EzoTOP

Táplálni nem csak a testei kell, hanem a lelket és a szellemet, az. érzelmeket és valamennyi érzékszervet ! Legjobb valóban egy gyümölcs (példólóddzunk vele), ne feledjük, hogy célunk a belső békesség megteremtése.

A gyümölcsöt

• szemléljük meg, fogjuk kézbe, nézzük a formáját,
• vágjuk vagy törjük ketté,
• tapintsuk meg,
• tekintsük meg a belsejét, struktúráját, jellemző kontúrjait, sajátosságait,
• érzékeljük illatát,
• képzeljük el zamatai, ízét, s mire ajkunkhoz ér, már ki is csordul a nyálunk.

És most ugyanígy próbáljuk megcsodálni az Életet!

• kívülről és belülről,
• kívülállóként és a taposómalom résztvevőjeként,
• ízét, zamatát, feladatait és üzenetét,
• eseményeit, tapint hatóságát,
• erejét, játékát,
• s benne a helyünket és helyzetünket.

S ha számunkra az életnek eme lényege szorongással, káosszal és undorral lenne tele, azt - akár a rothadó gyümölcsöt - önmagunknak köszönhetjük!  Mert arról, hogy saját Isteni Önvalónk, aki teremtői jogokkal és adottságokkal rendelkezik, saját örömére sötétséget teremtett, nem a Sors tehet ! Csakis tőlünk függ, hogy milyenné válik az a Valóság, amelyet önmagunk számára, a mindennapi kapcsolatainkon keresztül alkotunk. Sajnos azonban nagy baj, hogy többnyire nem is vagyunk tisztában azzal, hogy teremtői jogokat kaptunk, s hogy spontán akkor is és úgy is gyakoroljuk, hogy tulajdonképpen nem is tudunk róla.

Szelíd válaszok vagy durvák: egy fa alakja, fajtája, görbesége, amely alatt éppen elmegyünk vagy megállunk, egy-egy szélroham, egy-egy állat alakja, fajtája, mozgása, amelyre felfigyelünk.

Minden történés az éppen megfogalmazott gondolatunkra érkezett választ hordozza. Ezek lényegére önmagunknak kell rájönnünk !

Olyan ez, mint az álomfejtés; ha nem magunk igyekszünk magyarázattal szolgálni, nem ér semmit!

Lehet ezeket tanulgatni, magyarázgatni, lehet tanácstalannak lenni, de jobb, ha mindezt mi magunk követjük el !

Mások helyett gyógyulni, mások életét élni nem érdemes és nem is igazán lehetséges. Ez betegségekre hajlamosít és súlyos karmikus terheket és feladványokat jelent, amelyeknek a beavatkozó issza meg a levét!

Tulajdonképpen valakinek megmondani, hogy mi az életfeladata, mi a dolga, miért született, nem egyéb, mint MÁGIA !

Mert igazán senki helyett nem lehet és nem is szabad felelni, helytállni, dolgozatot írni, képzelegni, gyógyulni, sorsfeladatokat megoldani. Hatalmas önteltség kell ahhoz, hogy valaki kártyából, álmokból vagy asztrológiával „jósolni" merjen. Mert még az asztrológia sem egészen erre való !

Más kérdés, ha - talán - arra próbálunk választ találni, hogy éleiében ki, mely életterületeken követ el feltehetően súlyos hibákat.

De ha csepeg a vízcsap, felrobban a televízió vagy ellopják az anyósunkat, akkor a történteken nekünk magunknak kell elmélkednünk.

Embere válogatja; legtöbben mindezekre azt mondják: babona. Hogy pedig minden babona-e, arra jobb, ha ki-ki önmaga jön rá ! Mondok egy példát: azt, hogy főzéskor a szilvalekvárt 28-szor kell balra keverni, én sem hiszem el.

De amikor a rövidülő idő elméletét alkalmazó magasabb történések érzékeltetik, hogy a változások 5 nap, majd 4 nap, majd pedig 3 nap múltán állnak be, akkor nyugodtan kijelentem, hogy egy két nap múlva történnie kell valami fontos eseménynek.
S ugyanúgy valamennyi emberi fájdalom esetén rá lehet jönni arra, hogy e jelzést ki, miért kapta. Mert az élet célja nem az, hogy fájdalmak közepette éljünk ! Valahol minden ember teremteni akar. Az egyik ezért kertészkedik, a másik ezért épít, a harmadik emiatt gonoszkodik.
Hagyni kell őket, hadd teremtsenek ! Mindenki csakis önmaga jövőjét építi!
Ránk csupán annyi tartozik, hogy amennyiben ez a teremtő-kedv bárki élőt veszélyeztet, akkor szót emeljünk. A kozmikus történések, a földi történések, a saját fájdalmaink, betegségeink és élet eseményeink mind arra figyelmeztetnek, hogy fokozottan a lelki, érzelmi életünk irányába kellene fordulnunk.
Mások helyett élni, gyógyulni, s intézkedni nem érdemes ! Hiszen amint a Sors rájön erre, az illetőtől a mások által megoldott feladatot megvonja, s esetleg két másik feladatot zúdít rá helyette, míg a segítőket a beavatkozásért karmikusan megterhelheti.

Saját sorsáért mindenki önmaga felel!

Kiskapukat kell nyitni, új utakat előkészíteni, elfeledni a „rutin válaszokat" ! Próbálkozni kell ! Minden úton és módon !

Ennek ellenért; valamit nagyon érteni kellene: ha valaki az életének 23. vizsgáján megbukott, az nem bukott ember! Mert már 22 sikeres vizsgája van ! Ezt az úgynevezett „bukottság"-érzetet csupán a mindenáron, mindig győzni akaró, hülye nyugat-európai szemléletünk kényszeríti ki belőlünk, akár a rátartiságot, az idegi problémákat, vagy a rákbetegséget.

S ha csak arra rájönnénk, hogy hiszen ez a szemlélet tulajdonképpen nem is a miénk, máris elmúlna minden képzelt problémánk !

*

A próbálkozás nem azt jelenti, hogy amennyiben nem feleltem meg fűszeresnek, akkor elmegyek szippantós kisiparosnak ! A próbálkozás az, amellyel feloldhatom a bennem rejtőző, közös és egyetlen félelmet.

Megérteni a helyzetet, figyelni a természetet és a saját reakcióimat. Figyelni, lnogy a Sors mihez ad és mihez nem ad energiát!

Mi is az a karmagyorsítás, amely eddig ilyen értelemben tömegesen még nem fordult elő ?

Az ember, ha gyűlölet vagy túlzott szeretet ébred szívében, ha elvarratlan szálakat hagy maga után, ha megoldatlan élethelyzeteket teremt, másokat kínoz vagy öl, s mindezekkel még életében nem jut el a helyes feloldásig, akkor egy elkövetkezendő életében az általa kisarkított élethelyzetekkel szembesülnie kell. Legalábbis ez volt eddig, a Vízözöntől - napjainkig.

A karmagyorsítás lényege, hogy az ember - kegyelmi állapotként - lehetőséget kap arra, hogy az általa okozott problémákkal -szándéka ellenére; - még ebben az életében szembesülhessen. Így, az általa életre hívott sorshelyzetek kéretlenül visszairányulnak rá és a fejére borulnak.

Ezt először kb. 15 éve vadászoknál sikerült ilyen jól megfigyelnem, azután a családtagoknak a haláluk utáni, családba történő visszaszületésénél, majd pedig egy olyan folyamat során, melyben a nyilvánvalóan bármely illető által elkövetett rossz lépést ő maga kapta vissza. Amit tett, visszairányult rá !
Ez első hallásra talán igen kellemetlennek tűnhetne, de vegyük észre, hogy ajándék ez: ismét és ismét elénk tárja a Sors, s ha kényszeredetten megoldjuk, nem kell vele a következő földi inkarnációinkban szenvednünk.

/Szőke Lajos/

A nép fogalma

A mai ember négy testtel rendelkezik: a „legdurvább" a fizikai test, ennél jóval finomabb az étertest, majd az asztráltest és az ÉN. Az ember feladata, hogy a szelleme, az ÉN-je segítségével az alsóbb testeit megdolgozza. Az asztráltest megdolgozásában segít az a szellemi hierarchia, amit az ezoterikus kereszténységben az angyalok hierarchiájának neveznek. Az ember ezzel a hierarchiával az önismeret által kerülhet szorosabb kapcsolatba. Az embernek az éteri testét is meg kell dolgoznia, át kell alakítania, viszont ebben az ember feletti második hierarchia lényei segítenek, akiket az ezoterikus kereszténységben arkangyaloknak neveznek. Az ember saját népének megismerése révén kerülhet szorosabb kapcsolatba népe arkangyalával, és így segítheti az annak munkáját.

A nép fogalmának megközelítése szellemi szempontból: „Egy népnek nevezhetjük azon emberek közösségét, akik ugyanahhoz az arkangyali lényhez köttettek be." Ezek az emberek ugyanazzal az arkangyali lénnyel vannak összeköttetésben, a saját éteri testük révén.

Az arkangyali lények az ember felett létező szellemi entitásoknak egy csoportja, akik egy egész népet képesek irányítani. Ezek a lények az ember étertestén keresztül kapcsolódnak össze az egyénekkel. Nem mindenki áll egyformán erős összeköttetésben az adott nép arkangyalával. Vannak emberek, akik kiemelkedő fontosságúak egy adott nép életét tekintve, ők egyfajta hírvivőknek tekinthetők. Minden népben mindig van pár olyan ember, akiknek az állapota visszajelez a népet irányító arkangyal számára, hogy az adott nép hol tart, milyen segítségre van szüksége.

Ha valakinek megszakad a kapcsolata azzal az arkangyali lénnyel, akihez tartozik, akkor szellemi szempontból attól kezdve az illető nem tekinthető az adott néphez tartozónak. Akkor sem, ha ugyanott él, és ugyanazt a nyelvet beszéli.

Hogyan kötődik össze egy ember a magyar nép arkangyalával?

Két nagy időszakaszt kell megkülönböztetni:

- Más feltételek alapján kötődött össze egy ember a magyar nép arkangyalával Krisztus előtt,

- És másmilyenekkel Krisztus után.

Krisztus egyfajta vízválasztó ebben a tekintetben.

Krisztus előtt a magyar nép arkangyalával főleg külső képességek alapján lépett az ember összeköttetésbe, és csak másodlagos volt a belső hozzáállás. Tehát a haj- és a ruhaviselet, a nyelv, a különböző szokások, a művészi alkotások révén kötődött össze az ember a magyar nép arkangyalával. Ez általánosságban is elmondható, más népek esetében is igaz.

Az ősmagyaroknak volt egy olyan zászlója, ami a turulmadarat ábrázolta, méghozzá úgy, hogy saját magát tépte ez a madár, és saját húsával, vérével táplált más állatokat. Ez egy nagyon szép jelképe az áldozatkész szeretetnek, amikor valaki saját magát feláldozva próbál másokat segíteni. Ebből alakult ki a későbbi krisztusi jelkép, a pelikán, az a madár, aki saját vérével táplálja kicsinyeit.

A magyar népnek ebben kellene példát mutatnia más népeknek, hogy képes érdekmentes, önzésmentes szeretetre, az agapéra.

Másik példa Mátyás király megkoronázása. Magyar királyt csak nagy egyházi ünnepeken lehetett megkoronázni. A terv az volt, hogy Mátyást Virágvasárnap koronázzák meg, de nem érkeztek meg ekkorra a követek. Következő lehetőségnek Húsvét vasárnapja, a feltámadás napja adódott a megkoronázásra, viszont Mátyás - bölcs ember lévén - tudta, hogy áldozatvállalás nélkül nincs megújulás, halál nélkül nincs feltámadás, ezért annak ellenére, hogy megtehette volna, hogy a koronázási időpontot a feltámadás napjára teszi, mégis egy belső sugallat hatására úgy döntött, hogy Nagypéntekre, a megfeszítés napjára teszi saját koronázásának időpontját.

Ez is egy jelkép. Mátyás ezen tette is azt fejezi ki, hogy amíg a magyarság nem képes más népek felé az áldozatkész szeretet megvalósítására, addig a magyarság feltámadása nem valósulhat meg. A magyar népnek tehát a legfőbb hivatása, küldetése, hogy az agapéban, a szellemi szeretetben kell példát mutatnia, s ez a szellemi szeretet az, ami képes az itt lévő szívcsakrát is megnyitni. Ez elsősorban a magyarságon áll vagy bukik. Népünk feladata ezért: példát mutatni megbocsájtásban, szeretetben, áldozatkészségben.

Erre találunk is néhány példát a történelmünkben: amikor Atilla a hunok, magyarok királya meghozta azt az áldozatot, hogy az ellenfélnek (Róma) a teljes győzelem pozíciójából kegyelmezett meg - amikor bár leigázhatná őket - mégis kegyelmet gyakorol. Itt Atilla olyat tett, ami teljesen érthetetlen volt az akkori közgondolkodás számára, hiszen ez a kegyelmet adó, ellenségnek is megbocsájtó szeretet még nem terjedt el. Atilla lemondott a megtorlásról.

/részlet Váradi Tibor, " Isten áldd meg a magyart..." előadásából,
a Napfényes Élet Alapítvány kiadása alapján/

Egyes népek és okkult szekták legvitatottabb és legnépszerűbb tétele a duálteória. Naiv, zavaros formában, de annál hevesebb meggyőződéssel fanatikusán hirdetik, esküsznek rá, élnek, sőt visszaélnek vele.

A tétel alapja, a kiegészülés sóvárgása letagadhatatlanul ott lakozik mindenkiben. Igen gyakori eset, hogy az intenzív ingertől lenyűgözött hívők misztikus sorserőkre hivatkozva átcserélik megunt partnerüket a „duáljukra". E csodálatos kegyelem ismertetőjele, hogy a „duál" sokkal frissebb, erősebb kívánságot s izgalmasabb gondolatokat ébreszt a másiknál, tehát kétségtelenül Ő az „igazi". Persze véletlenül sem fordulhat elő, hogy az új választott idősebb és előnytelenebb külsejű lenne, mint az, akit elhagynak miatta.

Bizonyosan nem akadhat nő, akinek - meghatározott élethelyzetekben - ne válna feladatává a jang-tipusú férfikarakter, önmagában történő megerősítése. A Sors akaratából, egy nő azért kerül szemközt az élete folyamán egy sor tehetetlen férfival, azért marad olykor magára, amiatt kerül másokkal szemben fölérendelt és parancs-uralmi viszonyba, hogy a „férfias", jang-energiakészíete túlfeszített húrként megerősödjék és az aktivizált cselekvésben és jogkörökben mégjobban elmélyülhessen. S amint ez vérévé vált, imigyen felkészítve önmagát, igazán fajsúlyos életfeladatokként élhesse meg az erről a „képességéről" való lemondást.

Ismételjük csak:
A Sors azért követeli meg a hölgyektől, hogy férfiszerepeket gyakoroljanak, mert elkövetkezendő életfeladataikban az erről való lemondás csak ez által válhat „fajsúlyossá".