EzoTOP

Rejtélyek mindig voltak, s ma is vannak. Vajon a XXI. századba is elkísérnek bennünket? Sokan kételkednek, lesz-e egyáltalán XXI. század. Ahogy közeledik századunk vége, minden oldalról záporoznak ránk az új évezreddel kapcsolatos figyelmeztetések - változásokat jövendölnek, s leginkább rosszra fordulást. Egyesek a pápaság végét, az Antikrisztus eljövetelét, mások egyenesen a világ végét jósolják.
Másfajta végzetet jósolnak azok, akiket nyugtalanít, miként hódítanak mindenütt az okkult tudományok. Jean Gimpel történész szerint épp az ilyen elfogultságok jelzik, hogy civilizációnk a szakadék felé tántorog. Az efféle félelmek azonban nyilvánvalóan alaptalanok,  a rejtélyes dolgok iránti vonzódás mindig is történelmünk része volt és marad.

Annyi változott viszont, hogy valaha tűz mellett vagy a falusi kocsmákban mesélték a történeteket, manapság pedig a médiakultúra része, s mindenki értesülhet róluk. Ez gyakorta annyit tesz, hogy a rejtélyes események nevetség és szenzációgyártás tárgyai lesznek. Az újságok „Mit üzennek a csillagok?" rovatai, a televízió beszélgetőműsoraiban tréfásan emlegetett „kicsi zöld szörnyek", a könyvesboltok polcain sorakozó, önmegvalósítást hirdető kézikönyvek mind-mind komolytalanná teszik a kérdést - a legtöbb tudós legyint, ha a „paranormális" jelenségekről hall. De meddig mehetnek el a tudósok a rejtélyek világa mellett? Egyre többen ébrednek rá, hogy nem vehetik semmibe azokat a bizonyítékokat, amelyek a természetfölötti jelenségek létezésére utalnak. Rupert Sheldrake brit biológus „új élettana" - amelynek alapgondolata, hogy a fajfejlődést valamiféle globális pszichikai vonatkozás hatja át - mutatja, hogy a tudomány házában is van helye a rejtélyesnek, csak még több tudós nyisson ajtót és engedje be.

De használ-e majd a rejtélyeknek, ha a laboratóriumba viszik és szétdarabolják őket? A Pszichikai Kutatások Társasága megalakulása óta egy évszázad telt el ezen jelenségek kutatásával, ám az alapítók nagy reményei nem váltak be. A jelenések és szellemek továbbra is a rejtélyek világában maradtak, s ma sem tudjuk, mi történik, amikor a lélek elhagyja a testet. A tudomány még a paranormális képességek, a telepátia és a clairvoyance (látno-ki képesség) puszta létét sem ismeri el.
Annyit megtanultunk, hogy a rejtélyek kapcsán felmerült kérdések igen bonyolultak és kényesek. 1973-ban Harley Rutledge-t, az amerikai Missouri Állami Egyetem fizikaprofesszorát megkérdezték a tanítványai, mit gondol a közeli hegyekben látható fényekről. A fizikus úgy döntött, tanulmányozza őket; úgy gondolta, három hétvége megfigyelései meghozzák a várt eredményt. Hét év telt el, mire publikálta jelentését - a rendhagyó fényjelenség váratlan tudományos kihívást jelentett. Egy megfigyelés különös dimenziót kölcsönzött a rejtélynek - a fények, úgy tetszett, a kutatókkal is „kapcsolatba léptek". Egyre többen ismerik fel a személyes elem kulcsszerepét, ami alapvető változásokat hoz létre a paranormális jelenségek kutatásában. Amikor a Pszichikai Kutatások Társasága elvégezte első vizsgálatait, a tanú személyét ritkán vették figyelembe. A repülőcsészealj-megfigyeléseknél úgy gondolták, elegendő leírni a tárgyat, utalni sem kell a személyre, aki látta.

Ma már megváltozott a helyzet. Igazi kutató nem tekinti befejezettnek a vizsgálatot, ha az nem terjed ki az észlelő személyre, mivel megtanultuk, hogy az egyén viselkedését mindenkor befolyásolhatják olyan tényezők, amelyekre nem is gondoltunk. 1963-ban Solco Tromp holland kutató megállapította, hogy „talán nincs is az emberi szervezetnek olyan része, amely mentes lenne a meteorológiai környezet okozta hatásoktól, s ezek a hatások közvedenül vagy közvetve az ember lelki folyamataiban is tükröződnek". A könyvünkben említett legtöbb anomáliának társadalmi és lelki okai voltak, de gyakran a környezet is fontos szerepet játszott. A középkori kolostori hisztériák kitörését például részben a bezártság okozta stressz s az ehhez társuló fizikai körülmények - egyoldalú étrend, mozgáshiány - magyarázzák.
Bizonyos külső és belső körülmények egymásra hatása olyan helyzeteket eredményezhet, amikor az egyén nem képes különbséget tenni fantázia és valóság között. Ha valaki például azt állítja, hogy földönkívüliek ejtették fogságba, meglehet, valóban így is történt, de fennáll a lehetőség, hogy ez csak az adott egyén számára volt „valóság".
A rejtélyek világának jövőbeli kutatása tehát a pszichológusok és a szociológusok terepévé válnék? Aligha. William Corliss Baltimore-ban az egyik kötetet a másik után adja ki a természet magyarázatlanul hagyott jelenségeiről. Példái nem lakossági bejelentésekből származnak, hanem tudományos folyóiratokból. Adatai azt jelzik, hogy a tudomány egyre messzebb tolja ki az ismeretek határait, ezenközben viszont újabb és újabb rejtélyekre bukkan.
A villámot már régen nem tartjuk az istenek fegyverének. De mivel magyarázzuk, hogy egyes embereket és helyeket újra meg újra villám sújt? Vajon puszta véledenről van szó, vagy pedig az „átlag törvénye" érvényesül? Az efféle egyszerű kérdésekben mélység és bonyolultság rejtezik - meglehet, századunk legfőbb hagyatéka az lesz, hogy ráébredünk, milyen rejtélyes a rejtély.

/Reader's Digest írása/

1.

Valószínűleg keveseknek okoz gondot annak belátása, hogy a materializmus erkölcsi tanítása - már ha egyáltalán beszélhetünk ilyenről - meglehetősen alacsonyrendű és igen hathatósan hozzájárult az emberiség lealacsonyodásához, elzülléséhez. Ám ugyanakkor a materializmusnak számtalan csodát tulajdonítanak, olyan vívmányokat, mellyel megajándékozta az emberiséget.
Ha Isten, akkor az olyan vallások jutnak az eszünkbe, mint például a kereszténység; ha reinkarnáció, akkor olyan vallások, mint amilyen mondjuk a buddhizmus.
És mi jut eszünkbe, ha a materializmus kerül szóba?
A tudomány.
Ha arról beszélünk, hogy mit adtak a vallások az emberiségnek, két dolgot említhetünk meg: az egyik az erkölcsi tanítás, illetve az erkölcsi tartás, a másik pedig a babonaság.
Ha pedig arról beszélünk, hogy mit adott az emberiségnek a tudomány, megemlíthetjük ugyan a hidrogénbombát és a biológiai fegyvereket is, de nem ezen lesz a hangsúly, hanem a tudomány igaz csodáin, a tudomány vívmányain, a fejlett orvostudományon, a légi közlekedésen, a tévén, a számítógépen, és így tovább, és így tovább.
A képlet valahogy így él képzeletünkben:
Isten, lélek = vallás.
Materializmus = tudomány.
Ez azonban egyáltalán nem igaz, és nem egyéb, mint manipuláció terméke.
A materializmus és a tudomány nem egy és ugyanaz, sőt a kettőnek egymáshoz nincsen semmi köze.

2.

Képzeljen el egy kirakós játékot, amely akkora, mint az univerzum. Ha azt akarnánk kifejezni, hogy hány mozaikdarabka alkotja a teljes képet, kimondhatatlan számot kapnánk - mondjuk az 1-es után odaírunk még ezer milliárdszor ezer milliárd nullát. A tudomány a mozaikdarabkákkal foglalkozik, a mozaikdarabkák megtalálásával, beazonosításával, és annak megállapításával, hogy ezek a mozaikdarabkák hogyan kapcsolódnak egymáshoz.
Annak fejtegetése, hogy vajon mit ábrázol a teljes kép, valamennyi megtalált, beazonosított és a helyére rakott mozaikdarabka által együttesen kiadott kép, nem a tudománynak, hanem a filozófiának a tárgya.
A tudománynak majd csak akkor lesz a teljes kép a tárgya, miután valamennyi mozaikdarabkát megtalálta és a helyére rakta.
A mozaikdarabkáknak azonban máig csupán csak egy kis részét találta meg a tudomány, és ezeket sem sikerült teljesen beazonosítani és a helyére tenni.
A materializmus egy világkép, amely a teljes képpel foglalkozik és a létezés végső kérdéseire próbál választ adni. Ez filozófia, ez ideológia, és nem tudomány. Egyetlen tudománynak sem tárgya a teljes kép.
A természettudományok és a műszaki tudományok a fizikai univerzumot vizsgálják, az anyagi világot, vagyis ezek materiális, azaz anyaggal foglalkozó tudományok.
A materializmus szó azt jelenti: anyagirányzat. Ez egy filozófia irányzat neve.
A materiális szó azt jelenti: anyagi, anyaggal kapcsolatos. Ez nem egy filozófiai irányzatnak a neve, semmi köze hozzá.
Filozófiai irányzatok, ideológiák pedig egyetlen tudománynak sem képezik tárgyát.
Az, hogy a tudósokat hagyományosan materialistának nevelik, nem a tudomány hibája vagy természete.

3.

A tudomány a valóság megismerésének EGYETLEN eszköze.
Semmilyen más módszer nem létezik, amellyel meg lehet ismerni a valóságot. A tudomány célja a valóság megismerése.
A tudomány ágazatokra való felosztása önkényes, de elengedhetetlen, mert a valóság oly hatalmas, hogy képtelenség lenne átfogni. Ezért a tudományt ágazatokra osztották fel: mindegyik ágazat más és más terület valóságának megismerésével foglalkozik.
A tudományos kutatás szigorú módszertanhoz kötődik.
A tudomány pontos megfigyeléseket végez, a megfigyelésekből következtetéseket von le, a következtetéseket elméletekké formálja, melyek, ha helyesek, újabb megfigyeléseket tesznek lehetővé.
Ezen a módon halad előre a tudomány a valóság egy-egy részterületének megismerésében.
Ennek semmi köze nincs a tekintélyekhez vagy a pénzhez vagy bármilyen ideológiához.

A valódi tudományos kutatásnak éppen az a lényege, hogy minden effélét félresöpör.
A tudománynak tehát van igazi célja, ez pedig a valóság megismerése.
A tudománynak nem célja egyes emberek hírnevének a biztosítása, vagy egyes termékek eladása.
A tudomány annyira fontos, akkora jelentőséggel bír, hogy ha ezt azok is fel bírnák fogni, akik figyelmen kívül hagyják igazi célját, és a valóság megismerése helyett egy ideológia igazolásának eszközét látják benne, valószínűleg holtan rogynának össze.
Ha a tudomány, mint intézmény, azzal foglalkozna, ami ténylegesen a dolga, akkor a legfelsőbb kasztot már réges-rég felfedezték és elpusztították volna.

4.

Nincsen semmilyen más lehetőség bármiféle valóban létező dolog vagy jelenség megismerésére, mint a tudományos kutatás módszertana. A tudományos kutatás módszertana a VALÓSÁG megismerésének EGYETLEN eszköze.
Nem CSAK a fizikai univerzum megismerésének eszköze - hanem a VALÓSÁG megismerésének eszköze. Tehát, amennyiben létezik lélek és létezik Isten, ez az egyetlen mód arra, hogy bizonyosságot szerezzünk róluk és megismerjük őket.
A tudományos kutatás nem bonyolult berendezésekből és bűzlő laboratóriumokból áll, hanem
1. pontos megfigyelésekből,
2. a megfigyelések pontos dokumentálásából,
3. a megfigyelésekből levont helytálló következtetésekből,
4. a következtetésekből formált helytálló elméletekből, melyek újabb megfigyeléseket jeleznek előre és tesznek lehetővé.
Ezt a módszert bárki alkalmazhatja, egy filozófus is, egy pap is, egy sofőr is, egy postás is, vagy bárki.
A valóság létezik, és nem tesz semmi egyebet, és nincsen tudatában a doktori és professzori címeknek.
A tudomány, mint intézmény, nem a valóság kutatásával foglalkozik, hanem a materialista világkép, vagyis egy ideológia igazolásával.
Ami nem illik bele a világképbe, azt belekényszerítik, vagy figyelmen kívül hagyják. Nem is hinné, hogy az intézményesített tudomány milyen nagyvonalú tud lenni a tények figyelmen kívül hagyásában.
Az, amit ma tudományként ismerünk, a legfelsőbb kaszt tekintélyekből álló hadserege.
Ez egy tényleges hadsereg, melyet az elménk, a tudásunk, a józan eszünk ellen vetnek be.

/részlet: Julius Andan - A világ a szinfalak mögött könyvéből/

A londoni Moorfields Szemklinikán az országban első ízben kezeltek két beteget bionikus szemmel a terápia klinikai kísérletének keretében, jelentette a BBC hétfőn. Az Argus II néven ismeretes bionikus szemet egy amerikai cég, a Second Sight fejlesztette ki. Egy vezeték nélküli kameráról van szó, mely jelzéseket továbbít egy ultravékony elektronikus vevőberendezéshez és elektróda-panelhez, melyeket a szembe ültetnek be, és a retinához erősítenek. Az elektródák serkentik a megmaradt retinaidegeket, mely által a jel eljuthat a látóidegen át az agyba. Az eszközöket mindkét betegbe sikeresen beültettük, és szépen lábadoznak a műtét után - jelentette Lyndon da Cruz szemsebész, aki a múlt héten végrehajtotta a beavatkozást a két ötvenes éveiben járó betegen.

A kísérlet célja, hogy segítsen olyan embereken, akik a retinitis pigmentosa miatt veszítették el látásukat, mely egy örökletes, a retinát károsító szembetegség. A betegség évek során alakul ki, miután gyermekkorban diagnosztizálják. Európa más országaiból és az Egyesült Államokból származó betegek is részt vettek a kísérletben. A Brit Retinitis Pigmentosa Szövetség vezérigazgatója, David Head szerint a betegségre jelenleg nincs kezelés, ezért ez az eszköz illetve az őssejt-kezelés kecsegtet a legtöbb reménnyel. Szakértők szerint a bionikus szem lehet a kulcs az örökletes betegség miatt megvakult emberek látásának visszaadásához.

A tudomány hatalmas tudást nyújt a fizikai, látható valóságról. Mindamellett sok kimagasló tudós felismerte, hogy a tudományos világkép nagyon korlátozott. Õk mondják, hogy a valóság nagyobbik része még feltáratlan. Logikailag valójában semmi sem mond ellent a fizikain túli valóság ideájának. Valóban van sokféle típusú jelenség, ami magától jelenik meg fizikailag de az eredete másféle energiákban van, mint az ismert fizikaiak.

Humán embriókból származó õssejtekbõl állítottak elõ agysejteket kaliforniai kutatók, mellyel patkányok stroke által kiváltott agykárosodását gyógyították. Az emberi teszteket öt éven belül tervezik. Az agyi katasztrófák utáni állapotot javíthatja az õssejt beültetés, melyben újabb lépést tett elõre a kaliforniai Stanford Egyetemen Gary Steinberg csoportja. Az embrionális õssejtek mindentudó, úgynevezett omnipotens sejtek, melyekbõl az emberi test többi sejtje és szövete kifejlõdik. A Stanford kutatóinak keddi közleménye szerint a sejtátültetés eredményeképpen a stroke miatt sérült patkányok visszanyerték végtagjaik mozgási képességét. A humán embrionális õssejtekbõl elõször idegi õssejteket tenyésztettek, melyek a patkányokba ültetve neuronokká és még két másik típusú agysejtté alakultak. A tíz patkányon végzett kísérlet leírását a Public Library of Science tudományos internetes honlapon tették közzé. A kutatók szerint a beültetett sejtek megtalálták a sérült területet és megfelelõen beépültek a környezõ agyszövetbe.

Bizonyos vulkanikus eredetû kõzetekbõl nyert porok, amik felborították az ásványtani, kémiai, mágnesfizikai, bio-kémiai ismereteket, a legelképesztõbb gravitációs és térdimenziós anomáliákat is kiváltva. Egyúttal anyagi bizonyítékai lettek a Szaharov-Puthoff féle gravitációs elméletnek, és segítettek betekintést adni a szupravezetõk titkaiba, a neuronsejtek fizikájába, valamint gyógyászatilag is elképesztõ eredményeket produkáltak.

David Hudson multimilliomos, egy harmadik generációs igazi phoenix-i nagybirtokos gazdálkodó. Bevallása szerint nagyon konzervativ és materialista volt. Fogalma sem volt mi mindent fog csinálni, amikor belekezdett ebbe a dologba. "70000 acre birtokon gazdálkodtam [kb 280 millió m2] Phoenix környékén a Yuma Völgyben. Nagyon hatalmas, materialista ember voltam... 40 munkást fizettem hetente. 4 milliós hitelem volt a bankkal. Mercedes Benzeket vezettem. 15'000 négyzetlábnyi [kb 1350 m2] házam volt. Én voltam a Mr. Materialista."