EzoTOP

A testem egy eszköz a lelkem kifejezésére. Így vagy úgy, ez van. Sokáig gondolkodtam, azon miért cselekszem úgy, ahogy.
Ez a legbenső irányt mutat és megmelegít, nem beszélve arról, ha ki tud teljesedni. Nem most a jelen pillanatban persze, hanem az életem folyamán azon a rögös úton ahol nem vagyok egyedül. Hála a Jóistennek, ki lakozik valahol, de legfőképp bennem. Igen, mert bennünk van, ha hiszi valaki, ha nem. Amikor eljutsz valahová és felnézel….miért nézel fel? Ugye-ugye, van, és neki köszönöd vagy a megoldást várod tőle, de Te itt lent megoldod, jön az egód, tehát ki oldotta meg…?

Na hol lakik? Ismerd fel és ismerd el! Ismerd el magad! Hallgass rá, Ő a lelkiismereted. A legnagyobb kritikusod, kiben mindig megbízhatsz, és hallgathatsz, még ha földi egyensúlyod is, nem ezt diktálja. Aki elmondja mi bánt, mi fáj, és minek örülsz. Hallgass rá, problémád nem lesz e földi létben.

Mi az, hogy tiszta? Nem fáj, és nem akarod visszapergetni az idő kerekét, nem bántál meg semmit, mindent úgy tennél ismét, mint ahogy tetted.

Az élet sava-borsa itt van elrejtve és nem a múlandó percekben, a cseppnyi boldogságot keresve, amikor szigorúan a jelenre koncentrálunk és nem a jövőre. Meg tudod csinálni, képes vagy rá, különben nem lennél itt, képes vagy rá, mert van lelked, az erő, mely minden rossz és hatalom felett átível a jövő felé, itt a kezdődő múltban.

Fejezd ki magad, légy egy törékeny virág két szikla közül kinőve az élet sivár, sziklás hegyének oldalán.
Legyél magad, legyél Te, a gondolataid összessége, legyél Te, a mindenkori jelenben. Ne rémítsen meg ez a gondolat, ha elfogadod magad, elfogadtad azt ami vagy, és amit képviselsz ebben a világban. Ide születtél, ezt viselned kell, ha tetszik, ha nem.

Légy hű magadhoz!

Írta: Vargyas Gyula

Nagyon sok elméleti munka jelent meg már nálunk a reinkarnációról, az előző életekbe való visszautazásról, gyakorlati vonatkozásukról azonban csak a betegségek megszüntetésével kapcsolatban került napvilágra néhány könyv. Dávid Márta Barbara írása hiánypótló mű, mert a benne olvasható regressziós utazásokkal arra mutat rá,  hogy zsákutcába jutott, megoldhatatlannak tűnő kapcsolatainkat (párkapcsolat, szülő-gyermek kapcsolat, stb.) miként tehetjük ismét harmonikussá azáltal, hogy az aktuális előző életünkbe való visszautazással megismerjük a kialakult helyzet valódi okát.

A könyv ára 2.120 Ft.

208 oldal
Kiadó: fapadoskonyv.hu
ISBN 9789633295434

Megvásárolható a fapados.hu oldalon

Részlet a könyvből

„A tudomány a leghatékonyabb eszköz
arra, hogy információkat szerezzünk
arról a világról, amelyben élünk -
a spiritualitás pedig nélkülözhetetlen,
amikor az életünk értelmét kutatjuk."

(Stanislav Grof)

A könyv alcíme láttán valószínűleg mindenkiben fel­merül a kérdés: miért csak 30 éven felülieknek aján­lott ez az írás, amikor már számtalan mű jelent meg az előző életekről, s még senki nem szabta meg az ol­vasók korhatárát.

Két oka is van a figyelemfelhívásnak. Az első: aki tud olvasni, az már természetesen bármit elolvashat, ám egészen más információkat szerezni valamiről, mint megtapasztalni a tartalmukat. Például egy há­borúról szóló könyv elolvasása veszélytelen, de egy háborúban katonaként harcolni egyenesen életveszé­lyes. éppen ezért el kell érni egy bizonyos életkort ah­hoz, hogy valaki katona lehessen, a harcba küldéshez pedig kemény kiképzéseken kell megfelelni.

A harminc év feletti korhatár másik oka asztroló­giai vonatkozású. Mikor válik éretté, valóban felnőt­té egy ember? Amikor leérettségizik? Valószínűleg bizonytalanul mond mindenki igent erre a kérdés­re. Ahány ország, annyi hagyomány, s ugyanannyi szempont határozza meg, hogy mikortól tartanak felnőttnek egy embert. A felsorolt viszonyulások szubjektívek, ám szerencsére találunk olyan objek­tív meghatározót is, amivel nehéz vitatkozni. Ma már egyre többen elfogadják, hogy Naprendszerünk égitestjei a kozmikus energiák révén hatással van­nak az emberek személyiségére, döntéseire, tetteire. A legtöbb embernek a Hold és a női szervezet kap­csolatáról vannak ismeretei, de sokan kertészkednek már a népszerű Hold-naptárok alapján, ahogy a rend­őrök is tudják, hogy teliholdkor több a bűnözés és a baleset is. Az asztrológia szerint a felnőtté válás idő­pontját - más egyéb hatásai mellett - a Szaturnusz határozza meg. Ismerkedjünk meg tehát csupán jelen témánk vonatkozásában ezzel a „szigorúnak" tartott bolygóval.

Az köztudott, hogy minden bolygó - a Naptól való távolságától függően - meghatározott idő alatt futja be égi pályáját. A Szaturnusznak közel harminc évre van szüksége ahhoz, hogy bejárja megszokott útját. A bolygó - jellegéből adódóan - futamideje alatt próbára teszi az embert élete minden területén, s közben ki-ki megtapasztalja, hogy hol vette könnye­dén az elé kerülő akadályokat, melyekkel kellett teljes erejét bevetve megbirkóznia, s hol bukott el. Milyen életterületekről van szó? Mindazok összességéről, amelyek egy ember életében megjelennek: a család, a tanulás, adottságaink (tehetségeink) megismerése, az anyagiakhoz való viszonyulásunk, a párkapcsolat kérdése, elveink kikristályosodása, a sikerhez vagy éppen a sikertelenséghez való viszonyulásaink, a barátság megélése, veszteségeink elviselése, kreati­vitásunk, a sport, a szerencsejáték - sorolhatnánk a végtelenségig.

Az első harminc év tapasztalatai alapján viszonyu­lunk majd a következő harminc évhez, s a 60. szüle­tésnapunk után már csak annyi időnk marad, hogy kísérletet tegyünk az elmaradt, de számunkra fontos vágyak, tervek, álmok bepótolásához, vagy legalább a velük kapcsolatos érzéseink harmonikussá tételé­hez. Az első harminc év a személyiség kialakulásá­nak az időszaka, érdeklődési körünk kialakulásáé, a kapcsolatok szülte érzelmekkel való megismerkedé­séé, akaratunk, tetterőnk, érvényesülési képességeink kipróbálásáé, s a 21. században még annyi mindené, aminek következtében nem csoda, hogy korunk ifjú­sága az egész világon szeretné minél későbbre kitolni a felnőtté válás időszakát. (Tisztelet a komoly erőfe­szítéseket tévő kivételnek!)

A második harminc év a személyiség kiteljesedé­sének időszaka, lehetőségeink felméréséé, életünk legfőbb feladatainak a megtalálásáé, belső tartásunk, erkölcsi mércénk kialakításáé, valódi karakterünk megtalálásáé, az élet értelmének felismeréséé, sza­vaink, tetteink következményének felelősségteljes felvállalásáé, a különböző ellentétek feloldásának megtanulásáé - lényegében igazán érett egyénisé­günk megteremtéséé. Csak ilyen alapokon lehet helye az anyagvilágon túli, az úgynevezett transzcendens dimenziókba való átlépésnek.

Akiben ott él az érdeklődés az anyagon túli világ iránt, az nagy valószínűséggel találkozni fog har­mincéves koráig a reinkarnáció, a karma, az előző élet témájával. Az ismerkedésnél több időt azonban ekkor még korai lenne a felsoroltakkal való foglalkozásra szánni, mert aki az anyagvilágban él, annak először ott kell az életét megalapozni, s csak azután rugasz­kodhat el tőle, mert egyébként sehol sem lesz igazán otthon. Tehát először az iskolai tanulmányainak kell eleget tenni, majd pályát választani, érdeklődési kö­réhez minél közelebb álló munkát találni, otthont te­remteni, családot alapítani, s az életben való eligazo­dáshoz minél stabilabb értékrendet kialakítani. Aki mindezeknek elébe helyezi az ezotériát, az eltévedhet az élet útjain. Ismerkedni természetesen lehet vele, de bármelyik ágában komolyan elmélyülni azonban ve­szélyes, mert tévutakra vezethet, személyiségzavart, de akár tudatzavart is okozhat.

A továbbiakban az előző életekbe való visszautazás gyakorlatával fogunk ismerkedni, s erre valóban csak harminc év fölött ajánlatos vállalkozni. Addig sem­mi akadálya a témával kapcsolatos különböző néze­tek, ellentmondások, tagadások megismerésének, sőt - nagyszerű előkészületre tehetünk szert általuk. Itt azonban álljunk meg, s ne adjuk be a derekunkat semmilyen csábító hívásnak különböző gyakorla­tok kipróbálására, mert nagy árat fizethetünk érte. A regressziós utazásokon a tudattalanunkkal kerü­lünk közvetlen kapcsolatba, s ehhez megfelelő lelki teherbírással kell rendelkezni, valamint annak a ké­pességével, hogy az onnan előkerülő ismereteket fel is tudjuk dolgozni. Egy előző életbe való visszatérés nem gyerekjáték - ezért az óva intő szavak -, hanem az egész életünket megváltoztató esemény akkor, amikor először járunk be földön kívüli dimenziókat. Kitágul előttünk a világ, megváltozik korábbi elkép­zelésünk önmagunkról, embertársainkról, a hozzá­juk való viszonyulásunk, gondolataink magáról az emberi életről, valamint az egész világról.

A reinkarnációról szóló olvasmányok érdekes, kü­lönleges ismeretekkel gazdagítanak bennünket, ám egy előző életünk megtapasztalása elsősorban érzel­mileg érint meg és főleg személyesen. Általánosság­ban is megdöbben az ember attól, hogy mennyivel gazdagabb az emberi lét annál, mint amit gondolt róla. Egyéni, szubjektív tapasztalatává válik a végte­lenség, az időtlenség, s számára már felesleges min­den szó arról, hogy bármi lehetséges ezen a világon. Az előző életbe való visszatérést egy úgynevezett imaginációs (képzeletfejlesztő) gyakorlat vezeti be azért, hogy könnyebben „elrugaszkodhassunk" a földtől, s bátran, a szó szoros értelmében akadálytalanul köz­lekedhessünk a mindenségben. Kedvenc bolygóm a Jupiter, s amikor az imaginációs gyakorlat közben megtudtam, hogy ott lehetek, ahol akarok, azonnal álmaim bolygója jutott az eszembe. Alig tudtam el­hinni: abban a pillanatban ott ugráltam rajta, mint egy óriási gumilabdán. Mámorító volt az élmény, nagyon nehezemre esett megválni tőle, hogy egy követ­kezőt élhessek át.

Az előző életbe való visszatéréskor az embert a legmegrendítőbb benyomás természetesen akkor éri, amikor felismeri annak az okát, ami miatt megoldat­lannak tűnt egy zsákutcába jutott kapcsolata. Sírni és nevetni tudna egyszerre a tisztánlátás gyönyörűségé­től, a felfedezés boldogságától, valójában attól, hogy a kezébe került a megoldás kulcsa. A megtapasztaltak következtében elmúlnak a tehetetlenség keserű, béní­tó érzései, s felváltja őket annak a bizonyossága, hogy ettől a perctől kezdve ezt a „varázskulcsot" bármikor megtalálhatja, csak el kell indulni az előkerítésére. Albert Einstein szerint: „A legszebb és legmélyebb érintés, amelyet csak érzékelhetünk, a misztikum át­élése." Fel sem tudjuk fogni, hogy milyen adottságok, képességek, lehetőségek rejtőzködnek a bensőnkben, s mennyi veszteség ér bennünket, ha nem teszünk kí­sérleteket a megismerésükre. Amiről nincs tapaszta­latunk, azt nehéz világosan megérteni.

A könyvben leírt konkrét regressziós utazások kö­zött csak annyi elméleti vonatkozású ismeret van, amennyi feltétlenül szükséges a témára való lelki, szellemi ráhangolódásra, a vele való azonosulásra. A szanszkrit kifejezések használatát szándékosan mellőzöm, s hindu istenségekre sem hivatkozom, mert az eredetileg kitűzött cél elérése ezt nem köve­teli meg. Az ilyen irányú ismeretek ma már könnyen beszerezhetők a legkülönbözőbb forrásokból. Az is­meretbővítéshez segítségül az utolsó oldalakon talál­ható egy könyvajánló, s abban minden olyan részlet­kérdéshez fellelhető legalább egy mű, amellyel jelen írásban találkozik az olvasó.

I. HÍD A LÉLEKHEZ

„A hegyeket már megmásztuk,
az űrhajósok már eljutottak a világűrbe,
s a tengereken sincs már
egyetlen aprócska sziget sem,
amit ne fedeztek volna fel.
De hátra van még a lélek meghódítása."

(Paulo Coelho)

Amikor megkérdezik tőlünk, hogy mi az életünk leg­főbb célja, akkor általában ugyanazt a választ adjuk rá: szeretnénk boldogok lenni. értelmetlen lenne azt a kérdést feltenni, hogy mi a boldogság, mert nyilván­valóan minden ember mást és mást válaszolna. Min­denki a saját maga által elképzelt boldogságot szeret­né megélni, s ez szíve joga.

Megkérdőjelezhető-e, hogy amit az ember legfőbb céljának tekint, azt nem veszi komolyan? érthető módon ez balgaság lenne. sajnos ennek ellenére so­kan csak álmodoznak a boldogságról, de nem fogal­mazzák meg maguknak pontosan, hogy konkrétan mire gondolnak akkor, amikor ezt a szót használják. Gondolkodjunk most együtt néhány mondat erejéig Hamvas Bélával: „Mindenki magában hordja külde­tésének titkát, mégis az emberek túlnyomó többségé­ben az élet értelme homályosan marad. senki a végső értelem kibontása nélkül boldog nem lehet. Aki az egyetlen lényeges feladatot nem végzi el, munkája vé­gezetlen távozik, adósa marad önmagának."

Sajnos nincs egyedül Hamvas Béla ezzel a véle­ménnyel. Az emberi lét tartalmának kutatói töme­gesen jutnak hasonló következtetésre. Bizonyítékul álljon itt még egy idézet - jelesül Anthony de Mello gondolatai közül: „A legtöbb ember szunnyadva há­zasodik, álmában nevel gyermeket, szunnyadva hal meg anélkül, hogy valaha is felébredne. Sohasem érti meg a szeretetteljes és gyönyörű voltát annak a do­lognak, amit emberi létnek nevezünk."

Nem halmozom tovább a gyarlóságunkra rámuta­tó észrevételeket, mert szeretnék hinni abban, hogy egyre többen - az úgynevezett egyszerű emberektől a tudósokig - megpróbálnak nagyobb felelősséggel foglalkozni a sorsukkal, életük boldoggá tételével. Ma már könyvek, filmek, tanfolyamok, tévéműsorok végtelen sora áll a rendelkezésére annak, aki szeretné világosan látni, hogy mi teheti őt boldoggá - főleg ak­kor, ha kapcsolati problémák rendezetlensége keseríti meg az életét.

A vágyott örömteli életet tervezgetve általában akadályok tömkelege jut eszünkbe. Akár spontán ne­hézségek, akár törvényszerűek villannak az agyunk­ba, a lényeg ugyanaz: valamilyen módon el kellene hárítani őket. Megszüntetésükre láthattunk koráb­ban a környezetünkben példákat, saját ötletek is fel­merülhetnek bennünk, könyveket is olvashattunk különböző megoldásokról. A könyvek általában jól kidolgozott speciális módszerek alkalmazásának a titkát tárják az olvasók elé bíztató garanciákkal.

Táplálni nem csak a testei kell, hanem a lelket és a szellemet, az. érzelmeket és valamennyi érzékszervet ! Legjobb valóban egy gyümölcs (példólóddzunk vele), ne feledjük, hogy célunk a belső békesség megteremtése.

A gyümölcsöt

• szemléljük meg, fogjuk kézbe, nézzük a formáját,
• vágjuk vagy törjük ketté,
• tapintsuk meg,
• tekintsük meg a belsejét, struktúráját, jellemző kontúrjait, sajátosságait,
• érzékeljük illatát,
• képzeljük el zamatai, ízét, s mire ajkunkhoz ér, már ki is csordul a nyálunk.

És most ugyanígy próbáljuk megcsodálni az Életet!

• kívülről és belülről,
• kívülállóként és a taposómalom résztvevőjeként,
• ízét, zamatát, feladatait és üzenetét,
• eseményeit, tapint hatóságát,
• erejét, játékát,
• s benne a helyünket és helyzetünket.

S ha számunkra az életnek eme lényege szorongással, káosszal és undorral lenne tele, azt - akár a rothadó gyümölcsöt - önmagunknak köszönhetjük!  Mert arról, hogy saját Isteni Önvalónk, aki teremtői jogokkal és adottságokkal rendelkezik, saját örömére sötétséget teremtett, nem a Sors tehet ! Csakis tőlünk függ, hogy milyenné válik az a Valóság, amelyet önmagunk számára, a mindennapi kapcsolatainkon keresztül alkotunk. Sajnos azonban nagy baj, hogy többnyire nem is vagyunk tisztában azzal, hogy teremtői jogokat kaptunk, s hogy spontán akkor is és úgy is gyakoroljuk, hogy tulajdonképpen nem is tudunk róla.

Egy-két példa arra, ami a lelki átalakulást megakasztja, s melyek a Vízöntő-kori lehetséges átállás ellenében dolgoznak és hatnak:

• a hatalmas bevásárlóközpontok,
• a hírszolgáltatás,
• a mobiltelefon rendszerek,
• a reklámok,
• a divathóbortok.

Kis összefoglalómnak azért adtam e sajátos címet, hogy felhívjam a Föld lakosságának figyelmét az alábbi veszélyforrásokra, amik szó szerint csapdába ejtik az ide reinkarnálódó lelkeket. A csapdabolygó kifejezés tehát a Földre, pontosabban a 3D-s Földre, mint anyagi részecskékből felépülő világszigetre vonatkozik.

...a fehérről, a világosról, a fényről hasonló összefüggésben beszélhetek, mint amilyen összefüggés a fekete és a sötétség között van. Vegyék most tehát a feketét, és próbáljanak meg valamit kezdeni a feketével, a sötétséggel! Valamit tudnak vele kezdeni. Kétségkívül megtalálható a természetben a fekete, mint valaminek a lényeges tulajdonsága, jellegzetessége,ahogyan a zöld a növény lényeges tulajdonsága. Csak a szénre kell gondolnunk. S hogy ezt még egy magasabb szinten is elképzelhessük, gondoljuk meg, hogy a szén egészen világos és átlátszó is lehet: akkor már mindenesetre gyémánttal van dolgunk. De a fekete szín annyira lényeges a szén esetében, hogy amennyiben nem fekete, hanem átlátszó,akkor az már gyémánt. Annyira erős jellegzetessége a szénnek a feketeség, hogy tulajdonképpen a szén egész mibenlétét a feketeségnek köszönheti. Tehát a szén sötét, fekete szén-jellegét éppen a fekete sötétségnek köszönheti, amiben megjelenik. Éppen úgy, ahogyan a növény képét valamiképpen a zöld adja, a szén képe a feketeségben van. De próbáljanak most belehelyezkedni ebbe a feketébe: minden tökéletesen fekete Önök körül - fekete sötétség van mindenütt - az ilyen fekete sötétségben egy fizikai lény semmit sem tud tenni. Az élet eltűnik a növényből, ha szén lesz belőle. Tehát a fekete maga mutatja meg, hogy élettől idegen, hogy ellensége az életnek. A szénben mutatkozik meg ez; mert a növény, amikor elszenesedik, fekete lesz. S az élet? Nem tehet semmit a feketeségben. A lélek? Eltávozik a lélek, ha ez az iszonyatos feketeség van bennünk. (erre még vissza fogunk térni). Ha feketét festenek fehér papírra, akkor szellemet visznek a fehér felületbe: éppen a fekete vonással, a fekete felülettel szellemítik át a fehéret. A szellemet bele tudják vinni a feketébe. Ám ez az egyetlen, amit a feketébe bele lehet vinni. És ezzel megkapják ezt a meghatározást: A fekete a holt szellemi képét jelenti.

Most tehát egy figyelemreméltó kört jártunk be a színek objektív lényegének vizsgálatával. Ha ezt a kört ábrázoljuk, mindig valaminek a képét kapjuk meg a színekben. A szín maga nem valóság, hanem valaminek a képe. Először itt van a halottnak a képe, azután az élet képe, a lélek képe és a szellem képe (lásd az ábrát). Ha így körben haladunk, megkapjuk tehát: a feketét, a holtnak a képét; a zöldet, az életnek a képét; az őszibarackvirág-színt, a lélek képét; s a fehéret, a lélek képét: S ha a tulajdonságokat is meg akarom nevezni, akkor mindig a megelőzőből kell kiindulnom: a fekete a holt szellemi képe; a zöld az élet holt képe; az őszibarackvirág-szín a lélek élő képe; a fehér a szellem lelki képe. Ebben a körben lehetőségem van arra, hogy jellemezzek bizonyos alapszíneket, a feketét, az őszibarackvirág-színt, a zöldet és a fehéret, miközben a korábbi mindig a későbbinek a tulajdonság-jelzője lesz: a fekete a szellemi képe a halottnak; a zöld a halott képe az élőnek; az őszibarackvirág-szín az élő képe a léleknek, s a fehér a lelki képe a szellemnek. Ha tehát a természet világait nézem, a halott ásványvilágot, az élővilágot, a lelkes lények világát és végül a szellemi lények világát, akkor fokról fokra felemelkedek a halottól az elevenhez, a lelkihez, majd a szellemihez - s a színek világában éppen így

Ám a szellem virágzik, a szellem át tudja hatni ezt a feketeséget, képes magát érvényre juttatni benne. Kíséreljék egyszer meg a fekete-fehér művészetet, a világos sötét művészetét a felületen ebből a szempontból megvizsgálni emelkedhetek fel fokozatosan a feketétől a zöldhöz, majd az őszibarackvirág-színhez, és végül a fehérhez. Látják, ahogyan fel tudok emelkedni a holt ásványtól az élőhöz, a lelkihez és a szellemihez az engem körülvevő világban, éppúgy jelenik meg a körülöttem lévő világ képekben,amikor felemelkedek a feketétől a zöldhöz, az őszibarackvirág-színhez és a fehérhez. Valóban, ahogyan Konstantin, Ferdinánd és Félix stb. valóságos elődök, akiknek sorát követni tudom felfelé, éppúgy képük segítségével is követni tudom ezt, és ezekben a képekben előttem van az ősök sora. Előttem van egy világ: ásványi, növényi, állati, szellemi birodalmak, amennyiben az ember a szellemit képviseli. Fokozatosan haladok felfelé a valóságokonát,ám a természet ezeknek a valóságoknak a képét nyújtja számomra. Leképezi őket. A színes világ nem valóság, a színes világ a természetben már maga is kép. Annak, ami halott, képe a fekete, az élőnek a képe zöld, a lelkinek a képe őszibarackvirág-színű, a szellem képe a fehér.

Ez vezet el minket a szín objektív természetéhez. Ezt szükséges volt ma elővételeznünk, hogy jobban behatolhassunk a szín természetébe, a szín lényegébe. Mert semmit sem használ, ha azt mondjuk:a szín szubjektív benyomás. Ennek a színre nézve semmi jelentősége nincs. Teljesen közömbös a zöld számára, hogy odamegyünk hozzá és megbámuljuk; de az már nem közömbös számára, hogy az élő, ha a saját színében mutatkozik meg, vagyis ha nem színezi át az ásványiság, vagy nem jelenik meg a virágban színesen stb., vagyis ha az élő a maga saját színében jelenik meg - külsőleg zöldben kell megmutatkoznia. Ez valami teljesen objektív. Az, hogy odanézünk, vagy sem, egészen szubjektív. De hogy az élőnek, amennyiben mint élő jelenik meg, zöldben kell megjelennie, zöldben kell leképződnie, ez objektív dolog.

(Részlet Steiner, A szinek lényegéről című könyvéből)

Földünk poláris élőlény, s a rajta található Élettel, köztük az Emberrel is, zárt Egységet képez. Ha mi szenvedve éljük az életünket, ez Föld - Anyánk számára is fájdalmat jelent, míg a Föld javainak általunk történő kifosztása és pusztítása újabb és újabb mérhetetlen szenvedések okozója.

A földi polaritás nem egymásba feszülő ellenerők eredménye, hanem egymást tökéletesen kiegészítő, egymáshoz méltó, Egységet képező, egyenrangú Erők szövetsége.

Az Ember a polaritás törvényét félreértette, s félreértett, felszínes törekvésével a két pólust egymástól ellenerőként szétválasztva és egymással szembeállítva, immár sokadszorra pusztítja le a világot.

Jelen emberi törekvésünk nem a LÉLEK EREJÉTŐL való, hanem attól messze elrugaszkodott.

Jelen, (s feltétlenül egységes) emberi civilizációnk hatalmas feladata az EGO erejének kipróbálása (volt). Erre kaptunk a Vízözön óta kb. 6800 évet, amely Lemúria 50000 éves időtartamához képest iszonyúan kevésnek tűnhet. (S ez utóbbi is csupán Lemúria fénykora) mégis, mostanra, amikor immár az EGO ereje maga alá gyűrte az Anyagot is és a Tudatot is, jelen „kultúra" ekképpen, radikális változtatások nélkül, már nem sokáig maradhat fenn.

Föld - Anyánk, hogy az Életet mentse, embertelen törekvéseinkkel szemben öngyógyító folyamatot kezdeményezett. E helyzetet egyszerű szavakkal elemezve: a földi tűzesetek fellángolásai (erdőtüzek, vulkánkitörések, háborúk, stb. mint egyfajta furunkulusok), a túlburjánzó Férfienergia kitörési pontjai, míg a víz és az időjárás anomáliái (szökőár, tengerrengés, árvizek, stb.) az Ember által meg nem élt, belőlünk hiányzó Női energia egyensúlyi helyzetet korrigáló belépési pontjai. Jelzések is, intézkedések is ezek, de mindenképpen az emberi faj észhez térítését, „megváltását" célozzák.

E szempontból tűz és víz szimbólum - értékűek. A tűz az ember által túlgerjesztett NAP - ság, míg a víz az emberiségből jelenleg hiányzó HOLD - ság vezérlő princípiumai, melyek magasztosabb, (nem földi) síkokon, mint érzelmek alakítják emberi fajunk sorsát.

Össz. emberi viszonylatban az emberiség túlnyomó többsége a (jang - típusú) férfienergiát tartja állandó mozgásban, míg környezetünkben (közel és távol) az egyetlen nép a MAGYAR, aki a BOLDOGASSZONY mellett elkötelezett, vagyis minden időkben a Női princípiumot képviseli a polaritásban.

Ugyanezt tehát nyomatékkal ismételve: Magyarságunknak minden körülmények közepette a (jin - típusú) Női energia BOLDOGASSZONY - szimbólumát KELL felmutatnia!

Népünk teljes történelmében az általunk képviselt központi hatalom: a BOLDOGASSZONY, (Isten Szentlelke, a BÖLCSESSÉG, vagyis a Női princípium), Akinek legfőbb ismérve, hogy sohasem él vissza hatalmával.

Mi, MAGYARI népek tehát (bárhol is legyünk), világszerte ŐRZŐK vagyunk. Mi őrizzük a mérleg másik serpenyőjét, a mostanság bukni készülő jang - típusú férfienergia ellenpólusát, (helyesebben fogalmazva tehát a kiegészítő, EGYSÉGGÉ emelő, méltó párját.) Minden egyéb törekvésünk a LÉLEK Erejétől elrugaszkodott és hiábavaló.

A körülöttünk élő népek mind - mind a jang - típusú férfienergiát képviselik (felsőbbrendűség, ragyogás, áradás, intézkedés, pénz és a jog, harc, erőszak, gyűlölet, megalázás, kisemmizés, eltiprás és bosszú). Az ún. jin - típusú (főként keleti) népek, több szempontból még önnön testvéreikkel szemben is a kirekesztést célozzák. Ez is férfienergia. A mi BOLDOGASSZONYUNK ilyet nem tenne. Ahol papok, politikusok, bankárok vagy katonák uralkodnak, ott a Női energia meghal. A mi mai magyar asszonyaink túlnyomó többsége naphosszat szintén a jang - típusú férfienergiát gyakorolja (irányítás, intézkedés, aktivitás, királyi ÉN, férfiasság, szerepcsere). Pedig a probléma nehézségi foka napjainkban – mindezekkel a sajátosságokkal éppen ellentétesen – az, hogy nekünk magyaroknak, (s a MAGYARI népeknek) a BOLDOGASSZONY, azaz: a női energia szimbólumát népként (is), s a legszemélyesebben (is), minden körülmények között fel kell mutatnunk. S ha ezt nem tesszük, hanem ehelyett mi is a férfienergiát aktiváljuk, akkor helyettünk a női energiaminőséget nem lesz képes felmutatni senki.

Most, hogy haldoklik a Föld, végérvényesen meg kell értenünk, hogy a magyarság bármiféle „harca" nem a hiányzó polaritás pótlását, s nem a BOLDOGASSZONY szimbólumának felmutatását jelentené, hanem a világ pusztulását okozná.

Mivel mi vagyunk a BOLDOGASSZONY ŐRZŐI, s ilyen irányú elkötelezettségünk e civilizációban a Vízözön óta (közel 7000 éve) ismert és töretlen, a BOLDOGASSZONY szimbólumát, azaz: a női princípiumot minden körülmények között nekünk kell felmutatnunk. Ez a szimbólum pedig: a Megértés, a Kötelesség, a Gondoskodás, a Megnyílás, Kitárulkozás, Elfogadás, Beletörődés, Megbocsátás, Odaadás, az Alázat és a Szeretet.

Amint ebből látható, tulajdonképpen a pillanatonként megélt érzelmeink minősége rejlik a feladat mögött. Természetesen a BOLDOGASSZONY szimbólumának felmutatása a magyarság részéről nem azt jelenti, hogy a magyaroknak ügyefogyott, tutyi - mutyi, élhetetlen, elvetélt, puhány, mamlasz, alattvaló, rabszolga - népnek kellene lennie. Hiszen a polaritás evilág egyik leghatalmasabb ereje, a Mi erőnk, s annál nagyobb erőt ad nekünk, minél kevesebben vagyunk. S azért közöttünk is élnek olyan szülöttek, akiknek a Mars harcos jellemvonása a létformájuk.

Aki tehát MAGYAR - nak született, legyen tisztában saját értékeivel, s erkölcsi tartása vezesse el a BOLDOGASSZONY – elvárásokig; amikor is lenne hatalma ahhoz, hogy üssön, de nem fog ütni, s akár ölhetne is, de nem fog ölni, hiszen Életet mindaddig nem vehet el, amíg Életet teremteni nem képes.

Magát a BOLDOGASSZONY – szisztémát egyáltalán nem kell túlmisztifikálni, hiszen élő, Valóságos Feladatról van szó: A magyarság ebben a poláris világban a mindenkori földi POLARITÁS Egyensúlyának a kijelölt ŐRZŐJE, mint ahogyan Föld - Anyánk föld - idegáramai szívenergia - központjának a kijelölt ŐRZŐI is mi, MAGYAROK vagyunk. A polaritást, a szív békességét, s a Földet pedig nem harckészültséggel, hanem a Tudattartalmunk állandó, kötelességszerű felülvizsgálatával és a mindenkori gondolataink folyamatos pallérozásával kell őriznünk, mert számunkra az ÉLET Könyvében ez a Feladat vésődött be.

Hatalmas őserők rejlenek a magyarságban, amelyet jóra és rosszra egyaránt felhasználhatnánk. Emiatt is tart tőlünk a világ. Ha mozdulnánk, mi lehetnénk (ismét) Európa és Ázsia urai. Csakhogy ez a jang - típusú férfienergia aktiválása lenne, s ebbe belepusztulnánk mi is, s belepusztulna mindenki, aki él. Ezt a világ nem értheti, ezt nekünk kell megértenünk.

Ma mindenütt a világon azon csodálkoznak az átfogóbb tudással rendelkezők, hogy ez a mi magyarságunk Lemúriát, Ataiszt, Ordoszt, Atlantiszt és a Vízözönt túlélve, miképpen maradhatott fenn, megbonthatatlanul. Pedig a válasz roppant egyszerű: A BOLDOGASSZONY vigyáz ránk, hiszen Mi vagyunk az ŐRZŐI, s valamennyi korban, gondolkodás nélkül hajlandók voltunk önmagunkat a BOLDOGASSZONYÉRT Felajánlani. Mert akárhogyan is terhelné vagy könnyítené a földi poláris Egyensúly mérlegének egyik serpenyőjét a mai népek végeláthatatlan sora, amikor az Egyensúly mérlegének másik serpenyőjében már csak a MAGYAR nép, s a BOLDOGASSZONY MAGYARI népeinek maradékai találhatók.

Nem amiatt maradtunk fenn ezer évek óta, mert volt egy Gilgamesünk, egy Nimródunk, egy Atillánk, egy Árpádunk és egy Mátyás királyunk, hanem azért, mert Föld - Anyánk mindig is bízott abban a népben, aki valamennyi korban Hitet tett a BOLDOGASSZONY tisztelete és védelme mellett.

Írta: Szőke Lajos
http://szokelajos.extra.hu