EzoTOP

Életfunkciója révén az ember, a tárgyakat körülölelő burkoktól (az ún. struktúrasugárzásoktól) minőségileg jelentősen eltérő különféle burkokkal, ún. aurákkal rendelkezik. Az aurákkal kapcsolatban számos kísérletet vizsgáltak. Nincs tudomásunk olyan vizsgálatokról, amelyekben még meg nem született gyermekek, tehát magzatok auráját figyelték volna meg. Egy ilyen vizsgálat számos igen nehezen megoldhatónak tetsző problémát állít az objektív vizsgálati módsze­rekkel dolgozó kutató elé, ugyanakkor a várható eredmények feltehe­tően nem állnak arányban a nehézségek leküzdéséhez szükséges ráfordítással. Az itt ismertetésre kerülő szubjektív radiesztéziás módszerrel elvégzett mérések, azonban azt sugallják, hogy nem csupán további szubjektív méréseket lesz érdemes végezni, hanem hogy az objektív mérési módszerek kidolgozására fordítandó fáradság is sokszorosan megtérül majd.

A magzatok aurája a fogantatástól számított 15. héten már határo­zottan érzékelhető. Elképzelhető, hogy ennél már sokkal korábbi időpontban saját aurával rendelkeznek, ám ennek tisztázásához további mérésekre van szükség. A 19. héten az aura már magán viseli az emberi agytevékenységtől származó jegyeket. Elkülöníthető a törzs és a végtagok, illetve a koponya által keltett vibráció. Érzékelésével a magzat a 22-23. héten fordul először a külvilág felé, s élénk, játékos érdeklődéssel követi nyomon vizsgálatunk menetét, a külvilág esemé­nyeit, melyekről ilyenkor még csak a radiesztézia ősi „nyelvén'¹ szerez tudomást. A 26-28. hétre a magzat alkalmassá válik a kétirányú kommunikációra is. Nem csupán aurájának megváltoztatásával fejezi ki tetszését vagy nem tetszését, hanem különféle játékokra is kedvet és hajlandóságot mutat. Fémtárgyak, ékszerek, gyűrűk struktúrasugár­zása könnyen felkelti érdeklődését, és az anya hasától néhány cm-re tartott „érdekes" tárgy irányában, a hasfalon látható kidomborodás formájában hozza tudomásunkra játékos kedvét. A 30-33. héten egyes magzatok aurájában olyan jellegű intenzív nyalábszerű zónák jelennek meg időszakosan, amilyeneket a kézrátétes gyógyítók állíta­nak elő a kezelések alkalmával. Az ezt követő néhány héten a magzatok kommunikációs kedve valamelyest alábbhagy, s mintha magukba zárkóznának, aurájuk egyöntetű, zárt, letisztult lesz. A 37-38. héten ismét visszatér a korábbi állapot, ami két-három, oldott légkörben zajló hét után egy igen határozott lezáráshoz vezet, amit az aura szinte „sarkosnak" érzékelhető határai jeleznek.

Az ezután következő jelenség az, amely miatt a magzatok aurájának vizsgálata kimagasló érdeklődésre tarthat számot. Igen sajnálatosnak nevezhető az a tény, hogy az aura változásainak ezen legfigyelemre­méltóbb szakaszát csupán egyetlen magzaton sikerült nyomon követ­ni. Mentségünkre szolgáljon, hogy a jelenség a terhesség 9 hónapjából csupán 6 napon át észlelhető, s ezen belül is vannak olyan szakaszok, amelyek 1-2 óra vagy még rövidebb idő alatt játszódnak le. A magzatok ilyen fokú megfigyelése csak a kismamákkal tartott szoros kapcsolat keretében valósítható meg.

A vizsgált esetben a magzat aurájának változása a következőképpen zajlott. A fogamzástól számított 278. napon, 14 órakor az aurában egy franciakenyér nagyságú „szarv" jelent meg a has elülső oldalán, néhány cm-rel a köldök fölött. Ugyanazon a napon 18 órakor, a magzatnak 3 m-es pozitív aurája volt. 21 órakor 17 m-es pozitív aura volt mérhető, amely folyamatosan terjeszkedett tovább. 21 óra 20 perckor már 27 m-es sugarú volt a magzat információs aurája. (Ez azt jelenti, hogy 27 m távolságban a magzattól származó vibráció azonos erősségű, mint a Hartmann-pont vibrációja, de ellenkező polaritású.) Ugyanekkor a tízszeres erősségű aura határa is már elérte a 2 m-t, míg a hússzoros 40 cm távolságban volt mérhető. 23 órakor a 8. emeleten tartózkodó kismama magzatával akkora pozitív aurát hozott létre, melynek határa a ház falának síkjától 80 méterig terjedt. A következő (279.) napon a hússzoros erősségű aura már 7 m-esre nőtt. Lineáris interpolációval ebből 470 m-re adódik az aura határa. Már a 27 m-es aura erősségére is jellemző, hogy miután a kismama a mérés céljából a panelház folyosóján nem egészen egy percig várakozott, olyan mér­tékben legerjesztette a földsugárzást, hogy még több mint egy óra múlva sem lehetett egyetlen Hartmann-vonalat sem találni az egész emeleten. Aznap 19 óra 30-kor a százszoros aura 2 m-re volt található, a hasfalon közvetlenül mérve 15 000 (azaz tizenötezer-)szeres volt az aura erőssége a Hartmann-pont egységnyinek tekintett vibrációjához képest. Az eredményt lineárisan interpolálva 2630 méterre adódik a magzat aurájának határa, ami enyhén szólva is hihetetlen! Már a 80 m-es aura is súrolja az emberi képzelet tűrőképességének határát, ezért azt a mérést is - a lehető minden irányból és módon - több alkalommal is megismételtük, mindannyiszor egybevágó eredmén­nyel. A 2630 m-es aura terepen való méréséhez meglehetős szkepticiz­mussal álltunk, ugyanis ekkora aura a korábbi tapasztalatok alapján teljes mértékben elképzelhetetlennek tűnt. 400 m távolságban még +7-es aura volt mérhető. Majd autóból folytatva a mérést a (100 m-es beosztást is tartalmazó) távolságmérő skálája szerint az aura határa 1900 m távolságban húzódott, sok tucat betonfalon át, sok tízezer embert ölelve magába. A mérést ez alkalommal is sokszorosan kontrolláltuk, mindannyiszor egybevágó eredménnyel. A következő (280.) napon 12 órakor 6500 m-es sugarú aurát mértünk a fenti módszerrel. A következő három napon jelentősebb változás nem volt észlelhető. Az aura sugara a 6500 m-es érték körül ingadozott. Majd a 284. napon igen rövid idő (talán 1-2 perc leforgása) alatt az aura 17 m-esre csökkent le. A 288. napig ezen az értéken maradt, amikor is a kismama kórházba vonult. A kórházban a magzat 50 m-esre duzzasztotta az auráját, amit a megszületése előtti nap estéjéig hozzávetőlege­sen meg is tartott. Külön említést érdemel az a jelenség, mely a 280. naptól (tehát a 6500 m-es aura kialakulásától) kezdve a tolófájásokig megfigyelhető volt. A kismama fejéhez északnyugati irányból - hozzávetőlegesen 10°-os emelkedéssel - egy kályhacső vastagságú (meg nem határozható, feltehetően a néhányszor 10 m-t jelentősen meghaladó hosszúságú) auraszerű energianyaláb csatlakozott, mely­ben erős pozitív vibráció volt mérhető. Valószínű, hogy a hatalmas aura fenntartásához szükséges energiához a magzat ezen a csatornán keresztül jutott.

Az emberi aura „mértékéül" ma itthon Európában a dm-t célszerű választani. Az információs aura pozitív vibrációjának határa a felnőtt lakosság körében általában nem haladja meg az 1 m-t. Figyelemre méltó dolog, ha valakinek néhány méteres pozitív aurája van. Itt érdemes megjegyezni azt a tényt, hogy az érző, és gondolkodó embert mint lényt nem jellemzi pozitív vagy negatív aurájának mérete. ' Alapvetően téves úton járnak azok, akik aurájukat valamiféle „fallikus szimbólumnak" képzelik, s minden lehető alkalommal megmére­tik, vajon épp hány méter nagy. Szó sincs róla, hogy ez a szám bárkit is bármiféle módon minősítene. Ez jelzés csupán, üzenet, melyet mindnyájunknak még meg kell fejtenünk. Vajon mekkora lehet az emberi aura természetes, kiteljesedett nagysága? Vajon csodaboga­raknak kell-e tekintenünk azokat, kiknek aurája a 10-20 m-es sugarú kört is meghaladja? Szó sincs róla. Senki nem lehet büszke „extra" méretű aurájára (bár meg kell jegyeznünk, hogy az ilyen nagy aurával rendelkező egyének végtelenül szerények, s talán szerencséjükre, „különlegesnek számító" aurájukról környezetüknek nincs is tudomá­sa...), ugyanis humanista meggondolások alapján arra a következte­tésre kell jutnunk, hogy az emberi aura természettől fogva akkora lehet (lehetett, lehetne...), mint a Föld. Miért tételeznénk kisebbre az ember auráját, az emberét, ki előtt nincsenek akadályok, ki szellemé­vel véghez viszi a lehetetlent, szeretetével ponttá zsugorítja a végte­lent. Ha két aura egymáshoz kapcsolódik, akkor a kommunikáció legősibb formája valósul meg. Ha ez megadatik mindennek, mi élő, miért épp az embernek ne adatna meg. S ha valaki a földgolyó egyik oldalán él, szeretetével miért ne fordulhatna a túloldalon élő ember­társaihoz... Lehetőségeink korlátlanok. Gondoljuk meg, egy talán háromkilós, meg se született csöppség aurájába fogad sok tízezer embert, míg mi, felnőtt emberek 1-2 m³-es beszűkült asztrális terünkbe zárkózva betegeskedünk. S nem értjük még azt sem, amit egy csepp kis magzat, a maga természetes mivoltában aurájával művel. Találgatásokba bocsátkozhatunk. Talán letapogatta megszületése előtt környezetét, talán azt akarta érzékelni, milyen az emberek tudata, milyenek a körülmények, amelyekhez majd alkalmazkodnia kell. Talán valamiféle üzenetet küldött előre, vagy valamiféle energi­át... Csak találgathatunk, amíg végére nem járunk, fel nem derítjük, tudományos vizsgálatnak alá nem vetjük ezt a felettébb figyelemre méltó jelenséget.

/ Szőke Lajos , Bérlet a III. évezredhez című könyvéből /

Ez az aura harmadik rétege. A gondolat, a bölcsesség és a tapasztalat ölt testet benne. Rendkívül fejlett azokban, akik rendszeresen foglalkoztatják az elméjüket, kevésbé fejlett azoknál, akik ezt nem teszik. 10-20 centiméterrel nyúlik a fizikai testen túl, és ugyancsak annak a körvonalait követi. Ez a test fényesen ragyogó sárga színű, és a fej tetejéről ömlik lefelé. Amikor valaki erős szellemi tevékenységet végez, akkor ez az energia kiterjedhet, miközben a színe még élénkebbé változik. Gyakran „ragyogó elméknek" hívjuk az okos embereket.

Ezen a szinten is találkozunk stagnáló energianyalábokkal. A nyitott gondolkodású ember hagyja, hogy szabadon áramoljon az energiája, és befogadja az új gondolatokat, eszméket. A zárt, korlátolt elme megakadályozza az energiaáramlást, és pangást okoz. Minden gondolatunk, ideánk, emlékünk energia, ezek alkotják ezt a testet.

Egyes emlékeink nagyon szoros kapcsolatban állnak érzelmi energiáinkkal (asztrális síkon). Akivel például rosszul bántak gyermekkorában, annál erőszakoskodó emlékképe erős érzelmi színezetet kap. Ezzel szemben életünk jelentéktelen eseményei gyorsan elveszítik érzelmi töltésüket. Mentális síkon ugyan továbbra is hatással lehetnek ránk, de nincs akkora erejük, mint annak az emlékképnek, amely egyesíti asztrális és mentális energiáinkat. A negatív asztrális energiával párosult mentális energia évekig lecsapolhatja teljes energiakészletünket, és befo¬lyásolhatja fizikai jóllétünket.

Szeretném, ha lassan Ön is ráébredne, hogy energiájának országútja megőrzi minden élményének a „lába" nyomát. Az eseményekhez való viszonya, a negatív benyomások elengedésének képessége alakítja mentális energiája épségét, általános egészségi állapotát. Mindnyájunk életében adódnak nehéz, nagy erőfeszítést igénylő vagy kellemetlen élmények. Rajtunk áll, hogy megakadályozzuk, ne hagyják hátra piszkos nyomaikat mentális energiánkban. A hozzáállásunkon múlik minden.

Az étertest az anyagi test pontos mása. Belehatol az anyagi testbe, és ugyanolyan az alakja, de 3-5 centiméterrel nagyobb nála. Színtelen, illékony folyadékból, éterből áll.

Az étertest összeköttetést teremt az anyagi világ és az anyag sokkal ér-zékenyebb, nem fizikai természetű része között. Ezt az energiát érte tetten még az 1950-es években a Kirlian-kép. Ha egy élőlényt elektromágneses térbe helyezünk, majd lefényképezzük, akkor lágy, elmosódott körvonalakkal láthatóvá válik az éterteste. Az érzékeny ember éterteste kékes; az atletikus alkatúé szürkés színű. A sötétebb, erőteljesebb színek betegségre vagy viharos érzelmekre utalnak.

Az éter test az anyagi test energialenyomata: minden szerv, minden rendszer megfelelője megtalálható benne. Ez az a szint, ahol a meridiánoknak nevezett energiapályák haladnak. Az akupunktúra alapvetően ezekkel az energiaáramlatokkal foglalkozik. Energia szempontjából az étertest tehát anyagi testünk ikertestvére - fizikai egészségünk megbízható jelzőkészüléke. Anyagi testünk minden változását visszatükrözi, és megfordítva.

Oroszországban nemcsak akkor gyűlnek össze az emberek, amikor meghalt valaki, hanem a halála utáni kilencedik napon is. Évszázadok óta ez a szokás. Ezen az összejövetelen általában a halott jó tulajdonságairól emlékeznek meg, ünneplik az életet, erőt adnak az elhunyt lelkének a távozáshoz. Érdekes, a mai kutatások a Kirlian-kép segítségével bebizonyították, hogy a halott éterteste a halál utáni kilencedik napon foszlik szét.

Az aura: ahogyan az alternatív tudomány látja; mint szenzáció; és ahogyan a szkepticista megközelítés látja. Mit is mutat a Kirlian-felvétel?

Az utóbbi évtizedben nálunk is elszaporodtak az „alternatív" tudományok. Ezek többsége a gyógyítással kapcsolatos. A gyógyítás mögött meghúzódó „filozófiát" a már ismertetett irányzatokból állítják össze. Az ilyen alternatív eljárások egyik visszatérő témája az emberi aura. Először azt mutatom be, hogyan tárgyalja az aurát az alternatív tudomány egyik elismert képviselője, azután szemügyre vesszük, hogyan tálalják az aurát szenzációként, majd megismerjük a szkeptikus hozzáállást is. Egy közelmúltban megjelent könyv szerint (Barbara Ann Brennan: Gyógyító kezek. Budapest, Hunga-Print, 1987.) az aura jól látható és felhasználható a gyógyításban. A könyv bevezetőjében (8. oldal) az alábbiakat olvashatjuk:

Barbara Ann Brennan Gyógyító kezek című könyve vezérfonal az Emberi Energiamezővel történő gyógyításhoz. Gyönyörűség a nyitott elméjű ember számára, aki jelen megértésünk és tudásunk valósága mögé kíván nézni. A szerzőnek sokirányú képzettsége van, fizikusként indult, többféle gyógyító technikát megismert, s végül pályáján a nyugati világ egyik legjobb spirituális gyógyítójává vált.

A könyv arra épül, hogy egy energiatengerben élünk, akkor tehát miért ne lehetne valamiféle kölcsönhatás az emberi test energiamezője és a környezet energiamezője között? A szerző légköri fizikából doktorált, a NASA Goddard Space Flight Centerében dolgozott, (Ugyanott. ll.o.) műholdak műszerezésével kísérletezett öt éven át. (Uo. 17. o.) A könyv már a 25. oldaltól egy igényes összefoglalóval indul, amelyben a tudományos nézetek összegzése található - természetesen a szerző szemszögéből. A newtoni fizika jellemzésénél a következő megjegyzést találjuk: (Uo. 25. o.)

Az anyag és az energia kölcsönhatásai, mint például amikor egy rádió zenét játszik, még nem voltak ismertek. Az sem tűnt fel még senkinek, hogy maga a kísérletező is befolyásolja a kísérlet eredményét, nemcsak a pszichológiai, de a fizikai kísérletekben is, amint ezt a fizikusok nemrég bebizonyították.

Javaslom az olvasónak, lapozzon vissza a nagy vihart kavart Sokai botrányhoz, és olvassa el újra Sokai dolgozatának első bekezdését. Ha Brennan kisasszony fenti megjegyzése nem váltott ki hasonló visszhangot, az csak azért lehet, mert Brennan kisasszony olvasóit ilyen apróság nem érdekli.

Rögtön a newtoni fizika rövid jellemzése után a szerző a térelmélettel foglalkozik négy bekezdés erejéig. Ebben is található kifogásolható állítás.

Ily módon született meg a világegyetemről szóló új elmélet, amely szerint az univerzum mezőkből áll. E mezők egymással kölcsönhatásban lévő erőket hoznak létre. Végre volt egy olyan tudományos elmélet, amellyel már elkezdhettük megmagyarázni azt a képességünket, hogy tudunk egymásra hatni távolról is, anélkül hogy látnánk egymást vagy beszélnénk egymással.

Mindannyiunknak volt már olyan tapasztalata, hogy felvettük a telefont, és tudtuk, ki van a vonal végén, még mielőtt megszólalt volna. Az anyák gyakran megérzik, hogy gyermekük bajban van. Ezeket a jelenségeket a mezőelmélet fogalmaival magyarázhatjuk meg. (Uo. 26. o.)

Sajnos, ez a szöveg a mezőelmélet teljes félremagyarázása. A mezőelmélet a kvantummechanika egyik ága, azt írja le, hogyan magyarázhatók a részecskék közti kölcsönhatások. A kvantummechanika az anyag elméletét szolgáltatja, de nem ad választ arra, hogyan bomlik le egy gerjesztett állapotban lévő elektron egy alapállapotú elektronra és egy fotonra. E folyamat leírásához az anyag és az őt körülvevő tér kapcsolatát kell leírni. Ezt szolgáltatja a mezőelmélet (amit a fizikusok térelméletnek neveznek). A térelmélet adott magyarázatot arra, miért azonos két elektron vagy két proton. A térelmélet a hétköznapi életben nem előforduló kis távolságokon és nagy energiákon végbemenő eseményekkel foglalkozik.

Az idézett szöveg azt sugallja, hogy a térelmélet magyarázatot kínál a hétköznapok - többnyire emberekkel kapcsolatos - érthetetlen jelenségeire. Ez nem igaz, ilyen magyarázat nem létezik, legfeljebb arról lehet szó, hogy a kvantumfizika nehezen megemészthető világában egyszer megleljük a magyarázatot.

A következő rész a relativitáselmélet rövid összefoglalója. Mindjárt az első mondat hamis állítást tartalmaz: „Albert Einstein 1905-ben publikálta Speciális relativitáselmélet című művét, ami a newtoni világnézet valamennyi alapelvét romba döntötte." A valóságban a newtoni dinamika és kinematika érvényben marad, csak érvényességi körét jelöli ki a relativitáselmélet: a fénysebességhez képest kis sebességek tartománya. A szerző ezen is túlmegy, amikor az idő szubjektív fogalmát is belekeveri a relativitáselméletbe:

Ideje, hogy abbahagyjuk a newtoni gondolkodásmódon kívüli tapasztalataink érvénytelenítését, és kitágítsuk valóságunk kereteit. Mindannyiunknak voltak olyan tapasztalatai, hogy az idő felgyorsult, vagy hogy az időnek nyoma veszett. (Uo. 26. o.)

A relativitáselmélet ugyanis semmit sem mond a szubjektív időről. Azt hiszem, az idézetek jól tanúskodnak Brennan kisasszony képzettségéről. A továbbiakban szó esik a fénysebességen túli kapcsolatteremtésről, természetesen szigorúan tudományos alapon, morfogenetikus mezőkről és persze a többdimenziós valóságról. A bevezető részek tehát az áltudományos munkák klasszikus szabályát követik: ha a 21. században el akarsz adni egy halandzsát, azt mindenképpen tudományos köntösbe kell öltöztetned, a nélkül tudomást sem vesznek róla.

Ezután jöhet az emberi energiamező, az aura. A tárgyalás történelmi összefoglalóval indul, kiindulási pont a képeken a szentek feje körül látható glória, a „vallási beavatottak" elbeszélése arról, hogy esetenként fényt látnak emberek feje körül. Szóba kerül, hogy vallási gyakorlatokkal (meditáció, ima) olyan tudatállapot érhető el, amelyben az észlelés fokozottan érzékennyé válik. Ez a nézet kb. kétszáz éve az alkimisták jellemző nézete volt, de elvetették, mint a tapasztalattal össze nem egyeztethetőt. Ez az ál-tudományos munkák másik általános jellemzője: szívesen nyúlnak vissza már csődöt mondott régi elvekhez. Az egyetemes energiát az indiai filozófia paranának nevezte, a kínai filozófia csínek, a zsidó filozófia pedig asztrális fényről beszél. Az 5. fejezetben az energiamezőről esik szó.

Az Egyetemes Energiamező vizsgálatához úgy kezdhetünk hozzá legkönnyebben, hogy egy szép nyári napon lefekszünk a fűbe és a kék égre bámulunk. Kis idő múltán képesek leszünk látni a kis orgone gömböcskéket, amint a kék égen cikázó mintákat írnak le.

A valóságban ezek a gömböcskék nem a levegőben, hanem a szemünkben vannak. A szerző azt állítja, hogy szabad szemmel is látja azokat az energiamezőket, amelyek például egy falevelet vesznek körül, és párhuzamba állítja a Kirlian-fényképeken látható „aurával". Az emberi aurával kapcsolatban megtudjuk, hogy annak hét rétege van, a hét réteg hét csakrához tartozik, amit a szerző úgy értelmez, hogy valójában hét testünk van. Maga a csakra energiaáramlást jellemez, minden egyes energiaáram egy ponton belép az emberi testbe és egy másik ponton kilép belőle. A hét réteg a következő:

• Étertest: erővonalak struktúrája.
• Érzelmi test: az étertestet körülvevő finomabb test.
• Mentális test: még finomabb, mint az érzelmi test, gondolati, érzelmi folyamatok kapcsolódnak hozzá.
• Asztrál test: a mentális testen túlnyúlik, az emberi testen kb. 15-30 cm-rel terjed túl.
• Éteri szint: ez az a szint, ahol a hang teremt anyagot.
• Mennyei szint: a spirituális sík érzelmi szintje.
• Keterikus szint: a spirituális sík mentális szintje. (Uo. 51. o.)

A továbbiak részletezését mellőzöm. A könyv szerkesztése nagyon ügyes, a nyugaton szokásos középiskolai természettudományos tankönyvek szerkezetét követi, ahol a jelenséget leírják, majd gyakorlatok következnek. A 7. fejezet áttekintő kérdései közül az első így hangzik: „Mikor vállal a lélek felelősséget testéért?" A gyakorlatok között szerepel a csakrák vizsgálata ingával. Lényeges, hogy hemzsegnek a körmönfontan megfogalmazott, bizonyítat-lan állítások, sok közöttük a hibás. Mindez azonban csak „tudományos köntösben" adható el. A könyv célja aligha lehetett más, mint az ezoterikát kedvelők számára még amatőr színvonalúnak sem nevezhető, de megnyugtató hatású (aki tájékozatlan, akár el is hiheti a leírtakat, ha csak el nem végzi a leírt kísérleteket is) kiadvány készítése.

Nemcsak az aggódásiparág jó üzlet, de a misztériumok is. Az alább ismertetendő kiadvány (Megmagyarázhatatlan. Budapest, Akkord-Panem, 1993.) egy mérsékelt (tehát nem a tudatosan hazudó), nyilvánvalóan a piac igényeit kielégíteni igyekvő könyv.

„A láthatatlan képmása" című fejezet foglakozik az aurával. A bombasztikus bevezetésből megtudjuk, hogy „Misztikus és látnoki képességekkel rendelkező emberek már régóta állítják, hogy az emberi testet egy többnyire láthatatlan fényköd övezi. Majd 1970-ben arról érkeztek hírek, hogy szovjet tudósok le is fényképezték ezt az aurát." Ezzel szemben a fejezetben arról van szó, hogy Szemjon Kirlian kifejlesztett egy módszert, amivel valamit le lehet fényképezni, de hogy mi az a valami, az a mai napig nem derült ki. Ez is tipikus jelenség: egy villamosmérnök méricskél, talál valami szokatlant. Ezt vagy maga, vagy mások botcsinálta biológusként megpróbálják értelmezni.

A cikkben megismerjük a felfedezés hátterét, többek között azt, hogy egy tudományos laboratóriumban született (ez fontos, hiszen e nélkül hiteltelen lenne az egész írás), a feltaláló évtizedekig csiszolta ötletét, aminek persze előzményei is voltak, hiszen kapcsolatba hozható Nikola Tesla (1856-1943) (itt most a nagyfeszültségű fényképezésben elért eredményéről van szó) és George de la Warr kísérleteivel (ez utóbbi azt állapította meg, hogy az emberi testet elektromágneses tér veszi körül). Egy bemutatón nem sikerült a fénykép előállítása, ám kiderült, hogy a felvétel egy influenzás emberről készült volna. Ekkor jöttek rá, hogy hasonlóan jelentős különbséget lehet megfigyelni egy egészséges és egy beteg növény levelei között. A következtetés: „A kísérlet révén beigazolódni látszott Kirlian elmélete: berendezése képes figyelmeztetni a betegségekre. A nagyfeszültségű fényképeken megjelent a betegség vagy fertőzés jele, még mielőtt a fiziológiai szimptómák jelentkeztek volna."

Az írás megemlíti azt is, hogy ha levágtak egy darabot egy levélből, a nagyfeszültségű felvételen a teljes levél körvonala látszott. A felvétel tehát a levél maradékából képes volt rekonstruálni a levél egészét! Gyorsan meg is jegyzik - a jelenség pontos leírása helyett -, hogy ebben semmi rendkívüli nincs, hiszen „egyes látnokok" látják a „fantomvégtagot" azokon az embereken, akik amputáción estek át. Nyilván arról van szó, hogy amit Kirlian felvételén látni, az nem maga a tárgy, hanem annak asztrál teste. Minden bizonyíték nélkül, de kiemelten közli a cikk írója az alábbi állítást: „Bizonyíték van arra a feltételezésre, hogy a minden élő szervezetet körülvevő energiamező mértéke és természete megegyezik a Kirlian-lenyomatokkal." Maga az állítás is gyanús. Mit jelent az, hogy bizonyíték van egy feltételezésre? Ha valamit feltételezünk és az bizonyítható, akkor az többé nem feltételezés. Mit takar az energiamező mértéke? Hogyan tud az megegyezni bármilyen lenyomattal? Ennek a mondatnak nincs jelentése, szerepe csak annyi, hogy a felületes olvasót elkápráztassa. Mellesleg, a cikkben található bőséges fotóanyagban élettelen tárgyak Kirlian-lenyomata is látható, „aurát" ott is látni, ami a fenti kijelentést rombadönti. Az aura vagy élőlényeket körülvevő energia-Mező, s akkor a Kirlian-felvétel nem azt látja, mert élettelen tárgyak ilyen mezővel nem rendelkezhetnek. A másik lehetőség, hogy aurájuk nemcsak élőlényeknek van, akkor viszont azt kellene megmagyarázni, mi is látható a felvételeken.

Körülbelül ez az a pont, ahol az olvasó felteszi a kérdést: minek kell nekünk egyáltalán CT-vizsgálat, ultrahang és röntgen, amikor itt van ez a Kir-lian-felvétel? Erre gyorsan itt a megnyugtató válasz: „A Kirlian-fényképezés a nyugati világban még gyermekcipőben jár, és eddig még nem sikerült szilárd következtetéseket levonni." Akkor nyilván a Szovjetunióban volt látványos fejlődés - nyugszik meg az olvasó. Ám csak annyi derül ki, hogy Alma Atában dr. Viktor Inyuskin évek óta foglalkozik a Kirlian-fényképezéssel, és arra a következtetésre jutott, hogy a fényképeken látható „aura" az általa „biológiai plazmának" nevezett jelenség bizonyítéka. A szerző úgy gondolta, ennyivel minden olvasónak be kell érnie. De milyen kapcsolat van az aura, a biológiai „plazma" és a Kirlian-fénykép között?

A kiegyensúlyozott tájékoztatás nem engedi meg, hogy az ártatlan olvasót becsapják, ezért a „Kritikai Szemszögből" című részben, a cikk végén két bekezdés is foglalkozik azzal, hogy a fényképek értelmezése nem lezárt kérdés. Felmerül ugyan annak lehetősége, hogy a Kirlian-fényképekkel betekintést nyerhetünk az alany fizikális és lelki állapotába. Az utolsó két mondat:

Mások, köztük gyakorló tudósok, ennél messzebbre mennek. De mindnyájan egyetértenek abban, hogy Kirliannak sikerült belépnie egy eleddig ismeretlen világba, amely egykor csak misztikus és látnoki képességekkel rendelkező emberek számára volt ismeretes. Kirlian mindnyájunk számára láthatóvá tette a láthatatlant.

Ezek a mondatok a manipuláció gyöngyszemei. Bele vannak keverve a gyakorló tudósok, amivel sikerül azt a látszatot kelteni, mintha egy általánosan elfogadott nézetről volna szó. Annak hangsúlyozásával, hogy Kirlian egy ismeretlen világba lépett be, gyengíteni szándékozik a kritikát, hiszen a kritika is csak bizonytalan állításokat sorakoztathat föl. Sajnos, rossz hírem van. A látnoki képességűeknek a koronakisülés jelenségei csak annyi segítséget nyújtanak, mint jósnőnek a kávézacc: azzal ugyanolyan eséllyel jósolható meg a jövő, mint a nélkül.

Az ezoterikus szenzációk vásárán meglehetősen népszerű attrakció az aurafényképezés. (Joe Nickel: Aura Photography: A Candid Shot. Skeptical Inquirer, 2000. május-június.) Ősidők óta létező hiedelem, hogy az aura nem más, mint az a sugárzás, amely minden élőlény energiamezőjéből árad és minden élőlényt körülvesz. Vannak, akik azt állítják, látják az aurát, de ezek a különleges képességgel (a képesség angol elnevezése „clairvoyance") megáldott emberek elég ritkák. Rosemary Guiley (Rosemary Ellen Guiley: Harper's Encyclopedia of Misticai & Paranormal Experience. New York, Harper Collins, 1991. 40-42. o.) a jelenség vizsgálata során a következő megállapításra jutott: „nem találtunk bizonyítékot a jelenség létezésére". Az elképzelés áltudományként él tovább. Egy 191 l-ben kiadott könyvben Dr. Walter J. Kilner azt állította, hogy nemcsak látja az aurát és fel is használja diagnózis felállításakor, de elfogadta a nem létező N-sugárzás létét is. A Brit Orvosi Újság tréfának tekintette az esetet. De mi is az aura valójában?

Napjainkban önjelölt „természetgyógyászok" állnak elő azzal az állítással, hogy képesek a páciens betegségét diagnosztizálni az „energiamező" érzékelése alapján. A bátrabbak azt is állítják, hogy a páciensnek jelen sem kell lennie, elegendő egy fénykép vagy egy telefonhívás. Egy ilyen ismert diagnoszta Carolyne Myss az USA-ban. Myss azt állítja, hogy „képes fizikális és spirituális terápiát ajánlani, amivel a pácienst kezelni lehet". Ezt az eljárást energiamező terápiának nevezte el. Csakhogy semmilyen tudományos bizonyítékot nem tud felmutatni annak igazolására, hogy tényleg rendelkezik az általa említett képességgel.

Az emberi test valóban kibocsát bizonyos sugárzásokat, többek között gyenge elektromágneses sugárzást is az idegek elektromágneses aktivitása következtében, továbbá kémiai kibocsátásokat, ennek egyik formája az egyéni testszag, hanghullámokat az emberi test (tüdő, szív, bél) mozgása folytán, továbbá, mivel az emberi test általában melegebb a környezeténél, egy hőmérsékletmezőt, amelynek következtében az emberi test körül megfigyelhető a levegő sajátságos áramlása is. Egyes auraspecialisták (Cyril Permutt: Photographing the Spirit World. Wellingborough (England), The Aquarian Press, 1988. 57-58. o.) ezeket a sugárzásokat azonosítják az aurával. Ez azonban nem azonos az egységes aura létezésével, azt sem bizonyítja, hogy rendelkeznek az aurának tulajdonított misztikus tulajdonságokkal.

Ha vannak olyanok, akik tényleg képesek látni az energiamezőt, eltűnődhetünk azon, miért találunk az energiamező összetételére vonatkozóan ellentmondásos leírásokat, ahogyan ezt Guiley megjegyezte. A következőket mondja:

Nincs két auradiagnoszta, aki pontosan ugyanazt az aurát látná. Egyesek azt állítják, a teljes aurát látják, ami rétegekre (testekre) osztható, mások ellenben csak az aura egy részét látják.

Természetesen megvizsgálták, vajon az auradiagnoszták, akik az emberi test különféle kisugárzásait vélik látni, valóban objektív, létező dolgot látnak-e. Ezek a vizsgálatok nem tudták megerősíteni a fenti állítást. Az egyik esetben például egy sötét szobában elhelyeztek egy vagy két embert. Az au-radiagnoszta feladata az volt, állapítsa meg, hány aurát lát. A kapott eredmények lényegében megegyeztek a véletlen találgatásból várható eredményekkel. (Robert W. Loftin: Auras: Searching for the light. Sheptical Inquirer, 14(4), 1990. 403-409.o.) James Randy, az ismert bűvész, egy másik tesztet hajtott végre tévékamerák előtt. A sikeres szereplőknek százezer dollár jutalmat ajánlott. Az auralátónak ki kellett választania 10 személyt, akiknek az auráját jól látja. Magukat a személyeket nem láthatta, azok egy paraván mögött álltak, csak az aurájuk volt látható a paraván felett. Ezután a 10 személy kiment... és csak egy részük jött vissza. Az auralátónak az volt a feladata, hogy eldöntse, melyik paraván mögött állnak, melyik mögött nem. Tízből négy találatot ért el, ami kevesebb, mint a találgatásból várható öt találat. A szerző megemlíti saját tapasztalatát is. Médiumnak jelentkezett egy kísérletnél, hosszú időn keresztül visszatartotta lélegzetét, de válla mozgásával imitálta a légzést. Az auralátó lelkesen ecsetelte, hogyan változik láthatóan az aura a kilégzés és belégzés hatására...

Természetesen megpróbáltak fényképet készíteni az auráról. Azok a kijelentések, hogy az aurát sikerült lefényképezni, egyszerű félreértéseken alapulnak. Ha például valaki infravörös fényképet készít az emberi testről, az auraszerű sugárzást fog látni ugyan a test körül, de az egyszerűen a test hőmérsékleti sugárzását mutatja. Komolyabb bejelentés volt az 1970-es években, hogy az aurát le lehet fényképezni a Kirlian-módszerrel. Ez a kamera nélküli technika nagyfeszültségű, nagyfrekvenciájú áramot vezet át a földelt vizsgálati tárgyon. A megfigyelhető „felfénylő levegő" vagy „aura" közvetlenül fotólemezen, filmen vagy fotópapíron is rögzíthető. Ezek a Kirlian-fotográfiák bolyhos fényeket mutatnak az ujjak vagy más objektumok körül.

Noha azt állították, hogy a Kirlian-fotográfiákon látható aura a „bioplaz-ma" vagy az „életenergia" eloszlását mutatja a vizsgált tárgyban, az valójában csak „a gázban megfigyelhető koronakisülés vizuális vagy fotografikus képe". Továbbá, a kísérletek nem szolgáltattak bizonyítékokat arra nézve, hogy a koronakisülés szerkezetét kapcsolatba lehetne hozni a „minta fiziológiai, pszichológiai vagy pszichikai állapotával". Ehelyett összesen huszonkét olyan tényezőt találtak, amelyek befolyásolják a koronakisülés szerkezetét; ilyen tényező többek közt az ujjra gyakorolt vizsgált nyomás, a levegő nedvességtartalma és sok más mechanikai, környezeti és fotográfiai körülmény. Megfigyelték, hogy mechanikus tárgyak (pénzérme, papírcsík) is rendelkeznek Kirlián aurával. (Arleen Watkins-William S. Bickel: A study of the Kirlian effect. Skeptical Inquirer, 10(3), 1986. 244-257. o.)

Kirlian tapasztalatát követve Guy Coggins, egy kaliforniai vállalkozó, aki eredetileg villamosmérnök volt, 1992-ben kidolgozta az auraleképezés fotográfiát. Coggins szerkesztett egy kamerát, az Aura Camera 6000-t. Ez egy olyan kombinált optikai-elektromos rendszer, amely színes polaroid fényképet készít a vizsgált tárgyról úgy, hogy azon látható „annak elektromágneses tere, vagy aurája" is. Coggins létrehozott egy Progen nevű vállalatot, amely árul egy WinAura nevű programot is. A WinAura lehetővé teszi, hogy az aura változását, mozgását a tévé képernyőjén mint mozgófilmet lássuk. A képernyőről a képet ki is lehet nyomtatni.

Coggins elismeri, hogy a készüléket megvásárlók nagyobb része nem is tudja, hogyan működik az Aura Camera. A tudósok szkeptikusak Coggins berendezésével kapcsolatban. Ennek fő okát Coggins az alábbiakban látja:

Annak oka, hogy a tudományos közvélemény kevéssé fogadta el az energiaterápia, az aura és a bioenergiával kapcsolatos kutatásokat, az eredmények megjósolhatat-lanságában keresendő. Ahhoz, hogy egy konkrét tudományosan megfogalmazható állítást ki lehessen mondani, az kell, hogy a végrehajtott beavatkozást azonos körülmények között kétszer megismételve, azonos eredményt kapjunk. Ezen a területen nincs ilyen szerencsénk.

De mi is a helyzet Coggins technikájával? Elképzelhető, hogy a fotólemez hazudik? A reprodukálhatatlan felvételért természetesen nem a fotólemez a felelős, hanem az alkalmazott technika. A fénykép elkészítéséhez a vizsgált személy a kezét egy elektromos modulra helyezi, ami kapcsolatban áll a kamerával is és a komputer printerrel is. A kéz akupunktúrás pontjaira helyezett elektróda a bőráramot (Coggins szerint az ellenállást) méri, s ez nyilván függ attól, milyen állapotban van a vizsgált személy. A számítógép által rajzolt kép ettől az áramtól (is) függ, ráadásul az áram különböző frekvenciájú komponenseit is megjelenítik. Nem világos, mit is lehet látni a felvételen, ezért annak értelmezése is bizonytalan. Megjegyzem, hogy amatőröknél gyakran előfordul, hogy észrevesznek valamit, de maguk sem tudják, mi az; majd fejükbe vesznek egy elképzelést, és a továbbiakban kritika nélkül ezt az elképzelést erőltetik.

(Részlet Makai Mihály: Merre vagy szellem napvilága? című könyvéből)

Az Om a legerősebbnek tartott mantra valamennyi között. Az egyiptomi Amen megfelelője, és valójában az isteni Logosz neve. Az Om szanszkrit szó, és az életnek azt a szikráját jelenti, amely a fizikai életbe zárt isteni rész.
Az Om kiejtésének és intonációjának sok száz módja van, és mindegyik a maga sajátos módján hat az aurára. Ha az „0"-t hangsúlyozzuk és hosszan mondjuk, akkor a mások és a magunk aurájára hatunk, míg ha az „M" dúdoló hangját nyújtjuk meg, az egész hatás sokkal beljebb keletkezik.
Amikor kimondjuk az Om-ot, azt kell látnunk, hogy felülemelkedünk a fizikai élet uralmán. El kell képzelni, hogy korlátozó és hátráltató gondolatformáink leárnyékolódnak. Látnunk kell, hogy az aura megtisztul a felhalmozódott energiahulladékoktól. Az Om az istenivel való kapcsolat hangja, és mint ilyen, az energiák felszabadításának az eszköze. Tisztító, teremtő, az újat felszabadító ereje van, hogy továbbléphessünk az energia magasabb megnyilvánulásai felé.
Az Om figyelemfelhívás is. Kiegyenlíti és megszilárdítja az aurateret, összerendezi a finom testek részecskéit. Minden energiánk válaszol erre a hangra. Ha ezek az energiák összhangban vannak, akkor könnyebben helyreállítható az egészség, és eredményesebb a meditáció.
Az Om egyik változata az aum (Ah-Oh-mm). Ez a forma elősegíti az aura elképzelését, és lehetővé teszi, hogy gondolataink kristálytisztává váljanak. Annak a megerősítése, hogy energiáink a csúcson vannak, és egyre nőnek, mintha a legfontosabb szinten mondanánk magunknak, hogy „Úgy legyen!"

Az Aum az auratér gyengeségeinek és lyukainak a kijavítását is elősegíti. Az Om kántálása alatt képzeletben vetítsük a testünkre a mantra szanszkrit betűinek a képét

Képzeljük el, amint a szimbólum megformálódik a felsőtestünkön, majd belégzés közben elménkben és testünkben hangtalanul szólaltassuk meg az Omot. Érezzük a jelet vibrálni és erősödni. A kilégzésnél hangosan mondjuk ki, hogy Om. Lássuk és érezzük, ahogy a szimbólum kristálytiszta, ragyogó energiaáramokat bocsát ki magából, amelyek megtöltik és megerősítik az egész aurateret. 10-15 percig végezzük a vizualizációt, és tapasztalni fogjuk, hogy energiatartalékaink megnövekedtek. Az idegen energiákkal kevésbé fogunk ütközni, amikor találkozunk velük.

Álló helyzetben kezeinket nyújtsuk magasra, és ujjainkat mozgatva „hívjunk le" energiát. Ezzel egyidőben végezzünk lábunkkal gyors pumpáló mozgást úgy, hogy a lábujjainkat a földön hagyva két sarkunkat felváltva le-föl mozgatjuk. így folyamatossá tesszük az energia áramlását.

Most kezünkkel oldalirányban szakítsuk fel az auránkat — mint egy fátylat — a fej, a mell és a has magasságában, majd ezt ismételjük meg kétszer.

A fejünktől kezdve az egész test mentén simítsuk le az aurában összegyűlt szennyeződéseket. Mindenhol végezzünk simítást ahova a kezünk elér — tehát hátul is —, mintha csak zuhanyoznánk.

Ezt követően fentről a kezeinkkel ismét energiát hívunk, és mintha hógolyót fognánk, egymás után háromszor bedobáljuk az aura nyitott belsejébe.

Még egyszer hívjunk fentről energiát. A spirituálisán erősebb kezünket (amelyiknek a hüvelykujja kezünk összekulcsolásakor felülre kerül) tenyérrel lefelé fordítva a koronacsakra fölé tartjuk. A másik kezünket ökölbe szorítjuk a mellkasunk előtt, majd lefelé lendítjük, hogy az auránkat bezárjuk. így körülbelül 3 napig tartó védelmet kapunk.

Aki magában őrzi a „belső mosolyt", és olyan gyakran merít belőle, amilyen gyakran csak lehet, valóban felderíti érzelmei otthonát, az asztráltestet. A magyarázat egyszerű. Nevetés vagy mosolygás közben (akár kifelé, akár befelé irányul) kevesebb negatív érzelem és energia éri. Aki szívesen és gyakran mosolyog, annak nemcsak az asztrális rezgése ragyogóbb, hanem az aurája is több védelmet kap. A következő egyszerű meditációs gyakorlat a segítségére lesz. Csodálatos dolog így kezdeni a napot. Végezze ezt közvetlenül ébredés után, ágyban fekve.

• Ébredés után forduljon hanyatt, kezét, lábát lazán, jólesően nyújtsa ki. Vegyen mély lélegzetet, lassan fújja ki a levegőt, távolítsa el az áporodott éjszakai levegőt a testéből. Ismételje meg háromszor. Most mozgassa meg néhányszor jobb lábán az ujjakat - mikor a nagylábujja kissé megemelkedik, a többiek lebuknak. Ismételje a bal lábával is.
• Térjen át a kezére és az ujjaira. Fogja meg bal keze hüvelykujját, és enyhén rázogassa meg. Végezze el a jobb hüvelykujjával is. Mosolyogjon - az egész napját, egész hetét ünneppé változtatja, még itt, az ágyban!
• Vegyen újabb mély lélegzetet, teljesen töltse meg levegővel a tüdejét, majd engedje le a gyomrába. Tartsa bent néhány másodpercig, majd szép lassan fújja ki, de fordítva - előbb a gyomrából, azután a tüdejéből.
• Pihenjen egy kicsit, majd vegyen újra mély lélegzetet. Már 2 percet kellett eltöltenie a gyakorlattal.
• Folytassa a mély lélegzést, csakhogy a visszatartás alatt mosolyogjon. Tehát belégzés, szünet, mosoly, kilégzés. Úgy kell mosolyognia, hogy apró ráncok jelenjenek meg a szeme körül a finom mozdulat következtében.
• Most pedig mosolyogjon szélesen, őszintén. A szeme környéke maradjon laza (képzelje azt, hogy egy csillagokkal teli égboltra néz). Mosolyogjon tovább, és képzelje maga elé a rózsaszínt. Szívja be nagyon mélyen a levegőt, hogy a szín eltöltse a tüdejét és az egész testét.
• A rózsaszín a szerelem színe, betölti egész valóját. Testének minden sejtje rózsaszínt sugároz.
• Ne felejtse el ezt a mosolyt! Mosolygás közben ismételje: „Nem sajnálom, amit elvesztettem. A jövőbe vezető út nyitva. Új ember vagyok, felszabadultam." Ismételje el öt-tíz alkalommal, erőteljesen és határozottan.

Az alább leírt rituálé az Ukrán Extraszenzek energia feltöltõ módszere. Eredetileg titkosítva volt (fontossága miatt önhatalmúlag kititkosítottam és leírást készítettem mellé, mert állandóan kérdéseket váltott ki).

Eltérõen az elterjedt ismeretektõl az aura holografikus kivetülése (tükrözése) a belsõ testeknek, amely megszüntethetõ és újra építhetõ. Ennek megfelelõen a "belsõ testek" egyidejûleg az anyagi testen belül is vannak és kívül is. A belsõ testek és külsõ testek (aurák) sorrendje fordított.

Az aura célja, hogy az anyagi testen belül levõ "belsõ" testeket védje a külsõ ártalmas behatásoktól. Ez azért szükséges, mert az anyagi test csak az anyagi behatásoktól védi a belsõ anyagi szerveket, de a magasabb rezgésszámú asztrális és mentális stb. rezgéseket átengedi. Az anyagi test felépítését és mûködését a "belsõ testek" határozzák meg, ezért ezek védelme rendkívül fontos, mert sérülésük megváltoztatná/megölné az anyagi testet. Az aura ezt védelmi feladatot látja el. Minél nagyobb "energiával" (életerõvel) töltött az aura, annál tovább képes fenntartani a folyamatos védelmet. Egészséges szervezet képes a szükséges "energia" automatikus pótlására és feltöltésére, így természetesen az aurákat is ezzel az energiával látja el. Amennyiben ez a képessége valamilyen okból megszûnik, vagy csökken, az anyagi test mûködésképtelenné válik és elsorvad. A hiányt a szervezet automatikusan (öntudatlanul) igyekszik pótolni és a rákapcsolódik a közelében levõ energiában gazdag egyénekre és képes energiát elszívni. Ezt szokták "energiavámpírnak" nevezni, bár ez nem egy szándékos cselekvés, hanem a belsõ testek önvédelmi rendszere.  Amennyiben tudatosan megváltoztatjuk az aurát (pl. gyógyításnál, vagy aura cserénél), a változás automatikusan átíródik a belsõ testekre, ami természetesen megváltoztatja (tökéletesíti) az anyagi testet is.   Az aura lecserélése és új "hibátlan" aura felépítése nagyon jól használható:

• lekötött energiamezõ lebontására, felépítésére és feltöltésére,
• energiaburokra tapadt elementálok eltávolítására,
• meghibásodott aura helyreállítására,
• az energia adó kezelés elõtti öntisztításra és energiamezõjének harmonizálásra,
• lelki- és testi diszharmónia megszûntetésére,
• rendszeres ismétléssel a belsõ testi- és lelki problémák megszüntetésére.

Az energia felvétel és az auratisztítás minõsége jól ellenõrizhetõ, ha elõtte tükörbe nézünk, megvizsgáljuk szemünk állapotát (színe, fénye, tisztasága, ragyogása, stb.), elvégezzük a rituálét, majd újra megvizsgáljuk szemünket. Ha a gyakorlatot jól végeztük, a különbség lenyûgözõ.

Az aura levétel semmilyen veszéllyel nem jár, ez idõ alatt senki nem támad meg, nem foglal el. A védelem tökéletes, mûködése ismeretlen.

A rituálé során rendkívül fontos a tudati beállítás és ráhangolódás, e nélkül a gyakorlat értelmét veszti. (És mellesleg eredménytelen).

A gyorsan forgó "Felsõbb Én" a belsõ testeket holografikusan kivetíti a testen kívülre, ez alkotja a rezgésekbõl álló aurát. Ezért az aura állandóan a jelenkori állapotot tartalmazza. a belsõ testek változása változtatja az aurát, az aura változása átíródik a belsõ testekre, ezért rendkívül fontos az aura tökéletes állapotának fenntartása.

Az aura minden rezgést (jellembeli tulajdonságot, érzést, tudást, fejlettségi szintet, stb.) tartalmaz, ami az illetõben van, ha tud róla, ha nem. Ez a rezgés komplexum alkotja mindenki saját egyéni belsõ törvény rendszerét, amelyet természetesen fejlõdésünk során változtatunk.

Ez azt jelenti, hogy mindent, ami megegyezik saját törvényeinkkel (belsõ normáinkkal) elfogadunk, (akadálytalanul átmegy az auránkon) ami nem egyezik, ellentétesnek érzékeljük, (fennakad az auránk rezgéseiben) elutasítjuk. Ha az aurán ellentétes rezgés akarna átmenni, akkor az aura rezgése ezt megakadályozza, (nem semmisíti meg, leköti!).

Az aura nem válogat, minden ellentétes rezgést leköt, akár kívülrõl jön, akár belülrõl. Tehát, ha saját normáinkkal ellentétes dolgokat „találunk" ki (negatív gondolat), ugyan úgy rombolja az auránk védõ rétegét, mint ha ellentétes külsõ hatásoknak lennénk kitéve. Az aurát még a geopatikus mezõkben való hosszas tartózkodás képes nagyon rombolni, mivel ezek frekvenciája megtalálható az aurában, de ellentétes/más fázisú vele, így az aura megpróbálja lekötni.

Az aura "rezgéseinek" lekötött része már nem képes védeni és a további ellentétes hatásokat átengedi. Úgy lehet felfogni, hogy az aurán lyuk keletkezett, mintha egy sûrû szitán lenne egy nagy lyuk.

Fontos tudni, hogy az egyes aura rétegek egymást áthatják, -az aura nem olyan felépítésû, mint hagyma-, a finomabb réteg átmegy a durvább rétegeken, mintha egy edényben összekevernénk mákot, borsót, diót, almát - mindegyik átmegy a másikon- "mindenhol „van".

Nem közismert dolog, de nagyon fontos, hogy a fizikai világ magasabb rétegeiben és az asztrál világ alsóbb rétegeiben különbözõ - emberek által létrehozott - rezgések találhatók, amelyek elérték azt a sûrûséget, hogy ha nem tudatosak is, de önfenntartó ösztönnel rendelkeznek. Akkor jutnak „táplálékhoz", ha valakiben létre tudják hozni azt a rezgést, amelyre szükségük van. Ezek a lények láthatatlanok, általában érzések és szenvedélyek, elementáloknak szokták õket nevezni. Ha valakiben ezek a rezgések megtalálhatók, az elementálok az aura burokra tapadnak és ingerlik az aurát, amíg azt a cselekvést, vagy érzést kiváltják, melynek rezgései õket táplálják (pl. dohányzás, alkohol, kábítószer, stb. iránti vágyat idéznek elõ). Az elementál(ok) jelenléte az aurán könnyen észre vehetõ, hirtelen, indokolatlan erõs érzelmi hangulat-változásokat idéz elõ. Ilyen elsõsorban közösségbe járó gyerekeken vehetõ észre. Az általában nyugodt, békés gyerekek idõnként teljesen „megvadulak", de az elementál eltûntetésével (az aura lecserélésével) ez a változás azonnal megszûnik.

/forrás Batta Attila http://torvenyek.extra.hu oldala/