Együtt maradni?
lulu írta:
"Mi van akkor szerinted, ha egy párkapcsolat nyomorúságossá, boldogtalanná, mûködésképtelenné válik?"
Kedves Lulu!
Minden kapcsolat, fõleg a párkapcsolatok a karmikusan kiemelt feladataink elvégzéséhez jön létre. Nem azért, hogy boldogok legyünk, és természetesen nem azért, hogy szenvedjünk általa, hanem azért, hogy a kapcsolat nyújtotta kölcsönös megtapasztalások révén megoldhassuk ezt a feladatot. A párkapcsolat nem képez karmikusan megbonthatatlan köteléket (szemben a szülõ-gyermek kapcsolattal), ám annál erõsebb ez a kötelék minél kevésbé sikerült elintézni közös dolgainkat. Kapcsolatunk megromlása arról beszél, hogy e feladatunkban nem sikerült elõbbre lépni, sõt további, közösen megoldandó feladatokat sikerült generálnunk. Minél inkább ellehetetlenül egy kapcsolat, annál inkább több közös tennivalónk lesz. Egy kapcsolat megromlásához, elviselhetetlenné válásához a felek együttesen járulnak hozzá, ezért csupán az egyik fél nem okolható. Karmikus értelemben az elkövetõ és az áldozat szerepvállalása éppenséggel fordított képet mutat, tehát elsõ lépésként ítélkezés és önigazolás helyett célszerûbb kicsit elgondolkodni azon, hogy vajon milyen lehetõséget kínál a sors ezzel a kemény megpróbáltatással. Egyelõre ennyit, majd folytatom még.
Pénzmozgás
gabberbatyo írta:
"Tegyünk mindenki ablakába egy 6000 ezres büntit, hogy erre rájöjjön?))))))))"
Szia Gabber bátyó!
Mindenki fizet a maga módján, ki így, ki úgy. Ha másképpen nem, akkor pénzbüntetés útján. Ez ugyanis békés lehetõséget nyújt az elgondolkodásra. Többnyire azon érdemes elgondolkodni, ami bennünket éppen akkor foglalkoztat, amikor ez az eset megtörténik.
Nálam nem egyszer fordult elõ, hogy gyorshajtásért fizettem büntetést. A jelzést többnyire vettem, és igyekeztem korrigálni azt, amire a sorsnak ezen figyelmeztetését vonatkozni éreztem. Az üzenet alapvetõen nyilván nem arról szólt, hogy a kocsival kell lassabban hajtanom (persze arról is), hanem, hogy ne siettessem az események alakulását egy bizonyos fontos életterületen.
A pénz karmikus funkciójáról korábban már tettem említést. Az, hogy ebbõl az anyagi értékhordozóból kinek mennyi van, továbbá az, hogy ki milyen úton jut hozzá, hogy ki milyen módon és kinek adja tovább mind-mind életfeladatainkkal, sorsunk alakításával szorosan összefüggõ dolog. Valamennyien rendelkezünk bizonyos pénzmennyiség felett, legyen ember vagy szervezet. (Ez utóbbiba beletartozik az állam is.) A pénz - tûnjön az sokszor bármily igazságtalannak is - mindig úgy (onnan és oda) áramlik, ahogyan szükség van rá. Ezt a szükséget nem anyagi, hanem karmikus értelemben gondolom. Bár érzelmi környezetét tekintve egészen más a helyzet, de valójában a nagy természeti katasztrófák is arról szólnak többek között, hogy jelentõs pénzmennyiségnek kell viszonylag rövid idõn belül oda áramolnia, ahová és fõleg ahonnan az egyébként nem juthatott volna...
További esetek
Vas, nálam a gyorshajtás vezet, de nekem is volt már tilos parkolásom is. Ezen túlmenõen a kocsimat érték különbözõ bosszantó sérülések (pl. vadonat újan vídiás eszközzel hosszan belekarcoltak). Szimbolika szempontjából nagyon érdekes egyébként a felpattanó kõ által okozott szélvédõsérülés is. Piros lámpába is belehajtottam, amit a rendõr óriási humánuma révén büntetés nélkül úsztam meg, ám jelként ugyanakkora erejûnek kezeltem. Nem is sorolom tovább csetlésem-botlásaim sorát...
Jel(enség)
A dolgok sohasem (csak) azok, amiknek látszanak. Mondhatjuk, a dolgok számunkra sokkal inkább jel(enség)ek, éppen ezért nem (csak) az a lényeg, hogy mik is azok, hanem, hogy milyen üzenetet hordoznak számunkra.
A rendelkezésre álló - nem eredeti felbontású kép - alapján egyértelmûen megállapítható, hogy jel(enség) két rétegû. A domináns ábrára (piros) síkrétegként kerül fel a két kör alakú ábra (sárga ).
A kulcs az üzenet, mert vajon sokra megyünk-e azzal, hogy tudjuk, hogy a bõrfelületünkön keletkezett csípésnyomok a szúnyogoktól származnak?...
