EzoTOP

Lehet, hogy a minipiramisok jelenségének szülőatyja Kari Drbal a felelős az új őrületért: a piramis alakú kalapok divatjáért is. Drbal, aki elcsodálkozott azon, vajon a hagyományos boszorkány- vagy varázslósüveg miért éppen kúp alakú valamennyi mese, elbeszélés vagy leírás szerint, végrehajtott néhány kísérletet gúla alakú fejfedőkkel is. Egy New York-i kutató megerősíti: valóban, ilyen fejfedő alatt már kis idő elteltével hatalmas, örvénylő energiaáramlást lehet érezni, ami a csúcstól lefelé, a fej felé jön. Nyilvánvaló - mondja -, hogy a piramis egyfajta kozmikus antennakent működik, amely a nagy intenzitású energiaforrásokat eltéríti, hogy egyetlen pontba gyűjtse össze őket.

Mások szerint ezek a piramis alakú kalapok határozottan enyhítették a fejfájásukat.

A kúpsüvegeket igen régóta használják misztikus és vallási célból. Az egyik médium szerint az egyiptomi papok viselték őket először, amikor megpróbálták felvenni a kapcsolatot napistenükkel, Rával. Arra gondolunk, hogy ezek a süvegek voltaképpen a napból vagy valamilyen magasabb metafizikai síkról érkező elektromágneses energiát gyűjtik be egy pontba. Amennyiben így áll a helyzet, e kalapok viselői különleges energiákkal rendelkeznének, ezért természetszerűleg számot tarthatnának a tömegek csodálatára és tiszteletére (félelemmel vegyes tiszteletére).

A Rivers of Life hasábjain Forlong arról ír, hogy a kúp alakú süveg eredetileg a napimádáshoz kapcsolódott. Később hivatásbeli rangjelzést is képviselt, és a varázslókon kívül papok és uralkodók is viselték. A süvegeket mindig ellátták díszítéssel, hogy egyértelmű legyen viselőjének felekezete és (nemesi) rangja. Forlong megjegyzi, hogy a főpap süvege figyelemre méltó méretekkel szokott rendelkezni.

A magyarság mai nemzeti jelképeinek eredetéhez, a szakrális ereklyéink evolúciójának ismerete nélkül nem tudunk közel férkőzni. Ahhoz, hogy legalább az eredetüket behatárolhassuk, ismerni kell a nép valódi származását, az igazi gyökereit. A mai világunkban egyre inkább elhallgatott, és a származásunkat jegelő társadalmi gyakorlatban, a történelemtudományok nem a nemzeti ereklyéink valódi ismeretének a tanítása felé haladnak. Ameddig nem tisztázódik a magyar nép valódi eredete, addig nem lehet a nemzeti ereklyéink pontos ismeretéről sem szó. A hivatalos történelemtanítással szemben, és nem a Magna Hungária őshaza teória mentén, egyre erősebben kezd kibontakozni egy kis-ázsiai, mezopotámiai, de akár egyiptomi őshazai kép a viták során. Ebben a tanulmányomban kihangsúlyozom a magyarság származásának újabb bizonyítékai szerint, a nemzeti jelképeink valódi és bizonyítható eredetét. Hogy milyen sikerrel, nem csak rajtam fog múlni. Szándékomnak megfelelően, bevezetésként a mellékcím kérdésével kezdem a leírásomat.

Igen! A leghatározottabban állítom, hogy az elfelejtetett piramisépítők népének titkában, a magyar őstörténet valódisága rejtezik. Mit gondol az olvasó arról, hogy a Szent-István óta eltelt ezer év, de különösen a Rákóczi szabadságharc leverése (1711) óta, mégis mi folyik a Kárpát-medencei magyarság történelemtudatával? A világtörténelem legnagyobb mértékű történet hamisítása! Ez a folyamat olyan jól sikerült, hogy a mai magyar emberek már úgy halnak meg, hogy fogalmuk sincs arról, hogy ők a földtörténet legfényesebb ókori történelmével rendelkező nép tagjaiként éltek. Talán ez a tudatlanságban tartás még nagyobb kegyetlensége az elkövetőknek, mint maga a hamisítás. Nincs sok illúzióm! A mintegy emberöltőnyi történelemtudományi magánkutatásaim eredményeként a kezembe került ókori történelmünk rejtvénykulcsa, miszerint a magyarság származása az ókori Egyiptomi-birodalom Hunmagyar államalkotó nemzetiségéig vezethető vissza, a teljes értetlenség veszi körül. Pedig sokszor az elsőre hihetetlennek tűnő dolgok adják magát az igazságot eredményként. Ennek a tudatában kezdtem hozzá a valóság közzétételéhez. A magam részéről a legtöbbet, amit egy átlagember adni tud a népének, elvégeztem. A továbbiakban a néptől és a vezetőitől függ a magyarság igaz történelmének az újra megtalálása.

A némi történelmi érdeklődéssel rendelkező ember a rengeteg történelmi kutatásról szóló híradások, könyvek között alig-alig tud eligazodni. Megint az egyszerűsítő gondolkodást kell, elővennünk segítségképpen. Az adathalmazból ki kell tudni válogatni azokat az elemeket, amelyek támpontokat nyújthatnak az elemzésben. Ehhez két út is alkalmazható. Egyiknél a régmúltból indulunk és érkezünk el a mába, a másiknál a mától indulunk el és próbálunk a múltba jutni, ameddig csak lehet. Az első út logikailag értelmetlen, mert ami nem bizonyosság, abból egyszerűen kiindulni sem lehet, igaz útra. Érdekes, hogy a magyar történelemtudomány – legalábbis a tanított – ezzel a módszerrel él. Kijelöli a magyar őshazát, a Magna Hungáriát, és ebből vezeti le a magyarság származását. Teljesen tévút, tovább nem is foglalkozom vele.

A sokkal logikusabb út a mától, vagyis ha a mai ismert biztos tényekből indulunk ki, és haladunk a régmúltba. Ennél a formánál legalább az út eleje biztosan igaz út, és kevésbé lehet eltévedni rajta. A történelemben néhány leírt adat mellett csak a közvetett bizonyítékok, a legmodernebb összehasonlító nyelvészeti vizsgálatok, és régészeti adatok alapján lehet következtetni régmúlt eseményekre. Én csak a történelemkönyvekben leírt írásos adatokból tudok következtetéseket levonni. A tudománynak lehetnek módszerei az állításaim igazolására.

Vegyük a középiskolai történelmi atlasz első oldalán az emberiség őskori fejlődése lapot, és rajzoljuk fel rá a magyarságról szóló írásos adatokat a mai időponttól kezdve visszafelé. Legyenek az adatok a következők:

1. Kárpát-medence, 
2. Etelköz, 
3. Levédia, 
4. Kazár-birodalom, 
5. Alán nép szomszédsága, 
6. Maeotis, a monda szerint,
7. Hun-ország a Kaukázusban (4-5. szd),
8. Szkíta-birodalom, 
9. Szavard magyarok, 
10. Õsiráni szóegyezés területe, 
11. Sumér szóegyezés területe, 
12. Ókori Egyiptom. 

Szinte 100%-os pontossággal tudjuk meghatározni a magyarság törzsfejlődésének, és államisága történetének nagy pontosságú eredetét. Ha ehhez a modern tudomány adatait feldolgozhatnánk, megkapnánk a magyar ősiségnek, megbízható, mások által is elismerhető történetét.

Kérdezhetik, miért nem ezt tanítják az iskolákban? Ez teljesen érthetetlen magyar viselkedésmód. A Magna Hungáriáról alkotott tanítás csak abból a meggondolásból lehet érthető, mintha egy láthatatlan hatalom érdekében, maga a magyar hatalom változtatta meg valamikor az őstörténetét. Úgy tűnik, hogy ez a törekvés szántszándékkal, a magyar történelem meghamisításával kívánja megzavarni az összetartozás érzését, az ősiségtudatot, hogy ezzel megossza a magyarságot, ami a magyar államiság elvesztéséhez is elvezethet. Sajnos ez eddig nagyon is jól sikerült, látjuk a Trianoni eseményekben. De a továbbiakban maradjunk a címbeli kérdéskörnél.

Hogyan lehet értelmezni azt a történelmi vélekedést, hogy az ókorban egy egész Egyiptomi-birodalmat alkotó (de nem csak azt!), az akkori legmagasabb kultúrát megteremtő nép csak úgy nyomtalanul, emberestül eltűnik a semmiségben? Hogyan magyarázható az a tény, hogy az Egyiptomi-birodalmat már évszázadok óta kutatják régészek más tudósokkal együtt, és nem akadnak a nemzetiségének történelmi nyomaira? Ez akkora tudománytalanság, hogy a további következtetések levonását az olvasóra kell bíznom.

Néhány magyar származású történelemtudós (nem finnugor történész), és lelkes történelemkutató nyomán én is eljutottam, a fentiek szerint, a magyar őstörténeti kutatásaimban időben visszafelé egészen Egyiptomig. És itt az olvasóval el kell fogadtatnom más kutatók eredményeit, hogy az Egyiptomi-birodalom ókori népessége hunmagyar nemzetiségű és ómagyar nyelvű embereket jelent! Az ókori történelem nagy része az egynyelvű (magyar) népek történetéről szól, lásd a Biblia bábeli nyelvzavar tételét. Ezt a gondolatot a mai Hungária névnevünk egyezőségével bizonyítom. Az angolok, a németek és a szlávok ősei, a magyarokról alkotott népnevükben ezt mindig is tudták. Érdekes módon pont azok felejtették el, akik belőlük származtak.

A magyarság származásának bizonyítását a nemzeti ereklyéink eredetével szeretném a cikk további részében elvégezni. Kapcsolódni szeretnék a Magyar Köztársaság Alkotmányának szövegezésében a 76. paragrafus (1), (2) pontjaihoz, melyek a nemzeti zászló és a címer megfogalmazásáról szólnak, mert ezek eredete a legkevésbé tisztázott történelmi kérdései a magyarságnak. Szerintem az alkotmánynak kellene rendelkeznie a Szent-Korona és a koronázási jelvények szerepéről is a magyar közéletben. Ezért javasolnám kiegészíteni hatályos alkotmányunkat a 76. • (3) pontjaként a koronázási jelvényeink megnevezésével. Ebben a tanulmányomban már a fenti kiegészítés szerint tárgyalom a nemzeti ereklyéink témaköreit. Próbáltam a kialakulásukról tájékozódni szakkönyvekben, de nem jutottam közelebb a témához. Egyetlen magyar szerző sincs abban a helyzetben, hogy ismerné a magyar ereklyék biztos eredetét. Nem volt más lehetőségem, saját kutatásokat kellett végeznem e kérdéskörben.

Hogyan következhetett el az a társadalmi sötétség a magyar népre, hogy egyszerűen senki sem tudja a magyar állami jelképek eredetének hiteles történetét? Minden népre jellemző kell legyen, hogy a kialakulásuk után az állami jelképeik szerves fejlődésen mennek keresztül. Minden nép fennmaradása a saját ősiségén keresztül megvalósuló folyamat. Az a nép, amelyik elveszti az összetartozás szimbólumait, a végítéletre, vagyis a megsemmisülésre van kárhoztatva. Ehhez két út vezet. Vagy nincs ősisége egy népnek, vagy szándékosan elveszik a megsemmisítésre ítéltetett nép ősiségét. Ezzel összezavarva az együvé tartozás érzéseit, és így idegen hatalmak kiszolgálóivá válva, lassan beolvadnak azok nemzetiségébe.

Eredetileg nem volt szándékomban más szerzőktől idézni a címertannal kapcsolatos műveikből, de egy esetben kivételt kell tennem. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogyan lehet olyan elképesztően lenéző módon ehhez a szent kérdéskörhöz nyúlni, mint ahogy Bertényi Iván a Mecénás Könyvkiadónál 1993-ban kiadott, Új magyar címertan könyvében a 70. oldalon teszi: „Elképzelhető, hogy egyszerűsítve – az akinek nincs címere, oroszlánt visel – elv hatására rajzolt fantáziacímerről van szó". A kérdéses esetben II. András (1205-1235) királyunk hét oroszlánt ábrázoló királycímeréről ír a szerző. Én csak annyi kommentárt fűzök a megdöbbenésemhez, hogy a téma iránti magasztosság, képes lett volna a teljeskörű tudatlanságot is ellensúlyozni. II. András királyunk és környezete, még a legpontosabb ismertekkel rendelkezett a magyar nép eredetét illetően. Õk még tudták, hogy a magyarság származása abból a kultúrkörnyezetből ered, ahol az oroszlánok őshonosan élnek, és ahol a hetes szent számmisztika szerint szerveződött a nép állama és vallása.

Nagyon érdekes lenne elemezni egy történésznek, hogy miként fogadta el az országgyűlés a mai állami jelképek használatát, ha senki sem ismeri a pontos eredetét? Vagy ez a mai államvezetést, a többpártrendszert már nem is érdekli? Itt egy nagyon sarkalatos nemzeti kérdésről lenne szó, de ennek feltárása egy másik írás feladata lehet. De az is megkérdezhető, vajon akik elfogadásra javasolták a mai jelképeinket, azok tudták-e az eredeteiket? A több tízezer diplomás magyar történész miért nem ismeri a magyar szimbólumok igazi eredetét? Szintén rejtély! Hogy miért sikerült nekem rábukkanni remélhetőleg a valóságra, nem másnak, csak annak köszönhető, hogy valószínűleg én ástam a legmélyebbre a magyar történelem régmúltjában.

A mai meghatározó történészeink közül néhányan odáig merészkedtek, hogy megkérdőjelezik a ránk maradt magyar ősgesztáink hitelességét. Pedig ezekben a leírásokban a színtiszta igazság került leírásra. Semmi mást nem kellett volna tenni egy nemzeti elkötelezett tudósnak, csak a fellelhető ősgesztáink összedolgozását elvégezni egy új magyar őstörténetben. Ugyanis a teljes igazság nem egyenként, hanem az összes ősgesztában van leírva, néhány ellentmondás feloldásával. Egy irodalmi leírás sohasem tartalmazhatja a teljes igazságot, erre a szubjektív elemek sem adnak lehetőséget. Csak említem, hogy talán a Kézai krónika megy legmesszebbre vissza a magyar őstörténetben, az Evilát földjéig (Mezopotámia délkeleti oldala, az ókori Elám területe). De a leírásokban említést tesznek a forró égövi emlékekről, mint Dankáliáról, Etiópiáról, Núbiáról, Egyiptomról is. Miért nem tud a magyar közvélemény ezekről a dolgokról? Pedig én is ezekből a gondolatokból indultam ki kutatásaim során.

A történeti leírások törvényszerűségei alapján fel kellett tételeznem, hogy a magyarság állami szimbólumai nem az utóbbi ezer év terméke, de még csak nem is honfoglalás korabeli. Hogyan tételezheti fel a finnugor történészet, hogy csak úgy összeáll hét törzs, és elfoglalnak egy nagy országot, a Kárpát-medencét területileg és a lakossággal együtt? De ha még el is foglalhatják, hogyan tarthatják meg államilag egységesen hosszú időszakra? Egy ilyen feladatot csak már előzőleg hosszú évezredekig egységesült, egygondolkodású néppel lehet elvégezni. Minden logikai jel szerint, a magyarság már a honfoglalás előtt évezredekig együtt élő, egységesült társadalmat feltételez, a sikeres új államisága megalkotásához.

De hol lehet azaz őshaza, amelyikben a fejlett társadalmi tudatunk kialakult? A finnugor történészek semmivel sem bizonyítható Magna Hungária őshazaképe, a fentiek szerint elvetendő álláspont. Ezzel kapcsolatban pont arról írnak, hogy pogány és barbár nép voltunk. Persze lehettek az Ural környékére vándorolt peremlakó (permi) magyar ajkú néprészek arrafelé, de nekünk a nép törzsét, vagyis a nép központi magját kell megtalálnunk. A fenti tizenkét pont szerinti magyar tartózkodási helyek ismertetésétől ebben a tanulmányban eltekintek. A magyar nép szerves fejlődésében csak a tizenkettedik, tehát az ókori egyiptomi jelenlétünkkel foglalkoznom, a nemzeti jelképeink kialakulásának ismertetésében.

/Tácsi István, A magyar nemzeti ereklyék ősi eredete/

Titkos interjú a roswelli ufó túlélő pilótájával

A tér az a távolság, mely egy szemlélő Is-be* (*emberek) és a tárgy között van. Az idő ugyan az események egymásutániságát feltételezi, de az események nem lineárisan követik egymást egy multidimenzionális világban, hanem egyidejűleg, egymásra hatva, egymással összefüggésben, ciklikusan vagy hullámvonalban. Airl és a földi emberek között az a különbség, hogy ő akarata szerint ki tud lépni a maga báb testéből. Ilyenkor ő egy olyan is-be, akinek a létezése nincs időhöz vagy térhez kötve. Egy szempillantás alatt bárhol ott teremhet, ahol akar.

Mivel energia korlátlan mennyiségben teremthető , de nem pusztítható el, így az Is-be-k vagy egy-egy csoportjuk annyi univerzumot teremthet, amennyit csak akar, az egész folytonosan tágul, de sohasem pusztulhat el, a részek csak összeolvadnak, szétválnak. Fizikai méreteik a végtelenségig növekedhetnek. Az örökéletű IS-be-k, azaz teremtő spirituális lények különféle okokból kerülhetnek fizikai testbe. Az, hogy a Földön élő Is-Be-k hogyan kerültek a Földre, nehéz lenne megmondani, mert a Földön élő Is-Be-k memóriáját kitörölték. Van, hogy azért öltenek fizikai testek, mert más Is-be-k fogságába kerülnek és azok saját szükségleteiknek megfelelően rabszolgákat csinálnak belőlük, akik helyettük végeznek fizikai munkát fizikai bolygókon. Ő maga 625 millió év óta szolgál a domain expedíciós hadtestében, és a Földön is sokszor megfordult.

 

A földi tudósok tévednek, amikor a felezési időből állapítják meg az anyag korát, mivel az anyagnak nincs kora. Az anyag elpusztíthatatlan, legfeljebb a formáját változtatja. A domain (földi idő szint?) 80 trillió (?) éves. Matilde lábjegyzetben megjegyzi, hogy a trillió szót azért használja, mert olyan nagy mennyiségekről van szó, melyeket ő fel sem tud fogni, azt akarja érzékeltetni, hogy a végtelenséghez közeli.

A Domain nem olyan régóta, mindössze 10ezer éve hatolt be a Tejút galaxisba Azt tapasztalták, hogy a Régi Birodalom már évmilliók óta terjeszkedik a galaxisban és mindenfelé erős és rejtett állásokat épített ki. Nagy csaták voltak a naprendszerben a Domain és a Régi Birodalom erői között, ami kr.u.1235-ben ért véget, amikoris a Domain megsemmisítette a Régi Birodalom utolsó űrhajóját is és akkor foglalták el a Régi Birodalomnak nevezett „társaság” által birtokolt bázisokat. Amikor körülnéztek a Földön, azt tapasztalták, hogy a Régi Birodalom minden Földre került embert megfosztott memóriájától. 1914 tavaszán azonban felfedezték, hogy egyik felderítőjük, akit a Földre küldtek körülnézni, Ferenc Ferdinánd testét foglalta el, úgy hogy annak eredeti gazdáját kizavarta a testből. A merénylet azt eredményezte, hogy a tiszt szintén akárcsak a többi ember, elveszítette indentitásának a tudatát. Amikor a domain utánanézett, hogy hogyan történhetett ez, akkor fedezték fel, hogy a galaktika ama része, ahol a Föld is található, egy elektronikus hálóval van bevonva , amely minden itt élő Is-Be-t agymosásnak vet alá. Itt arról van szó, hogy valamennyi spirituális lény valamennyi életének, sok millió éves múltjának teljes memóriatárát megsemmisíti ez az elektrosokk-ként ható elektromágneses sugarakat kibocsátó rendszer. Minden egyes Is-Be hipnotikus állapotában parancsot kap arra, hogy halála után térjen vissza a bázisra . A Domain kiderítette, hogy a Régi Birodalom a Földet amolyan börtön bolygónak használja, ahová korlátlan számú alkalommal mindig újra és újra úgy küldi vissza az Is-Be-ket, hogy azok egész múltja minden alkalommal kitörlődik. Minden alkalommal, amikor visszatérnek (haláluk után) a birodalmi bázisra, be kell számolniuk az életükről . Olyan ez, mintha egy-egy küldetést teljesítenének és arról kellene jelentést adniuk. Kétféle embertípust szeretnek visszaküldeni a Földre: a bűnöző típust, akikkel saját világukban sem tudnak engedelmességre, munkára bírni valamint az ellenállást kifejtő szabadgondolkodókat és „forradalmárokat”, továbbá minden olyan Is- be-t, aki a Birodalom ellen katonai akciókban vett részt. A visszaküldöttek között vannak az un. érinthetetlenek : művészek, énekesek, írók, mindenféle előadói műfajban jeleskedő emberek. Továbbá értelmiségiek, feltalálók, mindenféle géniuszok, továbbá tehetséges vállalkozók és más olyanok, akiket saját rabszolgatartó társadalmaikban nem tudnak használni. Aki bármilyen indíttatásból nem hajlandó alávetni magát a gazdasági, politikai és vallási uralomnak, azt memóriájától megfosztva a Földre küldik. Ferenc Ferdinándról is felfedezték, hogy egy magasrendű Is-Be lakik benne, ezért a Marson lévő föld alatti bázisukra vitték és ott egy ketrecben tartották fogságban. A „tisztnek” 27 év múlva sikerült megszöknie és visszatérnie a Domain bázisára. Útmutatása alapján a domain hadi-űrhajót küldött a bázis megsemmisítésére, ami meg is történt. A bázis a Sidonia (ahol a Marson az Arc látható) közelében volt. Az elektromos besugárzás helyét azonban nem sikerült lokalizálniuk, így az emberiség hipnotizálása akkor (1947-ben) is zavartalanul folyt.

 

A Föld börtönplanétaként való felhasználása magyarázza a földi népesség szokatlan tarkaságát, ami az emberfajták, a kultúrák, a nyelvek, az erkölcsi szabályok, a vallási és politikai hatások nagy változatosságában jut kifejezésre. Ez más planétákon szokatlan: azokon a lakosság -ha van-, homogén. Amíg nem sikerül detektálni és megsemmisíteni ezeket a fegyvereket, melyek hipnotikus csapdába ejtenek minden földi lakost, addig a Föld mint eddig is, börtön planéta marad.

Az emberiség fejlődésének felgyorsulása a XII.századtól figyelhető meg, mióta a Domain megsemmisítette a Birodalom flottáját a naprendszerben. Ez kissé csökkentette a hipnotikus hatás erejét. Ez abban nyilvánult meg, hogy azok az emberek, akik ezután születtek le a Földre, régi képességeikből ezt-azt képesek voltak feleleveníteni, ami nagymértékben fellendítette a földi tudományt és technológiát. Az hogy a bűnözőtől a géniuszokig mindenféle fajta embert ide telepítenek, biztosítja, hogy az emberiség ne legyen képes felemelkedni és öntudatra ébredni. Mindenhonnan hordják ide az olyan embereket, akikkel odahaza nem bírnak vagy meg akarnak szabadulni a Birodalom által uralt csillagrendszerekből, mint amilyen a Pleiadok, az Orion, a Draconis, a Sírius, az Aldebaron és sok más. Természetesen mindnek megvan a maga társadalmi berendezkedése és mind más és más. Ezek az emberek nem azonosak azokkal, akik az atlantiszi és lemúriai civilizációkban itt éltek és akiket elpusztítottak az akkor kataklizmák.

 

A Domain ugyan kisebb, de jobban szervezett és erősebb, mint a Birodalom. A német (fasiszta) rendszer a Birodalomhoz hasonló, de annál kevésbé brutális és sokkal gyengébb. A domain úgy gondolja, jogos lenne a beavatkozás, de nem akarnak károkat okozni, pld. rádioaktív szennyeződést. Úgy látják, az USA technikai és építészeti szempontból a Birodalomhoz hasonló úton jár.

 

A Földre telepített is-be-k memóriáját először törlik, majd beültetik őket egy biológiai testbe. A biológiai testeket úgy alakították, hogy az Is-be t még véletlenül se emlékeztesse a Birodalomra. A ruházkodás, a külsőségek –ezek mind hipnotikus hatásra születnek olyanná, amilyenekké váltak, és ugyanezt a célt szolgálják: hogy elnyomják az esetleges emlékeket. A papságot arra használták fel, hogy a népet meggyőzzék arról, hogy a közönséges halandóknak nincs spirituális identitásuk, hogy isten és ő közöttük a papok állnak, az embereknek nincs saját erejük, külső vezérlés nélkül nem boldogulnak. Végülis több próféta arra specializálta magát, hogy az egyistenhitet terjessze. Mózes volt egyikük. Elhitették vele, hogy Isten szól hozzá, holott a Birodalom emberei adtak neki hipnotikus parancsokat. A zsidó nép elhitte, hogy Jahveh, amely név névtelent jelent, az Isten és  hogy a tízparancsolat közvetlenül tőle származik. Ugyanez az entitás, mely Jahvehnek nevezte magát sugallta a Tóra szövegét is .

 

Végül a védák váltak egy sor keleti filozófia alapjává. A Védákat ie. 8200 évvel, amikor a Domain ezt a tanítást a nép körében terjeszteni kezdte, aztán szájhagyomány útján terjedt és abból nőtt ki a buddhizmus, a taoizmus, és más keleti filozófiák. Ezek a filozófiák szemben állnak Jahveh tanításainak brutalitásával és a kedvességet, a szelídséget és az együttérzést állítják szembe vele. A Domain időnként megpróbált más tanítást is terjeszteni a föld különböző helyein, de minden esetben eltorzították azt. 8200 évvel ezelőtt az expedíció 3000 tagja a Birodalom fogságába került. A domain tagjainak igen nagy kockázatot jelentene a Földön megjelenni, mert az emberek pszichotikusak, viselkedésük kiszámíthatatlan.

 

Ráadásul a maga a Föld is egy instabil planéta, amely alkalmatlan hosszú életűnek szánt civilizációk számára. A Domain nem érdekelt földi befektetésekben, legfeljebb időnként felderítési célból látogatnak ide.

 

A földi embereket sokféle módon ejtik csapdába. Az egyik a háborúzás. A másik a szépség iránti vonzalom. A Birodalom a szépségek iránti lelkesedéssel keltett energiákat megcsapolja. Egy másik csapda az, hogy az Es-be harcol a csapda ellen (mármint hogy harcol az ellen, ami nem tetszik neki. Minél jobban harcol ellene, annál jobban beleesik a csapdába.

A hódításnak két formája van: az atom és elektromos fegyverekkel vívott háborúk valamint a tudatkontroll különböző formái: az elektrosokk, a drogok, a hipnózis, a memóriakitörlés, a hamis memória és hamis információk implantálásása

3. a természeti erőforrások elrablása az inváziós et-k által,

4. a helyi népesség politikai, gazdasági és társadalmi rabszolgasága.

 

Ebben minden egyes ember részt vett. Ebben az univerzumban nincsenek szentek: mindenki vagy megszállóként vagy áldozatként részese volt a háborúknak.

A tudatkontrollvégrehajtásában és működtetésében a kormányok tudomása nélkül működő titkosrendőrségek is kiveszik a részüket. A titkosrendőrség olyan tudat manipulációs módszereket alkalmaz, melyekkel leplezik saját jelenlétüket és tevékenységüket: a kormányok, az emberek és a Domain elől egyaránt. A cél a spirituális egyének kiirtása, elpusztítása. Az, ahogyan az a német koncentrációs táborokban történt, ízelítőt ad abból, miről van szó: galaktikai méretekben folyó holocaustról. A Föld mindennek a csúcsa, mert hogyan lehet annál nagyobb szörnyűséget elképzelni, mint azt, hogy az embereket megfosztják saját szellemi identitásuktól,  múltjuktól, létük minden korábbi tudásától, értelmétől és emlékétől. A Domain elveszett hadtestének 3000 tagjával is ugyanez történt: lassanként sok inkranáció során bejárták a Földet, de nem emlékeznek arra, kik ők.

 

Az emberiség történelme meglehetősen bizarr. Milliónyi fontos információ teljesen hiányzik. A régi időkből való relikviák teljesen félrevezetőek. Airl adott néhány új szempontot az emberiség történetének megismeréséhez. Airl történelmi ismeretei azokból a látogatásokból erednek, melyeket a felderítési célból tettek a földre.

A Régi Birodalom ie.208000-ban terjesztette ki az uralmát a földre. A Birodalom központi bázisa az Urra Majoron van. A galaktika egy részét egy nukleáris háború elszennyezte, majd amikor az megtisztult, egy másik hódító faj egy másik galaxisból uralma alá vonta őket és az ő társadalmi berendezkedésük terjedt el a Birodalomban, ami egészen addig fennállt, amíg a domain be nem avatkozott és meg nem semmisítette a központi bázisokat. A Domain nem rendelkezik túl sok ismerettel Atlantiszról és Lemúriáról.Miután szárazföldjeit vulkanikus hamu fedte be és ezután el is süllyedtek, így nem sok minden maradt meg ezekből a civilizációkból. Volt néhány globális nagy katasztrófa, melyet szintén Is-Be-k okoztak és igen sok kisebb-nagyobb.

 

Airl a következő bázisokat említi, ahová a földi Is-be-k kerülnek haláluk után, hogy agymosásban részesülejenek: Rwenzori hegység Afrikában, Mars földalatti bázis, Pirenneusok, Mongolia sztyeppjei. De nemcsak a haláluk után lesznek „kezelve”, hanem földi életük során is. Erre a célra nehezen felderíthető hálózatot építettek ki.

 

A piramis civilizációkat az Is-be-k börtönplanéta részeként hozták létre. A piramisok részeit képezik a tudatkontrollnak. A piramisokat övező miszticizmus nem más, mint az igazság leplezésére szolgáló eszköz. A bonyolult rituálék, a matematikai összefüggések, a csillagokhoz való illeszkedés, titkos rítusok, a hatalmas építmények, a művészien kivitelezett hieroglifák, az emberi-állati istenségek- mindez az emberek számára megoldhatatlan rejtélyeket jelent, ami elvonja a figyelmüket attól a ténytől, hogy saját otthonuktól távol tartják őket fogsgában egy börtön planétán. Mert az igazság az, hogy nincs olyan ember, aki nem máshonnan származna. A Földön nem „fejlődött ki” egyetlen ember sem .

Az ókori Egyiptomban a papság közvetlenül hozzátartozott a börtönőrséghez. Ma is szolgálják ugyanezeket az urakat, de már ők maguk is foglyok. A papság segít abban, hogy az emberek soha ne ébredjenek tudatára a valóságnak, hogy máshonnan lettek idehurcolva, megfosztva memóriájuktól és mindattól, amit birtokoltak.

 

Masszív tárgyak, mint ezek a piramisok, nem lehetnek spirituális jelképek.Az, hogy a halottal a kincseit és tárgyait is eltemették, azt fejezi ki, hogy a halott nem egy spirituális lény. Odahaza, aki elment, bármikor visszajöhetett és a tárgyait újra birtokba vehette.

 

A nagy építmények mind értelmetlenek voltak és csak arra szolgáltak, hogy egy titkokzatosság lengje körül őket. A Domain és a Birodalom háborúja ebben a naprendszerben majdnem 7500 évig tartott.

 

Miután a Domain leszámolt az egyiptomi Birodalmi vezetőkkel, ie.3450-től a fáraók már emberek voltak. Ezután 350 év káosz következett. A harcok nyomait gondosan eltakarították, hogy ne derüljön ki a igazság. Mindaz, ami a egyiptomi kultúrát jellemzete, kész csomagokban érkezett a Földre. A tudósok nem feltételezik, hogy a régi papok sugárfegyverekkel rendelkeztek. Azt gondolják, hogy az csak egy vallásos korszak volt. Ie.3172-től több bányát nyitottak Dél-amerikában, mivel a Birodalomnak szüksége volt a fémekre a háborúhoz. A Birodalom mindenfelé a galaxisban bányászatot folytatott.

 

A Domain expedíció évezredeken keresztül keresgélte az elveszett 3000 emberüket. Összesen 900 tiszt vett részt ebben a keresésben, minden tiszthez 300 katona tartozott. Szárazon, vízen és a levegőben is dolgoztak. Műszerük egy fához hasonló szkennelő eszköz volt, amelyhez áramforrás is tartozott, ami egy kosár vagy víztartó edényhez hasonlított. A sok nép faragványaiban ábrázolt szárnyas madárarcú teremtmények és szárnyas repülők őket ábrázolták. A mitoszokban szereplő Élet fája pedig az ő kereső műszerük.Ők voltak továbbá az ezüstruhában ábrázolt figurák, akiket Oannesnek neveztek a helyi emberek, ők a búvárok voltak.  Az emberek sellőknek gondolták őket. Több emberüket ugyanis bálna és delfintestben találták meg. A sumérok annunakiknak nevezték őket, a biblia pedig nephilimeknek. Az emberek teljesen félreértették az ő küldetésüket. Nem is lehetett ez másként, hiszen a küldetésük titkos volt. Ha meg is találják az embereiket, nem vihetik el őket a hajóikon, mert azon nincs oxigén.

 

(részlet Starlive oldalról )

Mu, Atlantisz, Lemuria. Legendás, írott történelem előtt mítoszok, legendák ködébe rejtező, titkos tudások szülőhelyeként újra és újra felkelti az emberiségség örök kívácsiságát a tudás forrásával kapcsolatban.

Japán partjainál titokzatos civilizáció nyomaira bukkantak a kutatók és kincsvadászok. Még 1986-ban találta meg a romokat egy könnyűbúvár egy Yonaguni nevű sziget partjainál, s azóta számos elmélet született a tenger alatt rejtőző épületekkel kapcsolatban. Azóta egy sor merülést végeztek szakértők is az azóta Yanaguni monuments-nek keresztelt romokhoz, azonban a több ezer éves kultúra továbbra sem tárta fel titkait.

Az bizonyos, hogy az épületeket hozzávetőlegesen 8-10 000 évvel borította el a tenger, így az azokat építő civilizációnak mintegy öt évezreddel meg kellett előzni a fáraók tündöklését. A régészek és történészek igen szkeptikusak a lelettel kapcsolatban, mert ha pontos az épületek kormeghatározása, az komolyan átértelmezheti a jelenlegi történelem szemléletünk alapjait.

A tenger alatti építményt sokan leginkább a piramisokhoz hasonlítják, amelyek formáját már több ősi civilizáció építészeti kultúrájában megtalálták. A kutatók egy része komolyan hisz abban, hogy az ősi civilizációkat valamilyen közös tudás vezette az egymáshoz hasonló épületek megalkotásához. Egyes elképzelések szerint Atlantisz legendás tudása a kataklizma után a szétszóródott túlélők között újjáéledhetett. Az elsüllyedt kontinens létezésére azonban konkrét bizonyítékot mindezidáig nem találtak a kutatók. A japán lelettel szemben megfogalmazott legkeményebb kritikák szerint a Yonaguni monuments nem más, mint egy épületnek látszó erózió szabdalta tengeralatti sziklaképződmény, meglepő formájú koralltelepekkel. Az elmúlt években a Yonaguni monuments a tengeralatti régészet egyik legnépszerűbb és legvitatottabb zarándokhelyévé vált.