2006. december 09. szombat, 00:45

A karmáról sokadszora

Rövid itt-tartózkodásom alatt hozzászólásaim jelentõs része a karmával volt kapcsolatos, aki olvasta ezeket, tudja nagyon jól. Néhányan értelmezték is, amit leírtam, mások többnyire érzelmi-indulati alapon reagáltak. Azt tapasztaltam, hogy ezen a fórumon a karmát egyfajta misztikus értelmezés övezi, valami rendkívüliséget, valami speciális prioritást adva ennek a fogalomnak, jelzõnek. Pedig a karma egy, a lélek fejlõdésére ható törvény, és ugyanolyan tisztán értelmezhetõ, mint a fizikai világban pl. a gravitáció.

Ugyanúgy hat, ha tudunk róla vagy sem, ha meg merjük nevezni vagy nem, ha valami különleges szereppel ruházzuk fel vagy egyszerûen természetesnek vesszük. Ezen túlmenõen sokan hajlamosak úgy értelmezni, hogy a karmikus következményekkel egy következõ életünkben kell számolni, holott karmánk 90%-át ezen életünkben szerezzük és egyben van lehetõségünk "ledolgozni" is. Most egy kicsit szüneteltetem a karmával kapcsolatos gondolatiam itteni közreadását, mivel azok nem nélkülözhetik a korábbiakra való utalásokat. A hivatkozott korábbi gondolatokat elõkeresni körülményes lehet, ismételni pedig nem szeretném magamat. A témakörbe vágó hozzászólásaim - nem teljes - kivonatát az alábbiakban olvashatja mindaz, akit érdekel.


Leszületése elõtt a lélek néhány nagyon fontos döntést hoz meg, melyek között az egyik éppen az, hogy férfiként avagy nõként kíván tapasztalatokat szerezni ebben az életében. Ez a döntés karmikus szintû, alóla kibújni nem lehet. Ez a döntés saját, mindenekfeletti és igazságos. A magzat megfogantatásának pillanában ez a döntés testi szinten is megpecsételõdik, visszavonni tehát már nem lehet. Az utólagos reklamáció teljesen értelmetlen. Amikor a gyermek megszületik, attól a pillanattól kezdve mûködésbe lép a szabad akarat mechanizmusa, azaz a tévedés lehetõsége. A külsõ környezet hatása alól azonban kibújni nem lehet, éppen ezért ennek igen jelentõs szerepe van a nemi identitás kialakulásában is. Ha a szülõk (fõként az apa) fiút várt(ak), akkor a lányból is óhatatlanul azt fog(nak) faragni, és ez valamilyen szinten meg is valósul. Mindezzel sikerült elérni azt, hogy a leánygyermek egyik legfontosabb karmikus funkcióját nem fogja ellátni, tehát a tapasztalatszerzésnek egy sokkal nehezebb útját kell majd bejárnia. A másik - megintcsak jellemzõ - eset, amikor a nõk úgymond önmegvalósítanak.

Hiszen miért ne lennének képesek ugyanarra, mint a férfiak? Hmmm... Persze a kardhüvely is képes karddá válni bizonyos szinten, csak éppen a fõ funkciójának nem fog megfelelni. És ráadásul kardnak pedig csapnivaló lesz. Pedig micsoda nagyszerû kardhüvely lehetne...


Gazdagnak lenni nem könnyû, sokkal nehezebb mint szegénynek. Gazdagként boldognak, szabadnak lenni szinte lehetetlen, míg a szegény ember a boldogsághoz vezetõ legrövidebb úton jár. A gazdag ember kötõdése az anyagi (földi) világhoz olyan erõs, hogy azon szinte lehetetlen felülemelkedni. A gazgagság karmikus értelemben valóban egy komoly áldozati állapot...

Minden út a fejlõdés felé vezet, csak az ezek az utak különbözõek. Senki sem mondhatja meg a másiknak, hogy mi a helyes és mi nem, hiszen nincs olyan, hogy helyes. Saját elhatározásból születünk a földre, meghatározott feladatokkal. Sorsunkat a szabad akarat alapján alakítjuk a karma törvényének alárendelve. (Ez alól persze vannak kivételek, mégpedig az áldozat törvénye szerinti leszületések esetében, de most nem errõl van szó.) A szabad akarat nem korlátlan lehetõség, hiszen egyfelõl a leszületésünk megválasztásával már eleve kezdeti feltételeket szabtunk meg, másfelõl a szabad akaratunk gyakorlásával visszaható következményeket váltunk ki. Egyszerûen fogalmazva, a szabad akaratunkkal nem élhetünk vissza, mert ezt éppen a karma törvénye "regulázza". Karmánkat sohasem tõlünk független erõk szabályozzák, hanem mi magunk. Vegyünk egy példát, ha nekem úgy tetszik ököllel beleüthetek a falba, szabad akaratból. Ha meg is teszem, méltán számolhatok a következményekkel, s ezért mást nem okolhatok. Még magát a falat sem. Ha a fallal kapcsolatba szeretnék kerülni, meg szeretném ismerni, akkor meg is simogathatom. Ugyanaz a fal egészen másképpen hat vissza rám. A szabad akarunk is így mûködik, sok mindent megtehetek, mindig más és más visszahatásokkal kell számolnom. A karma törvényét egyszerûen úgy kell felfognunk mint szabad akarat mûködési mechanizmusát. Minden megtapasztalás információval gazdagít bennünket, és amennyiben nem volt nekünk elég, ha egyszer a falba vertük az öklünket és még egyszer ezt tesszük, akkor talán harmadszor már ezt nem tesszük Bár a saját tapasztalatainkat megoszhtajuk másokkal, ám ahhoz semmi alapunk sincs, hogy azt ugyanolyan érvényûnek tekintsük mások esetében is. Nem tudhatjuk ugyanis, hogy kinek milyen megtapasztalásokra van szüksége az útján, a saját megtapasztalásokról senkit sem beszélhetünk le. Természetesen a földi életünk nem szóló produkció, más emberekkel állunk kapcsolatban és eközben különbözõ földi szabályok is hatnak ránk. Karmáink ezért egymással szoros összefüggésben van, és minden egyes emberi kapcsolat karmikus értelemmel is bír. Egy nagy karmikus gépezet mûködik, melynek egy-egy elemei vagyunk. Egy gépelem nagyon ritkán tud gépi szinten "gondolkodni", ezért sokszor

nem tudhatjuk mikor mi és fõként miért történik velünk. Ugyanakkor életünk, sorsunk alakításában és megértésében csak a karmikus megközelítés önmagában éppúgy nem elegendõ, mint csupán a különbözõ földi szabályokhoz való igazodás, legyenek ezek törvények, etikai normák, társadalmi elvárások, vallási elõírások stb. Ezeket együttesen, mint párhuzamosan ható körülményeket kell próbálnunk szemlélni.


2006. december 09. szombat, 00:23

A karmáról még egyszer

Minden út a fejlõdés felé vezet, csak az ezek az utak különbözõek. Senki sem mondhatja meg a másiknak, hogy mi a helyes és mi nem, hiszen nincs olyan, hogy helyes. Saját elhatározásból születünk a földre, meghatározott feladatokkal. Sorsunkat a szabad akarat alapján alakítjuk a karma törvényének alárendelve. (Ez alól persze vannak kivételek, mégpedig az áldozat törvénye szerinti leszületések esetében, de most nem errõl van szó.) A szabad akarat nem korlátlan lehetõség, hiszen egyfelõl a leszületésünk megválasztásával már eleve kezdeti feltételeket szabtunk meg, másfelõl a szabad akaratunk gyakorlásával visszaható következményeket váltunk ki.

Egyszerûen fogalmazva, a szabad akaratunkkal nem élhetünk vissza, mert ezt éppen a karma törvénye "regulázza". Karmánkat sohasem tõlünk független erõk szabályozzák, hanem mi magunk. Vegyünk egy példát, ha nekem úgy tetszik ököllel beleüthetek a falba, szabad akaratból. Ha meg is teszem, méltán számolhatok a következményekkel, s ezért mást nem okolhatok. Még magát a falat sem.

Ha a fallal kapcsolatba szeretnék kerülni, meg szeretném ismerni, akkor meg is simogathatom. Ugyanaz a fal egészen másképpen hat vissza rám. A szabad akarunk is így mûködik, sok mindent megtehetek, mindig más és más visszahatásokkal kell számolnom.

A karmatörvényét egyszerûen úgy kell felfognunk mint szabad akarat mûködési mechanizmusát. Minden megtapasztalás információval gazdagít bennünket, és amennyiben nem volt nekünk elég, ha egyszer a falba vertük az öklünket és még egyszer ezt tesszük, akkor talán harmadszor már ezt nem tesszük Bár a saját tapasztalatainkat megoszhtajuk másokkal, ám ahhoz semmi alapunk sincs, hogy azt ugyanolyan érvényûnek tekintsük mások esetében is. Nem tudhatjuk ugyanis, hogy kinek milyen megtapasztalásokra van szüksége az útján, a saját megtapasztalásokról senkit sem beszélhetünk le. Természetesen a földi életünk nem szóló produkció, más emberekkel állunk kapcsolatban és eközben különbözõ földi szabályok is hatnak ránk. Karmáink ezért egymással szoros összefüggésben van, és minden egyes emberi kapcsolat karmikus értelemmel is bír. Egy nagy karmikus gépezet mûködik, melynek egy-egy elemei vagyunk.

Egy gépelem nagyon ritkán tud gépi szinten "gondolkodni", ezért sokszor nem tudhatjuk mikor mi és fõként miért történik velünk. Ugyanakkor életünk, sorsunk alakításában és megértésében csak a karmikus megközelítés önmagában éppúgy nem elegendõ, mint csupán a különbözõ földi szabályokhoz való igazodás, legyenek ezek törvények, etikai normák, társadalmi elvárások, vallási elõírások stb. Ezeket együttesen, mint párhuzamosan ható körülményeket kell próbálnunk szemlélni.


2006. november 08. szerda, 08:38

Az Alzheimer-kór

 

 

Mi az Alzheimer-betegség?

baumNevét arról az orvosról kapta, aki 1907-ben elõször írta le a jellegzetes tüneteket. Az egyik leggyakoribb demencia típus. Folyamatos romlást mutató (progresszív jellegû) agyi megbetegedés, mely a mindennapi életvitelt, önellátó képességet nagyban befolyásolja.




2006. augusztus 12. szombat, 13:34

Menny, pokol és tisztítóhely

Dr. Szász Ilmával beszélget Bors Mari

Hozzád jövet a villamoson elnéztem az embereket, és olyan érzésem támadt, hogy tulajdonképpen bármelyikük lehetne riportalany, fõleg, ha jó mélyre ásnánk. De Téged olyan embernek ismertelek meg, akibõl árad a teljesség, a lelki gazdagság "mélyreásás nélkül is". Ki vagy te, Ilma?

Nyilván egy ember vagyok, aki sokat keresgéltem, hogy találjak az életemben egy teljesebb, mélyebb értelmet, mint amit úgy általában az ember számára az iskola és a közvetlen környezete nyújt. A sok keresgélésemnek lecsapódott visszfényét érezheted, hogyha ilyen megtisztelõ jelzõkkel illetsz.

Téma: Ezotéria