mérgező tulajdonsága.

A Dél-Kína hegyeiről származó dzsiogulant először a XVI. Században ismerték el gyógynövényként. Azóta rengeteg bizonyíték halmozódott fel azzal kapcsolatban, hogy képes meggyógyítani és szabályozni a szervezet működését. A dzsiogulan rendkívül erős adaptogén - vagyis olyan gyógynövény, amely segíti a szervezet alkalmazkodását és a stresszel való megbirkózását. Más szavakkal, egyensúlyba hozza a szervezet működését.

Stresszhelyzetben az adaptogén segíti a szervezetet. Erősíti az immunrendszert, és megakadályozza, hogy a stressz - legyen az munkahelyi probléma, a levegőben található méreganyagok, nem megfelelő táplálkozás vagy bármi más - károsítsa a szervezetet.

 300 sportolónak adtak dzsiogulant verseny előtt, a kontrollcsoport pedig placebót kapott. A tesztcsoport minden tagja arról számolt be, hogy több energiája volt, élesebbek voltak a reflexeik, ugyanakkor kevésbé izgultak a verseny előtt és közben.

Emellett a növény a vizsgált esetek 89-95 százalékában elősegítette a mélyebb, nyugodtabb alvást is. Vagyis, ha a szervezetnek pihenésre van szüksége, akkor a dzsiogulan abban segíti, ha pedig energiára van szüksége, akkor abban.

A dzsiogulan aktív hatóanyagai erős antioxidánsok, amelyek megkötik a szervezetben található szabad gyököket. Ezzel megelőzik a DNS-károsodást (amelyet az oxidáció okozna), és késleltetik az öregedést - ezért él jó néhány, dzsiogulant használó kínai száz évig is.

Részben rendkívül erős antioxidáns hatásának köszönhetően a dzsiogulanról kimutatták, hogy gátolja a rákos daganatok növekedését. Egy állatkísérlet során patkányoknak két hétig dzsiogulant adtak, mielőtt karcinogén anyagot juttattak volna a szervezetükbe. Miután 18 héten keresztül kapták a karcinogén anyagot, a patkányokat felboncolták. Nemcsak kevesebb tumort találtak a tesztcsoportban, mint a kontrollcsoportban (azok az állatok dzsiogulant nem kaptak, csak karcinogén anyagot), hanem a dzsiogulan mintegy hat héttel késleltette a daganatok kifejlődését is, pedig a patkányok rendszeresen kaptak karcinogén injekciókat.

A klinikai kutatások során a kutatók felfedezték, hogy a dzsiogulan növelte a természetes ölősejtek aktivitását húgyúti daganatokban szenvedő betegeknél, segítve a szervezetüket, hogy felvegyék a küzdelmet a daganatok növekedése és terjedése ellen.

A magas és alacsony várnyomás egyaránt káros az egészségre. A szívrohamtól kezdve az agyi keringés összeomlásáig többféle súlyos problémát okozhatnak, ezért mindenképpen foglalkozni kell ezekkel a problémákkal. A dzsiogulan a megfelelő szintre állítja be a vérnyomást, akár magas, akár alacsony volt eredetileg. Magas vérnyomásban szenvedő betegek esetében egy klinikai tanulmány során összevetették a ginzenget és a dzsiogulant. Megdöbbentő eredményre jutottak: a azok közül, akik dzsiogulant szedtek, 82 százalék számolt be jelentős javulásról, míg azok közül, akik ginzenget használtak, csak 46 százalék.

A dzsiogulan hasonlóan hatékony a magas koleszterinszint csökkentésében. Számos klinikai kutatási eredmény látott napvilágot azzal kapcsolatban, hogy a dzsiogulan hatékonyan csökkenti az LDL (káros koleszterin) szintjét, ugyanakkor növeli a HDL (hasznos koleszterin) szintjét.

Azzal, hogy az LDL szintjét csökkenti, a dzsiogulan segít megelőzni az érelmeszesedést, agyvérzést és szívinfarktust.

A gipenozidok növelik a szívizom összehúzódó-képességét. Ezáltal növelik a szívműködés hatékonyságát. Egyszerűbben fogalmazva, a dzsiogulan könnyíti a szív munkáját, segíti abban, hogy azonos mennyiségű vért kevesebb erőfeszítéssel legyen képes továbbítani.

Mindezeket az okokat figyelembe véve, a „halhatatlanság-növény" tökéletes sportolóknak vagy aktív életet élő embereknek, akiknek fontos a fizikai teljesítményük. Fokozódik az állóképességük, és csökken a regenerációhoz szükséges idő. Ezeket a következtetéseket 220 sportoló és 30 egészséges, nem sportoló ember vizsgálatából vonták le. Az elvégzett színes DOPLER vizsgálat során a kutatók úgy találták, hogy a dzsiogulan aktív hatóanyagai, más gyógynövényekkel együttműködve nagy mértékben növelték a szív által továbbított vér mennyiségét, anélkül, hogy pulzusszámot vagy a vérnyomást növelték volna.

De a szív nem az egyetlen szerv, amelyet a dzsiogulan véd és segít. Gyógyító hatással van a májra is, megóvja a méreganyagok hatásától.

A tüdőnek is hasznos a dzsiogulan, különösen a bronchitis kezelésében, mivel eredetileg ennek a betegségnek a gyógyszereként ismerték Kínában. Egy 86 bronchitises beteggel végzett vizsgálatban a dzsiogulan a betegek 93 százalékának javított az állapotán. Egy másik vizsgálatban, 96 esetből 93 százalékban segített.

Felhasználása:

Tea készítése: 1l vízhez kb egy maréknyi tealevelet tegyünk. A leveleket 80 fokos vízzel öntsük le, hagyjuk állni 5-15 percig, majd szűrjük le. A legtöbb teafélével ellentétben nem lesz erősebb ha hosszabb ideig áll, édeskés íze viszont annál intenzívebbé válik.

Az adaptogén növények nem mérgezőek normál dózisban, és általános védekező reakciót váltanak ki a stresszre, továbbá normalizáló hatást fejtenek ki a testre.

Az alábbi neveken ismert még: halhatatlanság növény, ötlevelű ginseng, szegények ginsengje, csodafű, tündér növény, édes tea inda.

„A Doktor Kubb, a világjáró” sorozattal is egy immár klasszikusnak számító „világvárosi ponyvasorozatot” nyújtunk át olvasóinknak, amely több szempontból is egyedülálló ebben a műfajban (s tegyük hozzá, hogy szinte hozzáférhetetlen volt az olvasónak, hiszen fehér hollóként feltűnő füzeteit horribilis árakon forgalmazták az antikváriumok pultjai alól.

– Miért ne repüljön a gépkocsibalesetet szenvedett űrhajós?
–Hogyan menekülhetünk meg a Vénusz pókszörnyetegeinek karmaiból?
–Miként válhat csodafegyverré a sárga anyag?
–Mi köze van az agyműtétnek a bolygóközi navigációhoz:
–Melyik fejével csahol a kétfejű kutya?
–Hogyan ragyoghat sok-sok Nap a föld alól?

Választ kaphat a feltett kérdésekre, ha elolvassa Doktor Kubb, a világjáró kalandjait!

264 oldal
kiadó...: fapadoskonyv.hu
ISBN 9789633290835

A nyomtatott  könyv ára: 1 790 Ft
  

Tartalomjegyzék

A nagyváros meséje 5

Kalózkaland az óceánon

Doktor Kubb szerencsés péntekje 11
New Yorkban 13
Gösta Kubb levele 16
A kínai negyedben 18
Kalózkalandok az Óceánon 21
A kalózok vége 26

Utazás a Vénusz csillagba

Ember a fövényen 33
A gép elkészült... 36
A rettenetes útitárs 38
Úton a világűrben 41
Ahol még nem járt ember... 44
Otthon 50

Indiánok karmai között

Sam apó boltjában 55
A papirusz titka 57
A Kordillerákban 60
Az inkák földjén 64
A kincsek 69
„Napisten – segíts!” 71
Haláleset miatt zárva 74

A kétfejű ember

Különös ébredés 79
Hajsza Fred után 83
Katargisz Herondász 89
A kétfejű ember 94

Tibet rejtelmei

Akit Buddha hív 101
Doktor Kubb elindul 104
Tragédia a nagy Láma palotájában 106
A Hallgatók között 109
A végzetes csere 113
Küzdelem a szabadulásért. 119

A kannibálok között

Búcsúlakoma. 125
A rejtélyes idegen 127
Moore kapitány sorsa 130
Menekülés 132
A borzalmak szigetén 135
A különös csomag 137
A kannibál istenek 139
Szabadulás 141
Utazás az Atlanti-óceán fenekén

Edgár Atwood eszméje 147
Atlantisz felé! 150
Nyolcezer méter mélységben a tenger alatt 153
Akik eltévedtek Atlantisz partján 156
A végzetes kaland 161
Szökés a tenger fenekén 164

A majomemberek között

A majomemberek között 171

A legszebb ország

Kubb doktorelőkelő ismeretségre tesz szert 193
Urutobia, a legszebb ország 196
Az új pénzügyminiszter 199
Urutobiában 203
A furcsa vacsora 204
Kaland az éjszakában 207
„Isten veled, te legszebb hon!” 209

A furcsa üzenet

A kosárcipő árnyképe 215
A harapás nyoma 219
Az amerikai 223
A kínainál 227
A lengyel 232
Rohanás a világűrben

Újra Stockholmban 239
A titokzatos csillagfénykép 240
Az elkésett fény 243
Az örök jég birodalmában 246
A végzetes találkozás 248
Rohanás a világűrben 251

Életfunkciója révén az ember, a tárgyakat körülölelő burkoktól (az ún. struktúrasugárzásoktól) minőségileg jelentősen eltérő különféle burkokkal, ún. aurákkal rendelkezik. Az aurákkal kapcsolatban számos kísérletet vizsgáltak. Nincs tudomásunk olyan vizsgálatokról, amelyekben még meg nem született gyermekek, tehát magzatok auráját figyelték volna meg. Egy ilyen vizsgálat számos igen nehezen megoldhatónak tetsző problémát állít az objektív vizsgálati módsze­rekkel dolgozó kutató elé, ugyanakkor a várható eredmények feltehe­tően nem állnak arányban a nehézségek leküzdéséhez szükséges ráfordítással. Az itt ismertetésre kerülő szubjektív radiesztéziás módszerrel elvégzett mérések, azonban azt sugallják, hogy nem csupán további szubjektív méréseket lesz érdemes végezni, hanem hogy az objektív mérési módszerek kidolgozására fordítandó fáradság is sokszorosan megtérül majd.

A magzatok aurája a fogantatástól számított 15. héten már határo­zottan érzékelhető. Elképzelhető, hogy ennél már sokkal korábbi időpontban saját aurával rendelkeznek, ám ennek tisztázásához további mérésekre van szükség. A 19. héten az aura már magán viseli az emberi agytevékenységtől származó jegyeket. Elkülöníthető a törzs és a végtagok, illetve a koponya által keltett vibráció. Érzékelésével a magzat a 22-23. héten fordul először a külvilág felé, s élénk, játékos érdeklődéssel követi nyomon vizsgálatunk menetét, a külvilág esemé­nyeit, melyekről ilyenkor még csak a radiesztézia ősi „nyelvén'¹ szerez tudomást. A 26-28. hétre a magzat alkalmassá válik a kétirányú kommunikációra is. Nem csupán aurájának megváltoztatásával fejezi ki tetszését vagy nem tetszését, hanem különféle játékokra is kedvet és hajlandóságot mutat. Fémtárgyak, ékszerek, gyűrűk struktúrasugár­zása könnyen felkelti érdeklődését, és az anya hasától néhány cm-re tartott „érdekes" tárgy irányában, a hasfalon látható kidomborodás formájában hozza tudomásunkra játékos kedvét. A 30-33. héten egyes magzatok aurájában olyan jellegű intenzív nyalábszerű zónák jelennek meg időszakosan, amilyeneket a kézrátétes gyógyítók állíta­nak elő a kezelések alkalmával. Az ezt követő néhány héten a magzatok kommunikációs kedve valamelyest alábbhagy, s mintha magukba zárkóznának, aurájuk egyöntetű, zárt, letisztult lesz. A 37-38. héten ismét visszatér a korábbi állapot, ami két-három, oldott légkörben zajló hét után egy igen határozott lezáráshoz vezet, amit az aura szinte „sarkosnak" érzékelhető határai jeleznek.

Az ezután következő jelenség az, amely miatt a magzatok aurájának vizsgálata kimagasló érdeklődésre tarthat számot. Igen sajnálatosnak nevezhető az a tény, hogy az aura változásainak ezen legfigyelemre­méltóbb szakaszát csupán egyetlen magzaton sikerült nyomon követ­ni. Mentségünkre szolgáljon, hogy a jelenség a terhesség 9 hónapjából csupán 6 napon át észlelhető, s ezen belül is vannak olyan szakaszok, amelyek 1-2 óra vagy még rövidebb idő alatt játszódnak le. A magzatok ilyen fokú megfigyelése csak a kismamákkal tartott szoros kapcsolat keretében valósítható meg.

A vizsgált esetben a magzat aurájának változása a következőképpen zajlott. A fogamzástól számított 278. napon, 14 órakor az aurában egy franciakenyér nagyságú „szarv" jelent meg a has elülső oldalán, néhány cm-rel a köldök fölött. Ugyanazon a napon 18 órakor, a magzatnak 3 m-es pozitív aurája volt. 21 órakor 17 m-es pozitív aura volt mérhető, amely folyamatosan terjeszkedett tovább. 21 óra 20 perckor már 27 m-es sugarú volt a magzat információs aurája. (Ez azt jelenti, hogy 27 m távolságban a magzattól származó vibráció azonos erősségű, mint a Hartmann-pont vibrációja, de ellenkező polaritású.) Ugyanekkor a tízszeres erősségű aura határa is már elérte a 2 m-t, míg a hússzoros 40 cm távolságban volt mérhető. 23 órakor a 8. emeleten tartózkodó kismama magzatával akkora pozitív aurát hozott létre, melynek határa a ház falának síkjától 80 méterig terjedt. A következő (279.) napon a hússzoros erősségű aura már 7 m-esre nőtt. Lineáris interpolációval ebből 470 m-re adódik az aura határa. Már a 27 m-es aura erősségére is jellemző, hogy miután a kismama a mérés céljából a panelház folyosóján nem egészen egy percig várakozott, olyan mér­tékben legerjesztette a földsugárzást, hogy még több mint egy óra múlva sem lehetett egyetlen Hartmann-vonalat sem találni az egész emeleten. Aznap 19 óra 30-kor a százszoros aura 2 m-re volt található, a hasfalon közvetlenül mérve 15 000 (azaz tizenötezer-)szeres volt az aura erőssége a Hartmann-pont egységnyinek tekintett vibrációjához képest. Az eredményt lineárisan interpolálva 2630 méterre adódik a magzat aurájának határa, ami enyhén szólva is hihetetlen! Már a 80 m-es aura is súrolja az emberi képzelet tűrőképességének határát, ezért azt a mérést is - a lehető minden irányból és módon - több alkalommal is megismételtük, mindannyiszor egybevágó eredmén­nyel. A 2630 m-es aura terepen való méréséhez meglehetős szkepticiz­mussal álltunk, ugyanis ekkora aura a korábbi tapasztalatok alapján teljes mértékben elképzelhetetlennek tűnt. 400 m távolságban még +7-es aura volt mérhető. Majd autóból folytatva a mérést a (100 m-es beosztást is tartalmazó) távolságmérő skálája szerint az aura határa 1900 m távolságban húzódott, sok tucat betonfalon át, sok tízezer embert ölelve magába. A mérést ez alkalommal is sokszorosan kontrolláltuk, mindannyiszor egybevágó eredménnyel. A következő (280.) napon 12 órakor 6500 m-es sugarú aurát mértünk a fenti módszerrel. A következő három napon jelentősebb változás nem volt észlelhető. Az aura sugara a 6500 m-es érték körül ingadozott. Majd a 284. napon igen rövid idő (talán 1-2 perc leforgása) alatt az aura 17 m-esre csökkent le. A 288. napig ezen az értéken maradt, amikor is a kismama kórházba vonult. A kórházban a magzat 50 m-esre duzzasztotta az auráját, amit a megszületése előtti nap estéjéig hozzávetőlege­sen meg is tartott. Külön említést érdemel az a jelenség, mely a 280. naptól (tehát a 6500 m-es aura kialakulásától) kezdve a tolófájásokig megfigyelhető volt. A kismama fejéhez északnyugati irányból - hozzávetőlegesen 10°-os emelkedéssel - egy kályhacső vastagságú (meg nem határozható, feltehetően a néhányszor 10 m-t jelentősen meghaladó hosszúságú) auraszerű energianyaláb csatlakozott, mely­ben erős pozitív vibráció volt mérhető. Valószínű, hogy a hatalmas aura fenntartásához szükséges energiához a magzat ezen a csatornán keresztül jutott.

Az emberi aura „mértékéül" ma itthon Európában a dm-t célszerű választani. Az információs aura pozitív vibrációjának határa a felnőtt lakosság körében általában nem haladja meg az 1 m-t. Figyelemre méltó dolog, ha valakinek néhány méteres pozitív aurája van. Itt érdemes megjegyezni azt a tényt, hogy az érző, és gondolkodó embert mint lényt nem jellemzi pozitív vagy negatív aurájának mérete. ' Alapvetően téves úton járnak azok, akik aurájukat valamiféle „fallikus szimbólumnak" képzelik, s minden lehető alkalommal megmére­tik, vajon épp hány méter nagy. Szó sincs róla, hogy ez a szám bárkit is bármiféle módon minősítene. Ez jelzés csupán, üzenet, melyet mindnyájunknak még meg kell fejtenünk. Vajon mekkora lehet az emberi aura természetes, kiteljesedett nagysága? Vajon csodaboga­raknak kell-e tekintenünk azokat, kiknek aurája a 10-20 m-es sugarú kört is meghaladja? Szó sincs róla. Senki nem lehet büszke „extra" méretű aurájára (bár meg kell jegyeznünk, hogy az ilyen nagy aurával rendelkező egyének végtelenül szerények, s talán szerencséjükre, „különlegesnek számító" aurájukról környezetüknek nincs is tudomá­sa...), ugyanis humanista meggondolások alapján arra a következte­tésre kell jutnunk, hogy az emberi aura természettől fogva akkora lehet (lehetett, lehetne...), mint a Föld. Miért tételeznénk kisebbre az ember auráját, az emberét, ki előtt nincsenek akadályok, ki szellemé­vel véghez viszi a lehetetlent, szeretetével ponttá zsugorítja a végte­lent. Ha két aura egymáshoz kapcsolódik, akkor a kommunikáció legősibb formája valósul meg. Ha ez megadatik mindennek, mi élő, miért épp az embernek ne adatna meg. S ha valaki a földgolyó egyik oldalán él, szeretetével miért ne fordulhatna a túloldalon élő ember­társaihoz... Lehetőségeink korlátlanok. Gondoljuk meg, egy talán háromkilós, meg se született csöppség aurájába fogad sok tízezer embert, míg mi, felnőtt emberek 1-2 m³-es beszűkült asztrális terünkbe zárkózva betegeskedünk. S nem értjük még azt sem, amit egy csepp kis magzat, a maga természetes mivoltában aurájával művel. Találgatásokba bocsátkozhatunk. Talán letapogatta megszületése előtt környezetét, talán azt akarta érzékelni, milyen az emberek tudata, milyenek a körülmények, amelyekhez majd alkalmazkodnia kell. Talán valamiféle üzenetet küldött előre, vagy valamiféle energi­át... Csak találgathatunk, amíg végére nem járunk, fel nem derítjük, tudományos vizsgálatnak alá nem vetjük ezt a felettébb figyelemre méltó jelenséget.

/ Szőke Lajos , Bérlet a III. évezredhez című könyvéből /

A testem egy eszköz a lelkem kifejezésére. Így vagy úgy, ez van. Sokáig gondolkodtam, azon miért cselekszem úgy, ahogy.
Ez a legbenső irányt mutat és megmelegít, nem beszélve arról, ha ki tud teljesedni. Nem most a jelen pillanatban persze, hanem az életem folyamán azon a rögös úton ahol nem vagyok egyedül. Hála a Jóistennek, ki lakozik valahol, de legfőképp bennem. Igen, mert bennünk van, ha hiszi valaki, ha nem. Amikor eljutsz valahová és felnézel….miért nézel fel? Ugye-ugye, van, és neki köszönöd vagy a megoldást várod tőle, de Te itt lent megoldod, jön az egód, tehát ki oldotta meg…?

Na hol lakik? Ismerd fel és ismerd el! Ismerd el magad! Hallgass rá, Ő a lelkiismereted. A legnagyobb kritikusod, kiben mindig megbízhatsz, és hallgathatsz, még ha földi egyensúlyod is, nem ezt diktálja. Aki elmondja mi bánt, mi fáj, és minek örülsz. Hallgass rá, problémád nem lesz e földi létben.

Mi az, hogy tiszta? Nem fáj, és nem akarod visszapergetni az idő kerekét, nem bántál meg semmit, mindent úgy tennél ismét, mint ahogy tetted.

Az élet sava-borsa itt van elrejtve és nem a múlandó percekben, a cseppnyi boldogságot keresve, amikor szigorúan a jelenre koncentrálunk és nem a jövőre. Meg tudod csinálni, képes vagy rá, különben nem lennél itt, képes vagy rá, mert van lelked, az erő, mely minden rossz és hatalom felett átível a jövő felé, itt a kezdődő múltban.

Fejezd ki magad, légy egy törékeny virág két szikla közül kinőve az élet sivár, sziklás hegyének oldalán.
Legyél magad, legyél Te, a gondolataid összessége, legyél Te, a mindenkori jelenben. Ne rémítsen meg ez a gondolat, ha elfogadod magad, elfogadtad azt ami vagy, és amit képviselsz ebben a világban. Ide születtél, ezt viselned kell, ha tetszik, ha nem.

Légy hű magadhoz!

Írta: Vargyas Gyula

Amit ebben a könyvben átadni kívánok, az nem más, mint egyfajta látásmód kialakításához felhasználható adalék. Ha műfaji hovatartozásáról kellene nyilatkoznom, tranzit jellegű ismeretterjesztő írásnak nevezném, melyet átvezetőnek szánok a könnyed ezoterikus irodalomtól a valódi bölcselet felé. Leginkább talán azok fogják élvezettel forgatni, akik már belekóstoltak az orientalisztikába, otthonosan mozognak a jógában használatos terminusok talaján, némi jártasságot szereztek az asztrológia, vagy valamelyik másik leképezési rendszer terén (pl. tarot, Ji king, enneagram).

Ajánlás a lektorok részéről:

„Tízegynéhány éve van módom figyelni a szerző szellemi útját és fejlődését. Tudom, hogy milyen komoly szellemi praxist folytat, tanulmányai milyen elmélyültek és milyen kiemelkedő tanítókat, Mestereket keres. Ismereteit most egy átfogó, összehasonlító, integráló műben összegezte, amelynek külön érdeme precizitása, fordulatos stílusa, személyes őszintesége. A széleskörű tudásanyag ismertetésének olvasása így ráadásul kellemes, szórakoztató, lebilincselő tevékenységgé válik. Ritkaság számba megy, különösen hazai szerzők között és a hazai helyzet alapos ismeretét tükrözően egy ilyen átfogó szemléletű munka.” Dr. Szász Ilma

„Nagyon tetszik a szerző látásmódja, amellyel egy fontos kérdést jár körül: nevezetesen, hogy a XX. században felszínre jövő különböző hagyományvonalak miként egységesíthetők, illetve hogyan lehet ez az egyetemes hagyomány a modern idők útkeresőinek támasza, segítője. Külön értéke a könyvnek a személyesség, amely egy őszinte útkeresést tükröz, valamint a buktatók, nehézségek és félreértelmezések bemutatása.”
Dr. Mireisz László

384 oldal
kiadó...: fapadoskonyv.hu
ISBN 9789633295892

A nyomtatott  könyv ára: 2 180 Ft
PDF formátumban: 740 Ft

Tartalomjegyzék

Köszönetnyilvánítás 5
Bevezetés 7
Az archaikus hagyomány lábnyomai 14
Szerkezeti alapok 18
A gunák játéka 25
A kasztok eredete 31
Az élet állomásai 40
Dicső kard, nemes erő 47
Kína 52
Japán 58
India 65
Közel-Kelet 68
Európa 71
Hétköznapi alkímia 77
A múltnak feneketlen kútja 79
A felismerések fokozatai 87
A Vízöntő démoni és angyali arca 94
A vélemények bozótja 106
Egészségfilozófia 118
Eleink hagyatéka 118
Kelet ősi tudása 126
Uniformis az egyéni arculattal szemben 135
Összegzésként 140
Vegetarianizmus 142
A látószögek 142
Kiegészítés, adalék 149
Analógia 156
A világ tejóceánjának köpülése 156
A „Miatyánk” egy kicsit más szemmel 157
A templomok szimbolikája 161
A szintézis szépségei és lehetséges buktatói 176
A Kába kövétől a Kába Uráig 195
Fénytörés 197
A saját paripa felmagasztalása 203
Körpanoráma 207
Amikor minden egybecseng 213
Üstököspor 219
„Természet-gyagyászat” és „asztro-gnómia” 219
Ni csak, ki beszél? 224
A szellemi úttal kapcsolatos végletek 229
Hunor és Magor szelleme kísért 236
Az Út 243
Kategóriák, definíciók 243
Akadályok, nehézségek 250
Hát én immár kit válasszak? 257
A gyakorlás oszlopai 262
Az eszköztár 270
A természet segítő keze 287
Az energetikai megközelítésről általában 287
Pikáns-hevítő minőség 290
Pikáns-hűtő minőség 293
Édes-hevítő minőség 294
Édes-hűtő minőség 297
Savanyú-hevítő minőség 299
Útvonalak 300
A klasszikus indiai hármas 300
Több szálból font mentőkötelek 310
A szent és a profán kétrétegű szövétneke 317
A Nagy Út követése 322
A hangok hatalma 329
A csendes szemlélődés ereje 336
Spirituális avantgárd 340
Kényes egyensúly 345
Az élő tanító vagy mester szerepe 348
Madártávlatból 348
Közvetlen közelről 352
Szemtől-szembe 359

Külön kitérőt érdemel a kereszténység alapimájának, a Miatyánknak viszonya a csakrákkal. Amikor valaki ezt a fohászt  mondja, képzeletben haladhat a test elülső oldalán, egyik energetikai gócpontról a másikra, a következőképpen:

• Korona-csakra - „Miatyánk, aki a mennyekben vagy". 
  
  Az Atya országa a fejtető. Akkor élhetjük át ezt a tudatállapotot, ha a szahaszrára nyitott.  Szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod". A Szent Szellem bennünk történő megelevenedésének óhajtása. Vonuljon be tudatunkba a nyugalom, béke, szeretet, végtelenség, (vö. Óm Shanti) A szikh vallás hívei egy érdekes hasonlattal élnek: „Amikor a Nám (Ige) sasmadara leszáll, a bűnök apró verebei szétrebbennek.
   
• Homlok-csakra - „Legyen meg a Te akaratod, miként a mennyben, úgy a földön is."  
  
  Az akarati központ a homlok. De itt a felsőbb akaratról van szó, amely meg akar nyilvánulni bennünk és általunk, engedjük meg neki. Mindenképpen az Ő akarata érvényesül, ne ellenkezzünk, (hordozzuk kisebb-na- gyobb keresztünket) A mesterek azt tanítják, hogy amikor az adzsna, vagyis a harmadik szem kinyílik, vele együtt felélednek az alsóbb erőkörök is. Ez az a mód, ahogyan a földön (tehát a fizikumban) beteljesül a Legfelsőbb Akarat. Az evangélium szerint: „Ha a te szemed tiszta, az egész tested tiszta." Ugyebár ez a tisztánlátás centruma is. (és a teljességben, az egészben meglátszik, hogy ez így jó!)
   
• Torok-csakra (éter elem) - „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma." 
  
  A magyar fordításában szereplő mindennapi kenyér az eredetiben ténylegesen szuperszubsztanciálisként szerepel, vagyis a legfinomabb prána megnyilvánulását kérjük. A kundaliní mesterek leírják azt a rendkívül szubtilis energiát, amely a szórna csakrából árad. Amikor sikerül végre a torokban megállítani, a jógi egy kivételesen finom, édes ízt érez és képes lesz szinte kizárólag az energiával táplálni a testét.  Más szavakkal, a tökéletes önátadás révén megnyilvánul a tökéletes Gondviselés.
  
  
• Szív-csakra (levegő elem) - „Bocsásd meg a mi vétkeinket."
  
  Az előző erőközponttal együtt szattvikus minőséget hordoz, amely a tisztánlátáshoz nélkülözhetetlen. A könyörgés arra irányul, hogy a magasabb tudatosság fényében képesek legyünk felismerni a cselekedetek személytelen természetét, és vessünk véget a téves önidentifikációnak. Mindaddig, amíg egy test-elme komplexumnak tekintjük magunkat, jelen lesz a bűn eszméje és az ezt kísérő önvád.65 Ha valaki csak úgy tudja ezt elfogadni, hogy mindenképpen egy rajta kívülálló, transzcendens hatalom ítélkezik felette és ténylegesen az Ő megbocsátását szükséges elnyerni, az is rendben van, így is működhet.  Hiszen egy ilyen magasrendű ima, mint a Miatyánk, mindenképpen a tisztaság ideájához kapcsol bennünket.
  
  
• Köldök-csakra (tűz elem) - „Miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek."
  
  Ez is összefügg annak helyes megértésével, hogy a folyamatokban és tettekben nincs semmiféle személyes tartalom. A harag és neheztelés csak úgy távozik tőlünk, ha felhagyunk azzal, hogy másokhoz a tetteik alapján viszonyulunk. Az ind hagyomány a manipúra csakrához az asztrológiai planéták közül a Napot társítja. Ennek alacsony megnyilvánulási szintje az ego, amelyik folyton reagál a történésekre. Úgy érezzük, bennünket bántottak meg, minket ért sérelem, nekünk okozott szenvedést valami szörnyűséges alak. Magas oktávon viszont a tisztánlátás szellemi fénye érvényesül, amelyik az „Uram bocsáss meg nekik, hisz nem tudják mit cselekszenek" hozzáállá-sában ölt testet. Nem könnyű ezt őszintén, szívből kimondani, tényleg magasabb rendű impulzusok szükségesek hozzá. A szenteknek viszont ez az alapvető tudati tendenciája. Ők úgy látják, hogy csupán az emberi tudatlanság áramlik át egy bizonyos formán, mindegy hogy hívják azt a formát. Más szavakkal, elítélik a bűnt (a helytelen tetteket), de nem ítélik el a bűnöst (az elkövetőt).
  
  
• Szakrális-csakra (víz elem) - „És ne vígy minket a kísértésbe."
  
  Vagy kicsit korszerűbben, ne engedj minket kísértésbe esni, adj erőt ahhoz, hogy kellőképpen éberek legyünk. A szvádhisthánát a nemiség centrumaként szokták emlegetni, de ennél jóval tágabb a jelentésköre. Mindenféle tendenciát magába foglal, ami a vak vágyak és az illúzió világa felé húz, és akadályozza a szellemi fejlődést. Talán titkon azt is üzeni, hogy erényeinkkel szemben legyünk gyanakvóak, mert ez az Erő megleckéztethet minket.
  
  
• Gyökér-csakra (föld elem) - „De szabadíts meg a Gonosztól."

Természetesen a bennünk lévő, a múládhárában szunnyadó gonosztól. Megint csak egy modern fordulattal élve, adassék számunkra valamiféle támogatás a személyes tudattalan árnyainak feltisztításához. „Légy segítségemre! Maradj velem! Köss össze a Végtelennel!"

Záróakkordként pedig - amikor a „...tied az ország, a hatalom és a dicsőség" szavakat mondjuk, mintegy visszacsatolásként a gerincoszlop hátsó felén felvihetjük a figyelmet a legalsó erőközpontból a legfelsőbe.

(részlet Hornyák Károly Metafizikai összefüggések című könyvéből)

Szívbetegség:

A mézet keverje össze törött fahéjjal, és lekvár helyett ezt kenje a kenyérre. Fogyassza rendszeresen. Csökkenti a koleszterinszintet, és véd az infarktus ellen. Akik már átestek infarktuson, és rendszeresen fogyasztják ezt a a keveréket, nagy az esélyük arra, hogy következő roham nem, vagy csak később következik be. Ezen kívül könnyíti a légzést és erősíti a szív munkáját. Amerikában és Kanadában ezzel gyógyítják azokat a betegeket, akiknek koruk miatt ereik már nem annyira rugalmasak. A méz és a fahéj visszaadja az erek rugalmasságát.

Artritisz:

Az ízületi kopásban szenvedő betegek reggel, délben és este egy pohár meleg vízbe tegyenek két kanál mézet és egy kanál törött fahéjat. A krónikus artritisztől is megszabadulhatnak, ha rendszeresen fogyasztják. A copenhaveni egyetemen végzett felmérés szerint 200 beteg közül az ital fogyasztása után 73 beteg teljesen megszabadult a fájdalomtól, és azok, akik nem tudtak járni, fájdalom nélkül közlekedtek.

Hólyagfertőzés:

Egy pohár langyos vízbe tegyen két kanál mézet és egy kanál törött fahéjat. Megszünteti a húgyhólyag és a húgyutak fertőzését.

Fogfájás:

Öt kanál mézet keverjen össze egy kanál törött fahéjjal, naponta háromszor tegyen a masszából a fájós fogra. A fájdalom elmúlik.

Koleszterinszint:

Két kanál mézet és három teáskanál törött fahéjat keverjen öszsze 2 dl forró vízzel. Két órán belül 10 százalékkal csökkenti a koleszterinszintet. Ha naponta háromszor alkalmazza, a krónikus magas koleszterinszint lecsökken. Ha naponta fogyaszt mézet, megakadályozza a koleszterinszint emelkedését.

Megfázás:

Ha gyakran megfázik, három napon keresztül naponta háromszor egyen egy kanál mézet és negyed kanál törött fahéjat. Gyógyítja a megfázást, a krónikus köhögést és megtisztítja a légcsövet.

Gyomorpanaszok:

A méz és a törött fahéj keveréke gyógyítja a gyomorfájdalmat és megakadályozza a gyomorfekély kialakulását.

Az immunrendszer erősítése:

A méz és a fahéj rendszeres fogyasztása erősíti az immunrendszert, védi a szervezetet a vírusok, baktériumok ellen. A mézben nagyon sok vitamin és vas van. Rendszeres használata erősíti a fehér vérsejteket a baktériumokkal és a vírusokkal folytatott harcban.

Nehéz gyomor:

Egy kanál fahéj 2 kanál mézzel keverve megakadályozza a gyomorsav túlzott termelődését.

Nátha:

Spanyol tudósok rájöttek, hogy a méz olyan természetes anyagokat tartalmaz, amelyek megölik a nátha baktériumtörzseit.

Pattanás:

Három kanál mézet és egy kanál fahéjat keverjen össze. Lefekvés előtt kenje be vele a pattanásokat, majd mossa le meleg vízzel. Ha naponta elvégzi ezt a műveletet, egy héten belül eltűnnek a pattanások.

Bőrfertőzés:

A méz-fahéj páros gyógyítja az ekcémát, az övsömört és a bőrfertőzés minden formáját.

Fogyás:

Reggel éhgyomorra fél órával a reggeli előtt, este pedig lefekvés előtt igyon meg egy mézes fahéjas italt. Rendszeres fogyasztása csökkenti a súlyt a rendkívül kövérek esetében is. Még akkor is megakadályozza a zsír lerakódását, ha nagyon zsíros ételeket fogyaszt.

Krónikus fáradtság:

A testi erőt legjobban, a mézben lévő cukor regenerálja. A mézet és fahéjat fogyasztó idős emberek erősebbek és mozgékonyabbak. Ha délután három óra körül fogyasztunk el ilyen italt, egy héten belül helyreáll a szervezet vitalitása.

Lehet, hogy a minipiramisok jelenségének szülőatyja Kari Drbal a felelős az új őrületért: a piramis alakú kalapok divatjáért is. Drbal, aki elcsodálkozott azon, vajon a hagyományos boszorkány- vagy varázslósüveg miért éppen kúp alakú valamennyi mese, elbeszélés vagy leírás szerint, végrehajtott néhány kísérletet gúla alakú fejfedőkkel is. Egy New York-i kutató megerősíti: valóban, ilyen fejfedő alatt már kis idő elteltével hatalmas, örvénylő energiaáramlást lehet érezni, ami a csúcstól lefelé, a fej felé jön. Nyilvánvaló - mondja -, hogy a piramis egyfajta kozmikus antennakent működik, amely a nagy intenzitású energiaforrásokat eltéríti, hogy egyetlen pontba gyűjtse össze őket.

Mások szerint ezek a piramis alakú kalapok határozottan enyhítették a fejfájásukat.

A kúpsüvegeket igen régóta használják misztikus és vallási célból. Az egyik médium szerint az egyiptomi papok viselték őket először, amikor megpróbálták felvenni a kapcsolatot napistenükkel, Rával. Arra gondolunk, hogy ezek a süvegek voltaképpen a napból vagy valamilyen magasabb metafizikai síkról érkező elektromágneses energiát gyűjtik be egy pontba. Amennyiben így áll a helyzet, e kalapok viselői különleges energiákkal rendelkeznének, ezért természetszerűleg számot tarthatnának a tömegek csodálatára és tiszteletére (félelemmel vegyes tiszteletére).

A Rivers of Life hasábjain Forlong arról ír, hogy a kúp alakú süveg eredetileg a napimádáshoz kapcsolódott. Később hivatásbeli rangjelzést is képviselt, és a varázslókon kívül papok és uralkodók is viselték. A süvegeket mindig ellátták díszítéssel, hogy egyértelmű legyen viselőjének felekezete és (nemesi) rangja. Forlong megjegyzi, hogy a főpap süvege figyelemre méltó méretekkel szokott rendelkezni.

Nagyon sok elméleti munka jelent meg már nálunk a reinkarnációról, az előző életekbe való visszautazásról, gyakorlati vonatkozásukról azonban csak a betegségek megszüntetésével kapcsolatban került napvilágra néhány könyv. Dávid Márta Barbara írása hiánypótló mű, mert a benne olvasható regressziós utazásokkal arra mutat rá,  hogy zsákutcába jutott, megoldhatatlannak tűnő kapcsolatainkat (párkapcsolat, szülő-gyermek kapcsolat, stb.) miként tehetjük ismét harmonikussá azáltal, hogy az aktuális előző életünkbe való visszautazással megismerjük a kialakult helyzet valódi okát.

A könyv ára 2.120 Ft.

208 oldal
Kiadó: fapadoskonyv.hu
ISBN 9789633295434

Megvásárolható a fapados.hu oldalon

Részlet a könyvből

„A tudomány a leghatékonyabb eszköz
arra, hogy információkat szerezzünk
arról a világról, amelyben élünk -
a spiritualitás pedig nélkülözhetetlen,
amikor az életünk értelmét kutatjuk."

(Stanislav Grof)

A könyv alcíme láttán valószínűleg mindenkiben fel­merül a kérdés: miért csak 30 éven felülieknek aján­lott ez az írás, amikor már számtalan mű jelent meg az előző életekről, s még senki nem szabta meg az ol­vasók korhatárát.

Két oka is van a figyelemfelhívásnak. Az első: aki tud olvasni, az már természetesen bármit elolvashat, ám egészen más információkat szerezni valamiről, mint megtapasztalni a tartalmukat. Például egy há­borúról szóló könyv elolvasása veszélytelen, de egy háborúban katonaként harcolni egyenesen életveszé­lyes. éppen ezért el kell érni egy bizonyos életkort ah­hoz, hogy valaki katona lehessen, a harcba küldéshez pedig kemény kiképzéseken kell megfelelni.

A harminc év feletti korhatár másik oka asztroló­giai vonatkozású. Mikor válik éretté, valóban felnőt­té egy ember? Amikor leérettségizik? Valószínűleg bizonytalanul mond mindenki igent erre a kérdés­re. Ahány ország, annyi hagyomány, s ugyanannyi szempont határozza meg, hogy mikortól tartanak felnőttnek egy embert. A felsorolt viszonyulások szubjektívek, ám szerencsére találunk olyan objek­tív meghatározót is, amivel nehéz vitatkozni. Ma már egyre többen elfogadják, hogy Naprendszerünk égitestjei a kozmikus energiák révén hatással van­nak az emberek személyiségére, döntéseire, tetteire. A legtöbb embernek a Hold és a női szervezet kap­csolatáról vannak ismeretei, de sokan kertészkednek már a népszerű Hold-naptárok alapján, ahogy a rend­őrök is tudják, hogy teliholdkor több a bűnözés és a baleset is. Az asztrológia szerint a felnőtté válás idő­pontját - más egyéb hatásai mellett - a Szaturnusz határozza meg. Ismerkedjünk meg tehát csupán jelen témánk vonatkozásában ezzel a „szigorúnak" tartott bolygóval.

Az köztudott, hogy minden bolygó - a Naptól való távolságától függően - meghatározott idő alatt futja be égi pályáját. A Szaturnusznak közel harminc évre van szüksége ahhoz, hogy bejárja megszokott útját. A bolygó - jellegéből adódóan - futamideje alatt próbára teszi az embert élete minden területén, s közben ki-ki megtapasztalja, hogy hol vette könnye­dén az elé kerülő akadályokat, melyekkel kellett teljes erejét bevetve megbirkóznia, s hol bukott el. Milyen életterületekről van szó? Mindazok összességéről, amelyek egy ember életében megjelennek: a család, a tanulás, adottságaink (tehetségeink) megismerése, az anyagiakhoz való viszonyulásunk, a párkapcsolat kérdése, elveink kikristályosodása, a sikerhez vagy éppen a sikertelenséghez való viszonyulásaink, a barátság megélése, veszteségeink elviselése, kreati­vitásunk, a sport, a szerencsejáték - sorolhatnánk a végtelenségig.

Az első harminc év tapasztalatai alapján viszonyu­lunk majd a következő harminc évhez, s a 60. szüle­tésnapunk után már csak annyi időnk marad, hogy kísérletet tegyünk az elmaradt, de számunkra fontos vágyak, tervek, álmok bepótolásához, vagy legalább a velük kapcsolatos érzéseink harmonikussá tételé­hez. Az első harminc év a személyiség kialakulásá­nak az időszaka, érdeklődési körünk kialakulásáé, a kapcsolatok szülte érzelmekkel való megismerkedé­séé, akaratunk, tetterőnk, érvényesülési képességeink kipróbálásáé, s a 21. században még annyi mindené, aminek következtében nem csoda, hogy korunk ifjú­sága az egész világon szeretné minél későbbre kitolni a felnőtté válás időszakát. (Tisztelet a komoly erőfe­szítéseket tévő kivételnek!)

A második harminc év a személyiség kiteljesedé­sének időszaka, lehetőségeink felméréséé, életünk legfőbb feladatainak a megtalálásáé, belső tartásunk, erkölcsi mércénk kialakításáé, valódi karakterünk megtalálásáé, az élet értelmének felismeréséé, sza­vaink, tetteink következményének felelősségteljes felvállalásáé, a különböző ellentétek feloldásának megtanulásáé - lényegében igazán érett egyénisé­günk megteremtéséé. Csak ilyen alapokon lehet helye az anyagvilágon túli, az úgynevezett transzcendens dimenziókba való átlépésnek.

Akiben ott él az érdeklődés az anyagon túli világ iránt, az nagy valószínűséggel találkozni fog har­mincéves koráig a reinkarnáció, a karma, az előző élet témájával. Az ismerkedésnél több időt azonban ekkor még korai lenne a felsoroltakkal való foglalkozásra szánni, mert aki az anyagvilágban él, annak először ott kell az életét megalapozni, s csak azután rugasz­kodhat el tőle, mert egyébként sehol sem lesz igazán otthon. Tehát először az iskolai tanulmányainak kell eleget tenni, majd pályát választani, érdeklődési kö­réhez minél közelebb álló munkát találni, otthont te­remteni, családot alapítani, s az életben való eligazo­dáshoz minél stabilabb értékrendet kialakítani. Aki mindezeknek elébe helyezi az ezotériát, az eltévedhet az élet útjain. Ismerkedni természetesen lehet vele, de bármelyik ágában komolyan elmélyülni azonban ve­szélyes, mert tévutakra vezethet, személyiségzavart, de akár tudatzavart is okozhat.

A továbbiakban az előző életekbe való visszautazás gyakorlatával fogunk ismerkedni, s erre valóban csak harminc év fölött ajánlatos vállalkozni. Addig sem­mi akadálya a témával kapcsolatos különböző néze­tek, ellentmondások, tagadások megismerésének, sőt - nagyszerű előkészületre tehetünk szert általuk. Itt azonban álljunk meg, s ne adjuk be a derekunkat semmilyen csábító hívásnak különböző gyakorla­tok kipróbálására, mert nagy árat fizethetünk érte. A regressziós utazásokon a tudattalanunkkal kerü­lünk közvetlen kapcsolatba, s ehhez megfelelő lelki teherbírással kell rendelkezni, valamint annak a ké­pességével, hogy az onnan előkerülő ismereteket fel is tudjuk dolgozni. Egy előző életbe való visszatérés nem gyerekjáték - ezért az óva intő szavak -, hanem az egész életünket megváltoztató esemény akkor, amikor először járunk be földön kívüli dimenziókat. Kitágul előttünk a világ, megváltozik korábbi elkép­zelésünk önmagunkról, embertársainkról, a hozzá­juk való viszonyulásunk, gondolataink magáról az emberi életről, valamint az egész világról.

A reinkarnációról szóló olvasmányok érdekes, kü­lönleges ismeretekkel gazdagítanak bennünket, ám egy előző életünk megtapasztalása elsősorban érzel­mileg érint meg és főleg személyesen. Általánosság­ban is megdöbben az ember attól, hogy mennyivel gazdagabb az emberi lét annál, mint amit gondolt róla. Egyéni, szubjektív tapasztalatává válik a végte­lenség, az időtlenség, s számára már felesleges min­den szó arról, hogy bármi lehetséges ezen a világon. Az előző életbe való visszatérést egy úgynevezett imaginációs (képzeletfejlesztő) gyakorlat vezeti be azért, hogy könnyebben „elrugaszkodhassunk" a földtől, s bátran, a szó szoros értelmében akadálytalanul köz­lekedhessünk a mindenségben. Kedvenc bolygóm a Jupiter, s amikor az imaginációs gyakorlat közben megtudtam, hogy ott lehetek, ahol akarok, azonnal álmaim bolygója jutott az eszembe. Alig tudtam el­hinni: abban a pillanatban ott ugráltam rajta, mint egy óriási gumilabdán. Mámorító volt az élmény, nagyon nehezemre esett megválni tőle, hogy egy követ­kezőt élhessek át.

Az előző életbe való visszatéréskor az embert a legmegrendítőbb benyomás természetesen akkor éri, amikor felismeri annak az okát, ami miatt megoldat­lannak tűnt egy zsákutcába jutott kapcsolata. Sírni és nevetni tudna egyszerre a tisztánlátás gyönyörűségé­től, a felfedezés boldogságától, valójában attól, hogy a kezébe került a megoldás kulcsa. A megtapasztaltak következtében elmúlnak a tehetetlenség keserű, béní­tó érzései, s felváltja őket annak a bizonyossága, hogy ettől a perctől kezdve ezt a „varázskulcsot" bármikor megtalálhatja, csak el kell indulni az előkerítésére. Albert Einstein szerint: „A legszebb és legmélyebb érintés, amelyet csak érzékelhetünk, a misztikum át­élése." Fel sem tudjuk fogni, hogy milyen adottságok, képességek, lehetőségek rejtőzködnek a bensőnkben, s mennyi veszteség ér bennünket, ha nem teszünk kí­sérleteket a megismerésükre. Amiről nincs tapaszta­latunk, azt nehéz világosan megérteni.

A könyvben leírt konkrét regressziós utazások kö­zött csak annyi elméleti vonatkozású ismeret van, amennyi feltétlenül szükséges a témára való lelki, szellemi ráhangolódásra, a vele való azonosulásra. A szanszkrit kifejezések használatát szándékosan mellőzöm, s hindu istenségekre sem hivatkozom, mert az eredetileg kitűzött cél elérése ezt nem köve­teli meg. Az ilyen irányú ismeretek ma már könnyen beszerezhetők a legkülönbözőbb forrásokból. Az is­meretbővítéshez segítségül az utolsó oldalakon talál­ható egy könyvajánló, s abban minden olyan részlet­kérdéshez fellelhető legalább egy mű, amellyel jelen írásban találkozik az olvasó.

I. HÍD A LÉLEKHEZ

„A hegyeket már megmásztuk,
az űrhajósok már eljutottak a világűrbe,
s a tengereken sincs már
egyetlen aprócska sziget sem,
amit ne fedeztek volna fel.
De hátra van még a lélek meghódítása."

(Paulo Coelho)

Amikor megkérdezik tőlünk, hogy mi az életünk leg­főbb célja, akkor általában ugyanazt a választ adjuk rá: szeretnénk boldogok lenni. értelmetlen lenne azt a kérdést feltenni, hogy mi a boldogság, mert nyilván­valóan minden ember mást és mást válaszolna. Min­denki a saját maga által elképzelt boldogságot szeret­né megélni, s ez szíve joga.

Megkérdőjelezhető-e, hogy amit az ember legfőbb céljának tekint, azt nem veszi komolyan? érthető módon ez balgaság lenne. sajnos ennek ellenére so­kan csak álmodoznak a boldogságról, de nem fogal­mazzák meg maguknak pontosan, hogy konkrétan mire gondolnak akkor, amikor ezt a szót használják. Gondolkodjunk most együtt néhány mondat erejéig Hamvas Bélával: „Mindenki magában hordja külde­tésének titkát, mégis az emberek túlnyomó többségé­ben az élet értelme homályosan marad. senki a végső értelem kibontása nélkül boldog nem lehet. Aki az egyetlen lényeges feladatot nem végzi el, munkája vé­gezetlen távozik, adósa marad önmagának."

Sajnos nincs egyedül Hamvas Béla ezzel a véle­ménnyel. Az emberi lét tartalmának kutatói töme­gesen jutnak hasonló következtetésre. Bizonyítékul álljon itt még egy idézet - jelesül Anthony de Mello gondolatai közül: „A legtöbb ember szunnyadva há­zasodik, álmában nevel gyermeket, szunnyadva hal meg anélkül, hogy valaha is felébredne. Sohasem érti meg a szeretetteljes és gyönyörű voltát annak a do­lognak, amit emberi létnek nevezünk."

Nem halmozom tovább a gyarlóságunkra rámuta­tó észrevételeket, mert szeretnék hinni abban, hogy egyre többen - az úgynevezett egyszerű emberektől a tudósokig - megpróbálnak nagyobb felelősséggel foglalkozni a sorsukkal, életük boldoggá tételével. Ma már könyvek, filmek, tanfolyamok, tévéműsorok végtelen sora áll a rendelkezésére annak, aki szeretné világosan látni, hogy mi teheti őt boldoggá - főleg ak­kor, ha kapcsolati problémák rendezetlensége keseríti meg az életét.

A vágyott örömteli életet tervezgetve általában akadályok tömkelege jut eszünkbe. Akár spontán ne­hézségek, akár törvényszerűek villannak az agyunk­ba, a lényeg ugyanaz: valamilyen módon el kellene hárítani őket. Megszüntetésükre láthattunk koráb­ban a környezetünkben példákat, saját ötletek is fel­merülhetnek bennünk, könyveket is olvashattunk különböző megoldásokról. A könyvek általában jól kidolgozott speciális módszerek alkalmazásának a titkát tárják az olvasók elé bíztató garanciákkal.

Az alábbiakban James Bedford és Walt Kensington nyomán ismertetjük a Delpasse-effektus lényegét. Az angol agykutató, Grey Walter a következő kísérletet végezte el.

A kísérleti személynek - akinek ágybéli elektromos hullámait elektroencefalograf-készülék (EEG) rajzolta fel - azt a gyakori utasítást adta, kapcsoljon be egy tv-készüléket. Az EEG-készülék tanúsága szerint minden egyes bekapcsolás előtt áramlökés keletkezett a kísérleti személy agyában. Ezt az áramlökést Grey Walter készenléti hullámnak nevezte el.

Később megváltoztatta az utasítást. Az elektródákat közvetlenül a tv- készülékhez kötötte, és a készenléti hullámokat elektromos úton felerősítette. Ezek után a kísérleti személy pusztán azáltal is be tudta kapcsolni a tv-készüléket, ha csak azt gondolta, hogy be akarja kapcsolni. A készenléti hullám volt a „bekapcsolótényező".

A kísérlet ezen fázisához kapcsolódott Jean Jaques Delpasse, fizikus és kibernetikus, aki feltételezte, hogy a gyakori ismétlés emlékezetmolekulákat hoz létre az agyban, melyeknek a készenléti hullám képezi szilárd „alkatrészét". Az emlékezet anyagi természetű, emlékezetmolekulákból áll.

Ez a megállapítás nyilvánvalóan lehangoló. Ha ugyanis a személyiség, a tudat, a lélek csupán molekula, akkor a Nagy Semmi vár ránk.

Delpasse professzor számára fenti felismerése nem a belenyugvás alapja lett, sőt ellenkezőleg, kihívássá vált. Azt állította, ha a tudat, a szellem számára létezik túlvilág, ha halhatatlan, tehát ha levetvén anyagi köpenyét, a testet, energiastruktúraként megmarad, akkor egy bizonyos részét, mondjuk épp az emlékezetet ki lehet mutatni a halál után is.

Delpasse, Grey Walter kísérletei alapján talált bizonyítási módot, eljárást is. Csakhogy ehhez haldoklókra lett volna szüksége. Ez a feltétel óriási akadályokat gördített a bizonyítási eljárás elé. Haldoklókkal ugyanis nem lehet csak úgy kísérletezni!

S ekkor lépett közbe a véletlen. Delpasse találkozott William Jongh van Amsynck professzorral, a híres neurológussal.

Amsynck sokat foglalkozott az úgynevezett bio-feddbackkel. Magasvérnyomásos betegek számára olyan vérnyomásmérő készüléket szerkesztett, amely a nyomásváltozásokat akusztikilag is lereagálta. Ha emelkedett a vérnyomás, szörnyű, idegölő hangot, ha viszont süllyedt, kellemes haranghangot adott. így a páciensek rövid gyakorlás után képesek voltak vérnyomásukat befolyásolni pusztán azzal, hogy az egyik hangot szívesen, a másikat viszont undorral hallgatták. 

Delpasse számára Amsynck betegei alkalmasak voltak elmélete bizonyítására, hiszen mindannyian magas vérnyomásban szenvedtek, s ez a betegség gyakran jár agyvérzéssel, illetőleg halállal.

Amsynck professzor hajlandó volt saját kísérletei mellé felvenni, alkalmazni a Grey Walter-kísérlet technikáját is. A betegek is hajlandók voltak, hiszen örömöt okozott nekik, hogy pusztán akaraterejükkel be tudják kapcsolni a szemben álló tv-készüléket.

Egy napon Amsynck klinikáján váratlanul súlyos agyvérzést kapott egy hatvanhét éves hipertóniás nőbeteg. Hogy agyi működését ellenőrizzék, EEG-készülékhez kötötték, ezenkívül a Grey Walter- kísérlet apparátusával is összekapcsolták.

Az azonnali intézkedések ellenére a betegnél fokozatos agynyomás- növekedés jelei mutatkoztak, mely nyomásnövekedés végül is az agyműködés megszűnéséhez vezetett. Az encefalografon megjelentek a jellegzetes nullahullámok, melyek az agyi áramok kialvását, megszűnését jelezték.

Halála előtt hosszú ideig kómában feküdt a beteg, tehát már nagyon régóta nem volt képes tudatosan és akaratlagosan készenléti hullámokat létrehozni, gerjeszteni. Ennek ellenére a végleges agyhalál szimptómáinak megjelenése után a Grey Walter-készüléken megjelent a bekapcsolási szignál.

Ezt a bekapcsolási szignált, felvillanást, amely a végleges halál küszöbén annak ellenére jelenik meg, hogy már nem létezhetik készenléti hullám, Delpasse-effektusnak nevezzük.

Ez az effektus azt jelenti, hogy az emberi szellem, egy eddig ismeretlen energia hátán, illetve segítségével, a halál pillanatában elhagyja a testet.

(Hernádi Gyula, Lélekvándorlás című könyvéből)

René Oth és mások nyomán a következőkben azt óhajtjuk bizonyítani, hogy az anyag, méghozzá az úgynevezett elemi, szervetlen anyag is érzékel, érez, örül, szenved, gondolkozik, hogy az „anyag" és a „szellem" azonos létforma.

Ezt a tételt elsőként Jean Charon francia fizikus fogalmazta meg. Kutatásai Einstein általános relativitáselméletben kutatásaihoz kapcsolódtak.

Charon 1975-76-ban felfedezte, hogy bizonyos stabil elemi részecskék, különösen az elektron - amelynek életkora azonos az Univerzum életkorával - anyag-burkán belül újfajta tér-idő létezik. Az elektron belsejében az idő iránya fordított, a jövőből a múlt felé halad, és ciklikus, azaz az események periodikusan, 10-23 másodper-cenként megismétlődnek. Ez a jelenség az emlékezetnek felel meg, az elektron információkat gyűjt állandó jelleggel, és azokat egy kontinuus emlékezésfolyamatban újra és újra „átéli". Ezért nevezi Charon az elektron tér-idejét a szellem tér-idejének. Szerinte az elektron a legjelentősebb elemi részecske. Azt állítja, a tudat, a szellem nem komplikált, bonyolult biológiai szervezetek „felépítménye", hanem ott lakozik a legkisebb és legkönnyebb elemi részecskében, az elektronban. Ebben a Mikro-Univerzumban csökkenő entrópiával, azaz rendetlenséggel, és növekvő negatív entrópiával, azaz renddel, állandóan növekvő információ-tartalommal zajlanak, tör-ténnek az események.

Az elektron állandó, az időben tökéletesedő, autonóm egyéniség, individualitás, amely nemcsak arra képes, hogy maga körül aktívan informálja a teret, hanem arra is, hogy a múltját megőrizze.

Az atommag körül keringő elektronok Charon szerint a szellem időtlen hordozói. Gondolkodó énünk, szellemünk „egészként" benne foglaltatik minden egyes parányi elektronban, amely testünket alkotja. Egy hatvan kilogramm súlyú ember testében olyan szédületesen sok elektron van, hogy mennyiségüket csak egy olyan 4-es számjeggyel lehet kifejezni, amely mögött 28 nulla áll. Körülbelül annyi elektron van bennünk, ahány csillag és bolygó az égbolton.

Az elektron gondolkodó egység, amely mind belső reflexióképességgel, mind külső kommunikációképességgel rendelkezik. Belsejében számtalan, tömeg nélküli foton van. A fotonok úgynevezett spinje (forgásimpulzusa) teszi képessé a részecskéket, hogy tanuljanak és információt cseréljenek. A fotonok azzal a tulajdonságukkal, hogy változtatni tudják spinállapotukat, az elektron számára sza-bályszerű információ raktárrá válnak. S mivel a fotonok száma korlátlan, ezért az elektronok tudásszomja is határtalan. Az esze nem tud „Csipkerózsika-álomba" szenderülni, hiszen állandóan kapcsolatban áll a külvilággal, fotonokat ad le a szomszédos elektronnak. A fotonok elektronról elektronra szállnak, miközben spinállapotukról olvasható le az átviendő információ. így aztán az elektron fokozatosan „mindentudó" Mikro-Univerzummá nő fel, amely szinte a végtelenig növelheti intelligenciáját.

Minden elektronban megtalálható virtuálisan a dolgok és lények összes tapasztalata. Azokat a részecskéket, amelyek a kozmikus tanulási folyamatban a legtöbbet sajátították el, Charon äonoknak nevezi. Ezek az univerzális intelligencia elemei.

A szellem, amely a kozmikus kaland középpontjában áll, nem kizárólag az ember privilégiuma. Az Univerzum tér-idő nagyságrendjéhez viszonyítva az ember történetének nincs nagyobb jelentősége, mint egy csillag, egy kristály, egy falevél, egy baktérium, vagy akár egy kutya történetének. Ezek a felsorolt lények mind „intelligensek", vagy legalábbis „gondolkodók". Spirituális szinten ugyanis mind ugyanazokból a gondolkodó elektronokból épül fel, még akkor is, ha ezek az elektronok mindegyik lény esetében más és más típusú „gép" alakjába rendeződve igyekeznek elérni alapvető céljukat, az egész Univerzum entrópiájának, azaz rendezetlen állapotának, dezinformáltságának csökkentését, és negatív entrópiájának, azaz rendezett állapotának, tudatának növelését.

Az kétségtelen, hogy legalábbis itt a Földön az emberben lévő elektronok érték el a legmagasabb negatív entrópia nívót. Az embergépezet tudja a maga bonyolult termelékenységével a legtöbb információt és információ-cserét megteremteni.

Az a lény, akit az ember a tükrében lát, csupán az az anyagi kontúr, amely nem gondolkodik, amelyet a gondolkodó elektronok csak használnak és felhasználnak, hogy információik mennyiségét és minőségét megnöveljék.

Mivel az összes elektron, amely élő testünket alkotja, teljes „Énünknek" individuális hordozója, azért halálunk után nem tűnik el Énünk. A földi tér minden köbcentiméterében találkozom őseim Énjeivel, jelenlegi Énemmel és utódaim Énjeivel.

Charon szerint - mivel az elektronok élettartama végtelen - mindnyájan a végtelen Múltban gyökerezünk, és a végtelen Jövőben folytatódunk.

Az ember testi halála után spirituális kalandja folytatódik. A porrá vált test elektronjai rövidebb-hosszabb idő múltán „újraszületnek", mégpedig úgy, hogy részt vesznek egy másik létforma anyagának megalakulásában, legyen az kristály, növény, állat vagy ember.

Az új létformában az összes elektron negatív entrópia nívója azonos, vagy legalábbis hasonló. Természetesen ez a nívó az élet folyamán növekedhet is, vagy katasztrófák, „bűnök" nyomán csökkenhet is.

Egy bizonyos idő után, amikor a lény már régóta ugyanazon a nívón létezik, megpróbál egy magasabb nívójú létformába átmenni. Például, ha növény volt, akkor magasabb nívójú növény vagy állat, ha kristály volt, akkor magasabb nívójú anyag vagy növény, ha állat volt, akkor magasabb nívójú állat vagy ember, ha ember volt, akkor magasabb nívójú ember vagy Nirvánához közeledő szellemi lény szeretne lenni.

Amennyiben nívója alacsonyabb, mint az általa óhajtott létforma, visszautasíttatik, és meg kell elégednie „alacsonyabb rendű" újraszületéssel. Ezért fordulhat elő, hogy ember állatként, növényként vagy kristályként születik újra.

(Hernádi Gyula, Lélekvándorlás)

A rítusok és szertartások fontos szerepet töltenek be valamennyi társadalomban. Segítenek megőrizni sértetlenségüket és felkészítik a tagjait a közösségben betöltendő szerepükre. A rítusok a kisebb, zárt törzsi csoportosulásokban a legfeltűnőbbek, bár fennmaradtak a nyugati nagyvárosokban is, ahol a keresztelőt, esküvőt és temetést még mindig általános tisztelet övezi.

A rítusok a lélek útjainak - Jung szavaival a kollektív tudattalanba tett utazásoknak - fizikai megjelenítései, amelyekben a test a lélek jelképe. A rítusok szimbolizálhatják az embereknek azt a törekvését,, hogy elérjék a megvilágosodást vagy az isteneket (az ókori mezopotámiaiak rituális táncaikkal például jelképesen Istár pokolraszállását utánozták), de a halált és a rákövetkező újjászületést is, amely során régi énjük meghal és életüknek egy újabb szakaszába lépnek. Több vallásban a rítusok az égiek birodalmának feltételezett rendjét tükrözik, és ezzel szorosabbá teszik a kapcsolatot a halandók és az istenek világa között. A római katolikus egyház szerint például a hét szentséget - keresztség, bérmálás, úrvacsora, bűnbánat, házasság, egyházi rend és utolsó kenet - maga Krisztus vezette be. Számos vallásnak tisztító szertartásai vannak, amelyek eltávolítják a test szennyét, mivel az sérti az isteneket. A tisztátalan test (amely betegséggel, halállal vagy bűnnel érintkezett) jelképesen úgy tisztítható meg, hogy sebesfolyású patakban vagy vérben fürdetik meg (ez utóbbit élettel és halállal egyaránt társítják, és így a megújulást jelképezi). Tisztító szerepük lehet a gonosz szellemek jelképes elűzésére fegyvereket vagy petárdákat használó rítusoknak is.

A törzsi társadalmakban beavatási szertartásokat végeztek az ifjúkorból a felnőttkorba való átmenet jelzésére. Ezekben rendszerint helyet kapott a fájdalomokozás (körülmetélés, tetoválás), vagy egy többnapos böjt, hogy a jelölt erejét és állóképességét próbára tegyék. Mindez azért történt, hogy fizikai síkon jelképesen felidézzék a halált és az újjászületést, s hogy létrehozzák a halál szimbolikus lelkiállapotát. A fiatal lányok hasonlóképpen mozgásra és táncra épülő termékenységi rítusok során léptek az érett korba, vagy olyan szimbolikus verések révén, amelyek jelképezték passzivitásukat és azt, hogy készek átadni magukat az asszonyi élet testi megpróbáltatásainak (menstruáció, terhesség és gyermekszülés). Az átmenetnek ezek a rítusai visszafordíthatatlan szakítást jelentenek a gyermekkorral. Jung szerint ennek során (a beavatandó jelképes halálával) az eredeti szülői archetípusok megsérülnek. Az ego ezután beolvad a nagyobb közösségbe, amelyet gyakran egy totem - a törzsi egységet megtestesítő állat vagy tárgy - képvisel. A házasság a beavatási szertartások egy másik változata. Mint az átmeneti rítusokban, itt is tetoválások, gyűrűk és különleges ruhák jelzik az új társadalmi szerepkört. Maga a rítus gyakran tartalmazza a házasuló felek egymás és családjaik iránti megnövekedett felelősségét. A házasság különösen a férfi számára jelenti a személyes függetlensége elvesztését-Jung kifejezésével a hős-archetípus feláldozását -, amelyet néhány kultúrában a menyasszony jelképes elrablása és megerőszakolása ellensúlyoz.

Az áldozathozatal - a megújulás előidézésének egyik módja - az alapja a termékenységi rítusoknak is, amelyeket rövid téli napokon azért végeztek, hogy a tavasz beköszöntsön és az élet újjászülessen. Ahogy a természet meghal télen, hogy újjászületésével meghozhassa a nyár gyümölcseit, úgy a királynak - vagy többnyire egy, erre az alkalomra királyi rangra emelt személynek - is meg kellett halnia, hogy népe tovább élhessen. Az aztékok úgy hittek, hogy a Nap - ha nem ajánlanak fel vért és szíveket neki -, megszűnik ragyogni, és a világ elpusztul: ezért a rituális áldozat kiemelkedő helyet kapott kultúrájukban. A háborúkat is azért vívták, hogy feláldozandó személyeket ejtsenek foglyul (bár a valódi cél a haszonszerzés volt).

Az a hiedelem, hogy a természet működése és az istenek akarata rítusokkal és szimbólumokkal befolyásolható, alapelve volt a mágiának is. A varázslónak fokról-fokra végig kellett haladnia azokon a szinteken, amelyekből hite szerint az élet állt, és végül bele kellett olvadnia abba a szavakkal ki nem fejezhető valóságba, ahová földi halandó nem juthatott el. A varázsló vagy varázslónő fölemelkedett az istenekhez, hogy az emberek számára kedvezően befolyásolja ténykedésüket. Valamennyi okkult rendszerben, az egyiptomi és görög misztériumoktól Amerika ősi hagyományán át az európai alkimisták és kabbalisták működéséig, az igazi mágust nem személyes érdek vagy a mások ellen irányuló rosszakarat vezérelte a kutatásban.

Az imádság kapcsolatkeresés az égiekkel, amely lehet egyéni vagy kollektív. Mindkét esetben szimbolika és rítus övezi. A legtöbb vallásban a test- és a kéztartás alázatot és mély tiszteletet jelez. Olykor tárgyakkal segítik, hogy az imádkozás elmélyültebb legyen, vagy hogy a könyörgés akkor se szűnjön meg, amikor a fohászkodó alszik vagy más elfoglaltsága akad. A buddhizmusban például az imazászlóra festett mantráról azt hiszik, hogy a szél szólaltatja meg. A mohamedánok áhítatos imáját, a sza-látot szigorú előírások szabályozzák. Naponta ötször hajtják végre, ahogyan Mohamed idejében tették, és minden esetben rituális mosakodás előzi meg. Imádkozás közben a hívő arccal Mekka irányába fordul, és az előírt testmozgásokkal kíséri a Korán szavait.

(részlet D. Fontanan - A szimbólumok titkos világa című könyvből)

(a. m. viz nélküli folyó), arab neve egy hosszú völgynek, mely Egyiptomban a Nilustól nyugatra, vele egyenközűen húzódik; délen a Dakhel oázisig, Északon a Földközi-tenger közeléig nyúlik. 

"A tapasztalat az értelem szemüvege" - tartja egy arab közmondás. Milyen szemüvegen át tekintsünk a múltba? Ismerek tudósokat, akik minden legendát elégetnének egy áltudományos könyvégetésben és kizárólag igazolt, történelmi tényekhez szeretnék tartani magukat.

Ez a fajta ,,tudás" persze csak addig marad érvényben, míg olyan feliratok, szobrok vagy építmények nem kerülnek napvilágra, amelyeknek léte eddig nem volt történelmileg bizonyított. Amit így "történelmileg bizonyítottnak" neveznek... a tökéletes meglepetés pillanatában a nyomkereséshez igénybe kell venni a már kiátkozott legendákat. Vitathatja-e a legendák egyetlen ellensége is, hogy a legendák adták a kezdőlökést egy sereg régészeti ásatáshoz? Ó igen, vannak ,,legendái" igazságok, amelyek derült égből villámcsapásként változtatják meg az ápolt tudományos kerteket. Például mindig is létezett az egyiptomi népi elbeszélők legendája a Bahr-Bela-Ma folyóvölgy a Szahara nagy folyóiról, amelyek a Nílusnál is szélesebbek voltak, és amelyeknek partján egykor magasszintű kultúra virágzott. Őrültség, délibáb, köznépi locsogás, hangzottak a lesújtó vélemények.

Az amerikai Columbia űrhajó 1982 novemberében megállapította - fedélzetén speciális radarfelszereléssel -, hogy a legenda igaz. A Szahara homokja alatt mintegy 15 kilométer széles folyóvölgyeket találtak. A próbafúrások már néhány méterrel a szaharai homok alatt folyóparti kavicsot fedeztek fel. Vance Haynes amerikai régész lehetségesnek tartja, hogy az összes radar-adat kiértékelése után még "bizonyos útitérkép is fog készülni történelem előtti népcsoportok településeihez". - A legendák szívósabbak, mint a cserzett bőr, még a múmiákat is túlélik, amelyeknek egykor élő szája valamikor továbbadta a hagyományokat.

A Bahr-Bela-Ma  a szélességi fok 28,57 (28 ° 34 '0 N) a  hosszúsági fok 27,88 (27 ° 52' 60 E) területen található.

(Däniken írásából)

Az első termés az áttelelt vesszőkön érik be, és július végén szüretelhető. Napfényes, hosszú ősz esetén a második termés is beérik. Ezeket a gyümölcsöket októberben, a szőlő szüretével egyidejűleg lehet betakarítani. A füge gyümölcse csak teljesen éretten élvezhető. Az éretlen vagy félérett gyümölcs tejnedvet ereszt, fanyar, kellemetlen ízű. A fél-érett gyümölcs a fáról leszedve nem érik tovább, éretlen marad. Az érett füge viszont mézédes, puha, kellemes zamatú. Nehezen szállítható, és háztartási hűtőszekrényben is csak néhány napig lehet eltartani. Valódi házikerti gyümölcs.

A fügéből kitűnő befőtt, cukrozott gyümölcs, bor és pálinka készülhet.

Hazájában - a szmirnai fügét - 40-50 °C-on aszalják, majd koszorúba fűzik, vagy hordóba préselik; így télen is nagyon fontos és értékes néptáplálék. Az olaszok a szárított fügegyümölcsöt megpörkölik, megőrlik, és kávét főznek belőle.

Gyógyhatásai:

• Hűsít, jó hatással van a légzőszervekre, a gyulladásban lévő emésztő szervekre, csökkenti a vérzékenységet.
• B-vitaminja jótékonyan hat az emésztésre, mert tele van rostokkal, s apró magjai lehetővé teszik a bél számára a könnyű továbbítást, serkenti a gyomorműködést. Ezáltal jó hatással van a májra, epére is.
• Csillapítja a légzőszervekre ható ingereket meghűlés esetén
• Jó hatással van a szív egyenletesebb működésére, mert sok káliumot tartalmaz. A kálium segítségével szabályozódik a szívverés, valamint csökken a vérnyomás. A kálium továbbá hozzájárul a vér savtalanításához, így az egész szervezet felélénkülhet, különösen az egysíkú táplálkozással bíró emberek esetében.
• A füge az idegekre is nyugtatólag hat, hisz serkenti az anyagcserét és a sejtek ellátását.
• Cinktartalma pozitívan befolyásolja a (férfi) ivarmirigy és a szaporodó szervek működését. Emeli a spermák számát és enyhíti a prosztata panaszokat is.

Az Alameda megyei tanulmányt elolvasók közül sokan meglepődtek, amikor a hosszú élet elérésére vonatkozó hét legfontosabb tényezőt tartalmazó felsorolásban azt találták: reggelizés. A reggelizés önmagában is megnöveli az élet hosszát. Az eredeti adatok között olvasható, hogy azoknál a férfiaknál, akik reggeliztek és nem ettek az étkezések között, felénél is kisebbre csökkent a halálozás kockázata, mint azoknál a férfiaknál, akik kihagyták a reggelit és az étkezések között eszegettek. A tanulmány még újabb keletű elemzése különösen a 60–94 év közöttiekre összpontosított. Azoknál, akik nem reggeliztek rendszeresen, 50%-kal megnövekedett a halál kockázata a rendszeresen reggelizőkkel összehasonlítva. Az idősebb amerikaiaknak ebben a csoportjában a hosszú élet inkább a mindennapi reggelizésen múlott, mint azon, hogy nem dohányoztak és  rendszeresen mozogtak. 

E tények ellenére a legtöbb ember egész sereg érvet sorakoztat fel, hogy miért nem reggelizik. Az általános indok az, hogy nem éhesek reggel. Ez azonban annak a következménye, hogy este jól bevacsoráztak. A könnyebb esti étkezésre való átállás megoldja ezt a problémát. Ha elhatározzuk, hogy nem vacsorázunk egy hétig, a hét végére valószínűleg igencsak megéhezünk egy jó reggelire. Valószínűleg azt is megtapasztaljuk, hogy mélyebben alszunk,  még akkor is, ha talán éhesen megyünk aludni. Megfelelő tervezéssel a reggelit könnyebb elkészíteni, mint az ebédet és a vacsorát. Legyünk találékonyak, ötletesek a gabonaneműek felhasználásában, és mindig legyen otthon néhány étkezésre való friss gyümölcs. 

A reggelizésés segít megelőzni a súlygyarapodást 

A reggeli elhagyása mellett felhozott másik indok: "Megment a hízástól." Néhányan úgy okoskodnak, hogy mivel nem éhesek reggel, kihagyják a reggelit, és ez majd segít nekik abban, hogy kevesebb kalóriát fogyasszanak a nap folyamán, ez pedig a fogyást segíti elő. Ez azonban csupán egy mítosz. Az igazság az, hogy a jó, kiadós reggeli elfogyasztása minden fogyókúrás program fontos része kell hogy legyen. 

Évekkel ezelőtt dr. Charles Cupp feltételezte, hogy a súlygyarapodás oka az élelem bevitelének nem megfelelő időzítése. Orvosi gyakorlata során – amely figyelemre méltó módon hét évtizedet ívelt át – betegek százainak tanította meg a súlykontrollt. Túlsúlyos pácienseinek azt javasolta, változtassák meg étkezési szokásaikat: az esti nehéz, tartalmas ételek helyett egyenek kiadós reggelit, mérsékelt ebédet, és könnyű vacsorát. Utolsó étkezésüket ideális esetben-délben kellett elfogyasztaniuk – de délután 3 óránál semmi esetre sem később –, és azt tanácsolta nekik, hogy legalább 8 és fél órával azt követőn menjenek aludni, miután utoljára ettek. Igen fontos, hogy nem kérte tőlük, hogy módosítsák ételválasztásaikat, sem azt, hogy változtassanak az elfogyasztott kalória mennyiségén. A Tulane Egyetem Táplálkozástudományi Tanszékének kutatói elemezték dr. Cupp 595 túlsúlyos páciensre vonatkozó feljegyzéseit. Ez a bizonyíték sok más tanulmánnyal együtt jelzi, hogy a rendszeres reggelizést minden komoly fogyókúra során gyakorlattá kellene tenni. 

Figyeljük meg, milyen további pozitív változások származnak a reggelizésből: a vér hemoglobinszintje megemelkedik, csökken vércukorszint, javul a pajzsmirigyfunkció. A reggelire jellemző módon fogyasztott tápláléktípusok is hozzájárulhatnak a reggeli étkezés fontosságához a súlyellenőrzés szempontjából. Az amerikai kultúrában az esti étkezést hagyományosan az állati termékeken alapuló, zsírban gazdag koszt jellemzi, és a reggeli gyakran az összetett szénhidrátokat tartalmazó gabonaneműekből és gyümölcsökből áll. Ez akkor válik fontossá, amikor megértjük, hogy a súlygyarapodás inkább a zsírból eredő túl sok kalóriával hozható összefüggésbe, mint az összetett szénhidrátokból származó kalóriákkal.

Egy kutatólaboratóriumban a zsírban gazdag étrenden tartott állatok jobban híztak, mint a zsírszegény diétán tartott társaik – még úgy is, hogy mindkét csoport ugyanannyi kalóriát fogyasztott.

A reggeli és a szívrohamok 

A reggelizésről kiderült, hogy további áldásai is vannak. A felnőttek képesek csökkenteni a szívroham kockázatát is, ha rendszeresen reggeliznek. A vérlemezkék, a szervezet véralvadást előidéző sejtjei reggel, a reggeli előtt "tapadósabbak", ami megnöveli a vérrög keletkezésére való hajlamot a reggeli órák során. Ha a vérrög a szív egyik véredényében alakul ki, szívrohamot válthat ki. Ahogyan ebből a fiziológiai tényből adódóan várható, a legtöbb szívroham reggel 7 és déli 12 óra között következik be. 
A reggelizés segít a vérlemezkéknek, hogy kevésbé legyenek tapadósak, s így csökken a reggeli szívrohamok kockázata.

A reggeli hatása az értelmi képességre  

Más, pozitív hatásai is vannak a kiadós reggelinek. 1995 augusztusában a Kalifornia Egyetem Gyermekgyógyászati Tanszéke Davisban vendégül látott több pszichológust, ideggyógyászt, táplálkozástudományi szakértőt, fiziológust, hogy áttekintsék a reggelizéssel kapcsolatos tudományos tanulmányokat. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a reggelizés igen fontos a tanulás, az emlékezés és a fizikai jólét szempontjából felnőtteknél és gyerekeknél  egyaránt.  A reggelizési szokások lényegesek mind az értelmi, mind a fizikai hatékonyság szempontjából, különösen vonatkozik ez a késő reggeli órákra. A reggelizés jobb magaviseletet és jobb iskolai teljesítményt eredményez a gyerekeknél, a felnőtteknél pedig jobb közérzetet és nagyobb munkabírást. A reggelizés által élvezett előnyök teljesebb felsorolását a 9. ábrán  láthatjuk.

 Forrás:  Dr. Neil Nedley - Döntő bizonyíták könyve alapján

A misztikus gyakorlat nem veszély nélkül való. A japán orvosok ismerik az ún. zen-tébolyt, amit a helytelenül végzett zazen-meditáció vált ki. Jürg Wunderli svájci pszichoterapeuta, a zürichi Jung-Intézet docense a következő tapasztalatokról számol be:

“A meditációban önmagunkkal (önvalónkkal) és tudatalattinkkal kerülünk kapcsolatba. Ha olyan személy meditál, akiben lappang az elmebetegség, akut pszichózis törhet ki nála. Neurotikusok esetében is eléggé vitatható módszer a felügyelet nélküli meditáció. Gyakran vagyok tanúja, hogy betegeim menekülésként használják kínzó élethelyzetükből. A beteg menekül a valóság elől, mintha a saját árnyékát akarná átugrani – s a kísérlet mindig sikertelen."

Ha a meditáció félelmet, depressziót vált ki, vagy zavart okoz emberi kapcsolatainkban, akkor az orvosok és pszicho-terapeuták véleménye szerint jobb az elővigyázatosság. Wunderli évtizedes tapasztalatai alapján így fogalmaz:

“Az intenzív meditáció feltétele a lelki és szellemi egészség. Ez nem jelenti azt, hogy nem lehetnek neurotikus félelmeink, kényszereink és gátlásaink, de elegendő ismerettel kell rendelkeznünk saját tudatalattinkról és mindenekelőtt meg kell tanulnunk elfogadni önmagunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Meg kell próbálnunk pozitívan bánni önmagunkkal és tudatalattinkkal. Aki erre képtelen, annak inkább a pszichoterápiát ajánlom, amit semmiképpen nem pótolhat a meditáció."

A meditáció tehát nem gyógyítja a neurózist és a pszichózist. Ez esetben más gyógymódok alkalmazása szükséges. A meditáció szellemi út. és bizonyos értelemben magasabb síkon “működik", mint a pszichoanalízis. Vigyázzunk tehát, ha olyan csodaszerként kínálják, amely bármilyen zavar esetében megoldásként alkalmazható!

Ennek ellenére gyakori, hogy komoly lelki zavarokkal küzdők a meditációhoz folyamodnak, nemegyszer azzal a reménynyel, hogy így közvetlenül jutnak el a megvilágosodáshoz. Ha körültekintés nélkül nyitjuk ki a tudatalatti zsilipjeit, két fő veszély leselkedik ránk: vagy egyfajta “spirituális radikalizmus" áldozatai leszünk, vagy nárcisztikus kényszerképzetekbe bonyolódhatunk.

Nézzük először a “spirituális radikalizmus"-t.

Ez a tévút a keletiek körében is ismeretes. Szélsőséges önsanyargatásával Buddha majdnem halálra gyötörte magát. Ám fölismerte hibáját és végül a “középutat" választotta, melyen eljutott a megvilágosodásig. Japánban nevetve mesélnek a meditáció megszállottjairól, akik addig ülnek keresztbetett lábbal, mígnem végtagjuk elhal és leválik törzsükről. A zen-buddhizmus óva int mindenféle túlkapástól, attól, hogy mindenáron erőszakoljunk valamit. A “spirituális radikalizmus" legveszélyesebb formája mégis az, amikor valaki minden kapcsolatot megszakít a mindennapi élettel és másokkal szembeni kötelezettségeit nem teljesíti. E sorok íróját nagyon megrendítette egy fiatal nő esete, akinek a házassága erre ment rá. Az illető belépett a “Brahma Kumaris" nevű hindu szektába, amelynek tagjai az elhunyt Brahma Baba guru tisztelői, és a rádzsa-jóga egyik formáját gyakorolják. Ettől kezdve csak fehér ruhát viselt, lakásukat guruja fényképeivel díszítette, szigorú vegetáriánus táplálkozást folytatott és szektájának szabályai szerint szexuális önmegtartóztatásban élt, otthon már csak ritkán fordult meg. Férje és nyolc éves kislánya nem tudta őt követni. A kétségbeesett férj végül beadta a válópert.

A fiatalasszony korábban pszichiátriai kezelés alatt állt, s ezt tudva könnyebben megértjük reakcióit. Súlyos depresszióban szenvedett, amit gyógyszer – és alkoholfogyasztással próbált ellensúlyozni. A szekta otthont adott neki és irányt mutatott, miként érezhetné értelmesnek az életét. Ám a férj és a kislány szemszögéből nézve szívtelen volt a gondoktól gyötört asszony döntése, hiszen lemondott a feleség és az anya szerepéről, és sem férje, sem lánya nem követhette.

Az ilyen radikális világtól való elfordulás ellen emel szót egy japán zen-mester: “Aki az Egyedülihez akar közeledni, nem gyűlölheti az érzéki világ porát. Ha megszűnik ez a gyűlölség, nem marad más, csak Buddha tökéletes bölcsessége." Eckhart mester pedig azt tanította az embertársainkkal szembeni viselkedésről: “Ha a legnagyobb eksztázisban volnál is, ám arra jönne egy szegény és megkérne, hogy főzzél neki egy levest, hagyd az eksztázist, és teljesítsd a kérését."

Mindkét idézet ugyanazt a gondolatot érinti: aki gyűlöli az érzéki világ porát, az bensőleg még kötődik hozzá, tehát magával és a világ iránti gyűlöletével van elfoglalva. Hasonló a helyzet az eksztázisban időzővel: ha eksztázisát fontosabbnak tartja, mint embertársa iránti kötelezettségét, akkor magával törődik elsősorban. Hosszú az út az “én" haláláig, pedig ez minden misztikus tapasztalat előfeltétele. Létezik tehát a misztika és meditáció gyakorlásának egy nárcisztikus tévútja, ami valójában nem más, mint a személyiség önző felnagyítása.

Rudolf Bog pszichoterapeuta, aki behatóan foglalkozott a keleti tanoknak a pszichoterápiára gyakorolt hatásával, eképpen figyelmeztet bennünket:

“Ha mélylélektani vagy meditatív technikával sikerül az én ellenállását kikapcsolni, és a tudatalatti erői felszínre törnek, ez a mindenhatóság érzését válthatja ki, amelynek következtében az egyén mértéktelenül túlbecsüli saját lehetőségeit."

Bog különösen nagy veszélyt lát a guru iránti feltétlen odaadásban. Ilyen esetben az egyén a gurut ideális Énként éli meg, maradéktalanul alárendeli magát a tekintélyének, miközben nárcisztikus kielégülésre lel.

Hol tanulhatunk meditációt szakavatott vezetés mellett? Önállóan csak az egyszerűbb fonnák sajátíthatók el. A jógánál már nehezebb a helyzet, a zazen-mester nélkül pedig egyszerűen hétpecsétes titok marad előttünk. Hol találhatunk tehát igazi mesterre? Nyugat inkább teoretikusokkal szolgál, mintsem a spiritualizmus gyakorlóival. Keleten viszont ősidők óta ismerik a szellemi vezető, a spirituális ember fogalmát. Indiaban gurunak, Japánban roshinak nevezik az ilyen embert. Régi hindu hagyomány szerint a guru tiszteletre méltó vallási tanítómester, lelkivezető, aki a keresőt (szanjászint) elvezeti a szellemi érettség fokára. A guru azonban általában nem prédikátor, mint a keresztény pap, aki tudását szavak révén adja át. Paul Brunton érzékletesen írja le a harmincas években történt találkozását Rámana Maharshival, a híres indiai bölccsel (1879-1950). Brunton, az angol szkeptikus, hosszú ideig járta Indiát, jógik és guruk után kutatva. Leginkább csak sarlatánokkal találkozott, akik nem hatottak rá valami meggyőzően. Ám Maharshival másként állt a helyzet, ő alig szólt hozzá – de meggyőzte a hallgatásával. Órákon át meditált a tanítványaival, és Brunton világosan érezte, miként árad belőle nyugalom, de ugyanakkor rendkívüli erő is. Brunton egy napon – betegségből lábadozva – váratlan élményben részesült Maharshi oldalán. A kritikus szemléletű értelmiségi, aki nem hitte, hogy különösebb tehetsége volna a meditációhoz, mély révületbe esett és elérte a megvilágosodást. Ez az élmény megváltoztatta az életét. Ramana Maharshi több szempontból is kiváló guru volt: nagy szegénységben élt, de pénzt nem fogadott el soha. Nem igényelte, hogy tanítványai tekintélyként tiszteljék, teljes szabadságot adott nekik. Ez pedig Indiában sem általános, az ottani hagyományoknak inkább a feltétel nélküli tisztelet felel meg. Valláskutatók beszámolnak olyan esetekről is, amikor a tanítványok abból a vízből isznak, amiben a mester megmártotta lábujját vagy a tányérján maradt ételért vetekednek. E példák nyomán nyilvánvaló: az ősi hindu guruimádás egyenes átültetése a nyugati gyakorlatba akár bajt is okozhat. Sok hindu még ma is az ősrégi hagyományok kötelékében él. Számukra vallási szempontból is más törvények és szokások érvényesek, mint a pluralista ipari társadalomban élőkre. Ami Indiában hiteles vallási tapasztalatnak számít, nem biztos, hogy Nyugaton is az. Ha egy indiai guru egyszeriben New York-ban találja magát, a “talajcsere" nyomán könnyen megváltozhat. Fölfedezheti például a pénzszerzés lehetőségét vagy a médiák fényének csáberejét – amint az sajnos oly gyakran csakugyan megfigyelhető.

Tanítványai is mások, mint Indiában. A négy életszakasz indiai tana szerint csak akkor lesz valaki szanjászin, ha szociális kötelezettségeit teljesítette. A jámbor hindu élete vége felé ölti föl a lemondás narancssárga köntösét, amikor már túl van a családalapításon és gyermekeit is fölnevelte. Ekkor fordít hátat a világnak s szenteli magát a meditációnak és az aszkézisnak. New York-ban viszont a guru javarészt fiatalokkal, nagyvárosi neurotikusokkal kerül kapcsolatba, akik hajlamosak rá, hogy búcsút intsenek szociális kötelezettségeiknek.

Így alakulhat ki az az állapot, amit a pszichológusok regressziónak neveznek: A bölcsesség és megvilágosodás után áhítozó nemhogy érettebbé válna, hanem – tudattalanul – visszaesik egy korábbi fejlődési fázisba. Aki szellemi vezetőt keres, jól teszi tehát, ha az 1986-ban elhunyt Jiddu Krishna-murti szavait választja mértékül:

“Mivel szabad vagyok, elvárom az engem értőktől, hogy ne kövessenek és ne csináljanak belőlem olyan ketrecet, amely aztán vallássá vagy szektává válik." Ez a kritikus szemlélet megóvhat bennünket attól, hogy sarlatánok kezébe kerüljünk, akik gurunak vagy szentnek adják ki magukat.

Ma szinte minden nagyvárosban vannak meditációs centrumok. Nyugaton a címük beszerezhető a spirituális címjegyzékből, ez a könyvesboltokban hozzáférhető. Három kritérium az, ami garancia lehet a minőségre a sok ajánlkozó közül: ha nincs reklám, nincsenek ígéretek, és a költségek alacsonyak. Ha ragaszkodunk ehhez a mércéhez, hamarosan megtaláljuk a megfelelő embereket és az egyéniségünknek megfelelő utat.

Forrás: HANS-PETER WALDRICH - EZOTERIKA című könyvéből