Halálközeli élmények
Egy napon az egyik bácsi félrevont, és elmesélte, hogy amikor õt megmûtötték, valami csodálatos zenét hallott, fényt és fényes angyalokat látott. Hittem is, meg nem is; mit tehet az udvarias gyerek, ha egy felnõtt õrültségeket mesél neki?
Majdnem ugyanebben az idõben Raymond A. Moody filozófia szakra járt a Virginia Egyetemen, és egy pszichiáter professzortól fantasztikus történetet hallott arról, mit élt át a klinikai halál állapotában. Én folytattam tanulmányaimat a Deák téri általános iskolában, õ pedig gyûjteni kezdte a halálközeli élményekrõl szóló beszámolókat, amelyeket 1975-ben meg is jelentetett Élet az élet után címmel. Világsikert aratott. Én ez idõ alatt a lineáris algebra gyûlöletével töltöttem napjaimat a TTK-n.
Felháborodás
Externsteine
Ez a sziklás vidék Németország "szent" szíve. Egymás mellett állnak az õsi sziklakövek, remetealakok, templomok stb., melyek együtt alkotják a Heilige Linient, azaz szent vonalat.
A Teutoburgi erdõ a német történelem jelentõs eseményének színhelye. Alsó Szászországban, Detmold közelében történt, hogy Hermann, a keruszk törzs vezére Kr. u. 9-ben döntõ vereségetmért a római légiókra, s így megakadályozta, hogy a rómaiak leigázzák a germán törzseket.
Ettõl a híres helytõl nem messze fekszik Externsteine, ahol öt hatalmas mészkõ pillér tornyosul az erdõ fölé.
Externsteine
A látvány valóban megrendítõen látomásszerû, öt viharvert, bizarr formájú, barlangokkal, járatokkal és titkos kamrákkal teli homokkõ szikla tornyosul elõttük, 30 m magasra nyúlva a fák között.
A varázst fokozza a tündérmesékbe illõ környezet, amely akár egy gyerekkönyv illusztrációja is lehetne. Mivel a térség amúgy is tele van õsi szent helyekkel, a sziklaegyüttes erõs misztikus és mitologikus asszociációkat ébreszt. A néphagyomány szerint a köveket óriások emelték egyik napról a másikra, majd az ördög felégette õket, groteszk, kifacsarodott formájukat ennek az égõ pokolnak a lángjaitól kapták.
Az externsteinei szentély õsidõk óta zarándokhely. Sziklába vájt kamrái és üregei nyugalmat és csendet biztosítanak a szerzetesek és zarándokok áhítatához.
A"germán "...
A természet egyik "energiaközpontja", Externsteine már az ókorban is szent helynek számított. Ugyanolyan jelentõsége volt a germán mitológiában, mint Stonehenge-nek a brit hagyományban. A kõkorszakban nomád vadászok keresték fel, és itt tartották pogány szertartásaikat a germánok is. Ezért a hely számos misztikus és mitologikus elemmel ötvözõdött.
Nagy Károly frank király és római császár a keresztény hit terjesztése nevében pogányüldözésbe fogott, és 772-ben betiltotta az externsteinei szertartásokat. Késõbb a közeli paderbotni apátság szerzetesei is a sziklákba vájt kamrákban tartották az istentiszteleteket. A 17. századi vallásháborúk idején a sziklák katonai erõdítményként szolgáltak, békésebb idõkben pedig a romantikus írók és mûvészek kedvelt helye volt. Ma idegenforgalmi látványosság, festõi hatását még egy mesterséges tó létrehozásával is emelték...
A természet adta magas kõszirtek vonulatát mesterséges barlangok és üregek szakítják meg. Úgy tûnik, hogy az egymást követõ generációk egyre tágasabbá alakították õket. Néhánynak - mint például a kápolnának - egyértelmû volt a funkciója, a legtöbbnek a rendeltetését azonban homály fedi. Lépcsõk is találhatók köztük, melyek vájatokba, falmélyedésekbe, kis lyukakba és emelvényekre vezetnek, vagy éppen a sziklák felszínére. A legnagyobb sziklapillér és egy szabálytalan alakú kamra kétfelõl is megközelíthetõ. Az északkeleti bejárat és a kamra két ablaka a nyári napforduló napkeltéje felé tekint, a másik bejárat pedig egy szûk folyosóba vezet, amelyet igen furcsa alakzatúra vájtak.
A fõkamrát a korai keresztények avatási és tisztító szertartásaik színhelyévé választották. Európában több helyen találtak hasonló célt szolgáló föld alatti barlangokat, ahol ugyanilyen falmélyedések, érdekes, faragott arcok, padlókörök és graffitik maradtak fenn.
A kápolna mint Nap-obszervatórium
Az egyik pillér tetejének közelében sziklába vájt kápolna helyezkedik el, ez talán Externsteine legtitokzatosabb helye. Csak sziklába vésett lépcsõkön vagy egy ingatag pallón át közelíthetõ meg. Keleti vége egy kör alakú fülkét rejt, amelyben egy pilléroltár található. A templomépítészetben ez a megoldás teljesen ismeretlen. Közvetlenül az oltár fölött 50 cm átmérõjû, kör alakú ablak van.
1823-ban Otto von Bennigsen, a prehisztorikus kor kutatója, a kápolnában állva végignézte a nyári napforduló idején a nap és a holdkeltét. Ezek nagyon fontos asztronómiai események, számos prehisztorikus emlék (kõkörök, megalittömbök) kapcsolódik hozzájuk. A kápolnát úgy alakították ki, hogy az erdõ fölött 6,5 km-es távolságban háborítatlan kilátás nyíljon ezekre az égi jelenségekre. Érdekes egybeesés, hogy Externsteine ugyanazon a tengerszint feletti magasságon található, mint Stonehenge, sõt ugyanabba az irányba is tekint... fontos tény ez az asztronómusok számára. Bennigsen szerint a kápolna a keresztény kor kezdete elõtt épült, és az õsi "fénykultusz" bizonyítéka.
William Teudt plébános véleménye egészen más volt. Õ az 1920-as években végzett alapos asztronómiai és régészeti kutatásokat Externsteinében. Megállapította, hogy ez a hely része az Észak-Németországon áthaladó Heilige Liniennek. Ezen a vonalon helyezkedik el Externsteinétõl nem messze, Bad Meinbergben egy híres megalít kõkör. Teudt úgy vélte, hogy a kápolna felett régen kamrák és faépítmények álltak, ahonnan a Nap, a Hold és a bolygók mozgását lehetett tanulmányozni.
Teudt felfedezése sokakat meggyõzött arról, hogy a kápolna romos állapota és a tetõ hiánya korai keresztény szerzetesek rombolásának a következménye, akik így akarták tönkretenni a pogány megfigyelõhelyet. Teudt azt is kimutatta, hogy a sziklák lábánál heverõ 50 tonnás kõtábla a kápolna oldaláról esett le. Ennek a csonkításnak szerinte az volt a célja, hogy a régi pogány obszervatóriumot a keresztények számára elfogadható és látogatható hellyé tegyék.
Amikor a pogányságot felváltotta a keresztény hit, gyakran elõfordult, hogy a szerzetesek és papok régi pogány vallási helyeket alakítottak át a saját céljaiknak megfelelõen. Externsteine kiváló példa erre. 1120 körül a cisztercita szerzetesek csodálatos kõfaragványt készítettek, mely Krisztus testének a keresztrõl való levételét ábrázolja.
Ezen szerepel egy utalás a régi pogány vallásra, a relief alján a pogány Irminsul, a Világoszlop látható, amely az univerzumot tartotta, és a legfõbb égi istenség kultuszára utal. A faragáson az Irminsul szék alakúra görbül, erre áll rá Nikodémosz, hogy elérje Krisztus testét. Mindez azt szimbolizálja, hogy a régi vallás behódolt az újnak. A faragvány érdekessége, hogy Nikodémosz lábát letörték. Elképzelhetõ, hogy ez a pogányok bosszúja volt, amiért megfosztották õket szent helyüktõl...
A faragvány alján a Világkígyó tekergõzik, és úgy tûnik, hogy ez már egy másik kõfaragó munkája, valószínûleg egy angolszász mesteré. Azt a pontot jelölheti, ahol a föld energiái kiáramlanak. Ezek az energiák csak azokra hatnak, akik belépnek a sziklabarlangokba és az üregekbe. A sok-sok mesterséges bemélyedés, fülke, üreg és barlang a Föld belsejéhez való közeledést jelképezi. A világ több más helyén is találtak már az externsteineihez hasonló föld alatti vagy sziklába vájt kamrákat. Õseink azt akarták elérni, hogy minél közelebb kerüljenek az anyaföld belsõ energiáihoz...
/Forrás: paranormal.hu/
A szõrzet
A szőrzet az embereknél olyan páncél, mely arra hivatott, hogy a tudat erőbeli hiányosságait palástolja a láthatóvilág ellen. A szőrzet véd és rejt. A gyermekeknek még azért nincs szőrzetük, mert nincs miért, ki ellen védekezniük.
Ők még nem potenciális ellenségei a látható világnak.
Attól a pillanattól kezdve, hogy a világ dolgaiba beleszólási jogot kapnak, az alkotás részeséivé válnak, elindul náluk a szőrösödés. A hónaljban, és az ágyékon. Mindkét terület a hiányosságok és titkok lerakóhelye. Egyik sem látható közvetlenül, csak akkor, ha az egyén önként hozzájárul azok megtekintéséhez. De általában ezzel sem megy sokra a szemlélő, mert ezeket a helyeket szinte mindenkinél szőrzet takarja. A hónalji rész az elfogadás és az adás-elengedés múltbéli eseményeit rejti. Azokat, amiket az egyén nem szívesen vesz elő újra az emlékeiből. Mert ezeket a mai Énjével, már okosabban intézné el. Ezért úgy dönt, hogy elrejti, titkosítja ezeket a dokumentumokat. Csak önmaga számára lehetséges a hozzáférhetőség.
Bionikus szem - újra láthanak a vakok
A londoni Moorfields Szemklinikán az országban első ízben kezeltek két beteget bionikus szemmel a terápia klinikai kísérletének keretében, jelentette a BBC hétfőn. Az Argus II néven ismeretes bionikus szemet egy amerikai cég, a Second Sight fejlesztette ki. Egy vezeték nélküli kameráról van szó, mely jelzéseket továbbít egy ultravékony elektronikus vevőberendezéshez és elektróda-panelhez, melyeket a szembe ültetnek be, és a retinához erősítenek. Az elektródák serkentik a megmaradt retinaidegeket, mely által a jel eljuthat a látóidegen át az agyba. Az eszközöket mindkét betegbe sikeresen beültettük, és szépen lábadoznak a műtét után - jelentette Lyndon da Cruz szemsebész, aki a múlt héten végrehajtotta a beavatkozást a két ötvenes éveiben járó betegen.
A kísérlet célja, hogy segítsen olyan embereken, akik a retinitis pigmentosa miatt veszítették el látásukat, mely egy örökletes, a retinát károsító szembetegség. A betegség évek során alakul ki, miután gyermekkorban diagnosztizálják. Európa más országaiból és az Egyesült Államokból származó betegek is részt vettek a kísérletben. A Brit Retinitis Pigmentosa Szövetség vezérigazgatója, David Head szerint a betegségre jelenleg nincs kezelés, ezért ez az eszköz illetve az őssejt-kezelés kecsegtet a legtöbb reménnyel. Szakértők szerint a bionikus szem lehet a kulcs az örökletes betegség miatt megvakult emberek látásának visszaadásához.
Titkos Tanok
Amikor mintegy 10000 éwel ezelőtt a Titkos Tanok a tibeti beavatottak között először megjelent, nem intellektuális módszerekkel tanitották, és nem adták át nemzedékről nemzedékre egymásnak. A Titkos Tanok csak akkor tárulhatott fel egy novicius előtt, ha az előzőleg asztráltestének központjait működésbe hozta, és kitágitotta éteri organizmusát. A majdani beavatott megvilágosodásának eme pillanatát közvetlenül megelőző felkészülés a kozmikus irat lépésről-lépésre való elolvasása volt, pontosan ugyanaz a folyamat, amelyet később a Grál-tradició igy nevezett: "az ábécé megtanulása a fekete mágia művészete nélkül".
Észak-Európa népeinek mesés mitológiájában sok minden tovább élt az Atlantiszon uralkodó viszonyokról, a környezet megdöbbentő természetéről, a csodálatos forma-, képesség- és tudatállapotokról. Az atlantiszi ember nem a tudomány előtti világ durva és primitív teremtménye volt, ahogyan a modern tudomány és a mai antropológia gondolja. Atlantisz sokfajta és sokrétű civilizációinak némelyike magas társadalmi és technikai tökéletességet ért el, melyben a tudományt, az oktatást és a művészeteket nagy gonddal ápolták és nagy becsben tartották. Az atlantiszi tudósok felfedezték, hogyan lehet magukból életerőt kivonni, és ezeket az erőket hozzáférhetővé tették a kontinensen működő kiterjedt kereskedelem számára. Közlekedési eszközeik között nemcsak erőmeghajtású hajók szerepeltek, hanem fejlett kormányszerkezetekkel felszerelt repülő járművek is. A modern ember talán azt érti meg legnehezebben az atlantiszi örnyezeti feltételekkel kapcsolatban, hogy maguk a természeti elemek és összekapcsolódásaik módja teljesen eltérő volt a maitól. Igaz állítást teszünk, ha azt mondjuk, hogya Föld evolúciójának akkori szakaszában a víz "hígabb", a levegő pedig, ennek megfelelően, "sűrűbb" volt a mainál. A mai érzet-észlelés számára Atlantisz sűrű ködbe burkolózva jelenne meg. Mindazonáltal az atlantisziakat semmiképpen sem hozta hátrányos helyzetbe ez a szituáció, mivel a jelenségvilágot nem közvetlen érzet-észlelés révén tapasztalták. Egyfajta élénk, képszerű tudatban éltek, amelyben a színes képzetek pontosan tükrözték az érzéki világ valóságos tárgyait. A mai és az ősi atlantiszi ember közötti legélesebb különbség az emberi tudat evolúciójában azóta történt hatalmas változásnak az eredménye. A modern ember, amikor "ébren" van, a jelenségvilágban tökéletesen tudatá nál van, ám az öntudat teljes eltörlődését éli át alvás közben. Ezzel szemben az atlanti szi a jelenségvilágban, munka közben tapasztalta tudatosságának csökkenését. Éjszaka öntudatának megerősödését élte át, mert a vele mágikus eszközei folytán kommunikációban álló makrokozmosz mennyei hatalmairól közvetlen, tudatosan átélt víziókat látott. Az atlantiszi kornak hét korszaka volt, amelyek során hét alfaj fejlődése váltotta egymást. Mindegyik fennmaradt, miközben a többi kifejlődött mellette.
A rmoahalok, a tlavatlik és a toltékok mágikus erejének forrása egy tökéletesen kitágított éteri organizmus volt, mely messze túlnyúlt a fizikai test határain. Beszédük például szorosan összekapcsolódott a természet erőivel, szavaik nemcsak a növények fejlődését, a vadállatok megszelídítését segítették elő, de azonnali és csodálatos gyógyulást hoztak a betegnek, és borzalmas pusztítóerővel rendelkeztek. ... Az atlantiszi alfaj ok vezetői nem voltak egyenrangúak a közönségesen fejlődő emberi lényekkel, bár természetesen bizonyos szempontból összetartoztak társaikkal; ám mivel abban a korszakban a fizikai test lágyabb, hajlékonyabb, képlékenyebb volt, a magasabb szellemi lények számára lehetséges volt, hogy emberi formát öltsenek. A vezetők mentális és szellemi kvalitásukban az emberek felett álltak, és kortársaik emberfelettinek látták őket. Isteniemberi hibridlényeknek lehetne őket nevezni, valamiféle Isten Embereknek. Minden alacsonyabb rendű halandó nagy hódolattal adózott nekik, hálásan fogadta irányításukat, és feltétel nélkül engedelmeskedett parancsaiknak. Ilyen felsőbbrendű lények irányították az embereket a tudományok, a művészetek, a jog és a vallás területén, és ők tanították meg nekik a szerszámkészítés technikáit és a kézművesség gyakorlatát is. Ezek a felsőbbrendű emberek az új fajok létrejöttének törvényeit is ismerték. Jóshelyeiken kiválasztották a különleges tanulókat, és őket a többiektől elválasztva orákulumokba küldték. Ott ezeket a tanulókat megtanították arra, hogy kifejlesszék azokat a képességeket, amelyek egy új faj kitenyésztésekor szükségesek. Az ilyen, gondosan megtervezett mutációk, melyek az atlantiszi kor alfajainak születését és egymásra következését szabályozták, hatalmas ellentétben álltak a tökéletesen más természetű mutáns tí pusok megjelenésével. Ebben a történelem előtti korszakban a test méretét, formáját és képlékenységét nagyobb mértékben befolyásolták a lélek voltaképpeni minőségei, mint az öröklődés. Ha valaki a mágikus erőket nem helyesen használta fel, hanem ösztöneinek, vágyainak és szenvedélyeinek önző kielégítésére, akkor a teste - formájában és méretében - óriássá és groteszkké vált. ... Az atlantiszi korszak első felének tudatos evolúciója az emlékezet erőinek kifinomítása irányában haladt. Miután akkoriban még nem létezett a fogalmi gondolkodás képessége, személyes tapasztalatot csakis emlékezés útján lehetett nyerni. Amikor egy régi atlantiszi lelke előtt megjelent egy képzet; számos hasonló, korábban tapasztalt képre emlékezett vissza. Igy halmozódott fel a bölcsesség és az annak megfelelő személyes ítélet. A közösségi életet is az emlékezés képessége kezdte megformálni ezen az elveszett kontinensen. Az embercsoportok olyan férfit választottak vezérüknek, aki gazdag emlékraktárat halmozott fel magában. A faji identitás alapvetően a közösségi emlékezet egyik oldala volt. Egy további fokozat volt az, amikor az emlékezés egyfajta "vérségi emlékezet" formájában szállt nemzedékről nemzedékre. Az emberek olyan tisztán elevenítették fel elődeik cselekedeteit, amilyen tisztán saját életükre emlékeztek. Az uralkodók fiaiknak és unokáiknak adták át bölcsességüket. Az őskultuszok valamelyest hasonlóan fejlődtek ki, mint sok évezreddel később az ősi Kínában. Királyi dinasztiák hatalmas királyságokat és birodalmakat építettek fel, és az uralkodás folyamatos fonala duzzasztotta a királyi emlékezetet, mely az ítélethozás alapja volt. Mégis, éppen az emlékezés hatalma volt az, mely nagymértékű és katasztrofális személyi kultuszt hozott magával, amelyben a személyes becsvágy a végletekig fejlődött. Minél nagyobb volt egy vezető személyes hatalma, annál jobban ki akarta használni azt. És mivel az atlantisziak mágikus erejükkel befolyásolni tudták a természetbeli életerőket, ennek tisztességtelen alkalmazása katasztrofális következményekkel járt. A növekedés és a szaporodás erői, természetes funkcióikból kiszakítva és azoktól függetlenül alkalmazva, mágikus kapcsolatban álltak a levegőben és a vízben működő elementális erőkkel. A leghatalmasabb turáni királyok közül az orákulumban sokat bevezettek az elementális szellemek működésébe. Ezekben az iskolákban önző módon visszaéltek a tanítással, és olyan szent termékenységkultuszokat teremtettek, amelyek a legborzalmasabb romlást idézték elő. Az emberi szaporodás erőinek eltérítését is alkalmazó fekete mágikus rítusok hatalmas és baljós hatalmakat engedtek szabadjára, és az egész földrész végzetes, katasztrofális szélviharok és vízözön közepette bekövetkezett pusztulásához vezettek. Atlantisz történetének ebben a pillanatában teremtettek meg egy új fajt, amelynek az volt a feladata, hogy az ember szellemi lényegét megmentse a kipusztulástól, és az emberiséget megillető fejlődést biztosítsa az elkövetkező évezredekben, egészen a mi posztatlantiszi korunk első feléig.
Az Atlantisz degenerált népeinek mágikus képességeiben rejlő romboló hatalmakat csak egy magasabb rendű képesség megjelenése állíthatta meg - a gondolkodás képessége. A gondolkodás ereje még a múltra való mágikus emlékezést is felülmúlja. Az ember a gondolkodás segítségével összehasonlíthatja tapasztalatait, és improvizálhat. A gondolkodás következményeként feltűnik az erkölcsi ítéletre való képesség, mely az ösztön, az impulzus és a vágy egyébként telhetetlen erőit ellenőrizheti és szabályozhatja. Az atlantiszi ember törekvésének, hogy perverz étvágyát önző módon kielégíthesse, mely fokozatosan tönkretette a földrészt, csak a gondolkodás hatalma és a lelkiismeret belső hangjára való hallgatás képessége vethetett véget. A szorongató szükség eme állapotában jött létre a "vezető faj". De ez az új faj, az árja rossz, nem csupán a korábbi atlantiszi alfajok finomítása útján jött létre. Egyfajta ugrás következett be az emberi evolúció egész folyamatában azért, hogy megalkothassák a gyökérfajt, hogy az az Atlantisz teljes pusztulását követő időkben, új környezeti feltételek között tovább éljen. A régi típusú képi tudatot, mely a fizikai világ láthatatlan lényegét színes képzetekben tükrözte vissza, a lényegi világ közvetlen érzéki felfogás útján való látására való képesség váltotta fel. Az újfajta árja ember éteri organizmusa összezsugorodott, elősegítve ezzel a személyes intelligencia és az érzéki világ közvetlen látomásának megjelenését. De a gondolkodásra és az érzéki megragadásra való képesség megszerzésének az volt az ára, hogy az emberi szervezet teljesen elvesztette a természet és az életerők feletti mágikus hatalmát. Még az ember alapvető alakja is tökéletesen megváltozott. A tlavatlik, toltékok és turániak képlékeny, formálható, hajlítható, laza porcú testének helyébe a mai emberíigura, a csontvázzal rendelkező test lépett. Az új fajt kemény időjárási körülmények között, a földrész legészakibb, kinyúló részén tenyésztették ki. Csak több emberöltősorán, fokozatosan sikerült olyan testet kifejleszteni, amelyik elég szilárd volt ahhoz, hogy ellenálljon a korábbi atlantiszi fajokat eltorzító ellenséges lelki hatalmaknak. Az éteri test eközben fokozatosan összezsugorodott, és az utódok már semmilyen mágikus hatalommal nem rendelkeztek a természet felett. De az élettestnek ez a része - most már a fizikai testtel egyesülve - a gondolkodás alapvető eszközévé kezdte átalakítani a fizikai agyat. Ennek a folyamatnak a lezajlása közben az új nemzedékek az "ént", vagyis az egót, a testen belül kezdték érzékelni, és ezáltal megszületett az "öntudat" első emberi élménye. A harcos vezetőknek kiválasztottakat hegyi orákulumokba küldték, és kemény fegyelem mellett rideg nevelésben részesítették óket.
Azt tanították nekik, hogy mindent, ami a földön látható módon szembekerül velük, a makrokozmosz láthatatlan hatalmai irányítanak, és nekik az életüket e hatalmak feltétel nélküli szolgálatába kell állítaniuk. Képzésüket a hibrid Isten-Emberek vagy felsóbbrendű emberek irányították, akik eljuttatták őket addig a pontig, ahol gondolkodás útján megragadhatták az árja faj továbbfejlesztésének alapelveit. Mindenekelőtt arra tanították meg őket, hogy tiszteljék és védelmezzék vérük tisztaságát. Megszilárdították és próbára tették erkölcsi akaraterejüket, mert önző természetű vágyaikat és sóvárgásaikat félre kellett tenniük. Ily módon a faj legkiválóbb egyedeinek legjobb tulajdonságait fejlesztették, s így folyt az árja faj kifinomítása. A földrész déli részén élő degenerált fajok hatalmas uralkodói meglátták az árják fejlődésében rejlő veszélyt, és háborút indítottak ellenük. Az árja hősöknek a hegyek lábát körülvevő ködben kellett szembeszállniuk a fosztogató népek rettenetes hordáival, melyek közül soknak groteszk alakja, hatalmas termete volt, s a leg félelmetesebb mágikus hatalmakat tudták megidézni, és emberfeletti tettekre voltak képesek. Az árják újsütetű intelligenciájukat használták fel velük szemben, és az improvizációra való képességük magasabb rendűnek bizonyult minden rájuk küldött varázslatnál.
Ott, a világ közepén alapítottak egy Nap-orákulumot, mely az Atlantisz utáni kor hét civilizációját volt hivatva vezérelni és irányítani. Ebben az orákulumban beavatottakat képeztek, akik számos különböző nép vezetőiként születtek újra. Ezek a népek szintén túlélték a vízözönt, és Európa, Ázsia és Amerika különböző részein telepedtek le. A legtisztább árja népek legnagyobb része Indiában telepedett le. Nem nehéz elképzelni, milyen hatással volt a Titkos Tanok eme néhány részének feltárása Adolf Hitler termékeny és sátáni elméjének további alakulására.
Az álmok
Az álom és a valóság viszonya analóg a logikai-transzlogikai rendszerek felépítésével és mûködésével. Minden álom valóságos, csak a valóság más tartományaiban (más tudatállapotban) szerzett tapasztalatainkról szól. Az álmodás során más beigazulási rendszerek, programok mûködnek a tudatban. Ezek transzvalóságosak az ébrenlét valóságához képest. Ugyanakkor a valóság is csak egy álom, a tudat kivetítõ tevékenységének következménye, egy illuzórikus álcarendszer a figyelem irányítására. (5. ábra.)
1.: A megállapodás szerinti valóság, az ébrenlét beigazulási tartománya.
2.: Az álomvilág alvás közben.
3.: Fokozott érzékenységû észlelések (ESP).
4.: Az embertõl távoli, mûszerekkel elérhetõ más valóságok Pl.: mikrokozmosz, univerzum, ultrahangok, elektromágneses hullámok tartománya, stb.
5.: Meditációs állapot.
6.: Révüléses állapot.
7.: Álomjóslás, álom ESP.
8.: Parajelenségek.
9.: Az emberközeli jelenségek mûszeresen is vizsgálható tartománya pl.: látható fény, hallható hangok, stb.
10.: A megismerhetõ, fókuszba beigazítható észlelési tartományok összessége, a teljes valóság.
Egyes misztikus teóriák szerint az ember mindaddig alszik, amíg a megfelelõ szintû beavatás által fel nem ismeri az anyagi valóság álomszerû, illuzórikus voltát és el nem kezd tudatosan cselekedni az igazi valóságnak megfelelõen. Ennek megvalósítása persze nem könnyû feladat, és csak keveseknek sikerül valóban felébredniük azok közül, akik megpróbálkoznak vele. Az ilyen felébredett lelkeket hívjuk beavatottaknak, megvilágosodottaknak.
Az álmodási folyamat a gyakorlatban egy szándékos, vizualizált virtuális valóság, környezet (eseménytér) megteremtése és mûködtetése a lélekben. A tudat önmaga számára készíti ezt, amelyben a fizikai testtõl függetlenül tevékenykedhet. A szellemnek és a léleknek jóval ritkábban van szüksége pihenésre, mint az anyagi testnek, ezért használja az alvás idõszakát különbözõ tudati tevékenységek végzésére az álom nevû virtuáltérben. Ezek lehetnek élményfeldolgozások, vágyak, másokkal való metakommunikáció és visszaemlékezés a régmúlt történéseire. A gyakorlott álmodók ismerik a megfelelõ mágikus tudati technológiákat, melyek alkalmazásával pl. be lehet lépni mások álmába és íly módon kommunikálni velük, befolyásolni õket, stb.
A világ mûködését tanuló lelkeknek a kisérõk, szellemi vezetõk sokszor az álmok segítségével tanítják meg a teremtés törvényeit, mert ilyenkor fogékonyabb a lélek a tudás befogadására. Az álom uralása, irányítása és az ébrenlétbe való átvitele csak az elsõ lépés az önmegismerés útján. Ezzel a lélek kaput nyit önmagán belül a feltudati és altudati részei között, megtörve azok információs elszigeteltségét. A külsõ valóság megteremtése és befolyásolása lényegében az ébrenléti álmodás folyamata, míg a belsõ valóság megteremtése és irányítása az alvás közbeni álmodás. A külsõ valósággal a feltudat foglalkozik, a belsõvel az altudat. A kettõt azért választjuk szét, mert sok paraméterükben különböznek, transzlogikusak egymáshoz képest.
A lélek mást és mást tanul a belsõ és külsõ valóságban, és ezek nem mindig férnek meg együtt. Más logika, értelmezõ nyelv segítségével dolgozzuk fel õket. Az ébrenlét számára nehéz megérteni az álom üzenetét (az álmoskönyvek sokszor igen félrevezetõek), míg az álomban nehezen érthetõk az ébrenlét egyes dolgai a számunkra. Az álom során kapott tanítások célja, hogy felismerjük a bennünk szunnyadó sokféleséget és gazdagságot, azokat a lelki képességeket, amelyekkel rendelkezünk és megtanuljunk bánni velük.
Minden álmodás lényege filozófiai szempontból ugyanaz. Összehangolódni a világban lévõ többi entitással, és szinkronban álmodni, teremteni velük a közös valóságot, megegyezés szerint. Végsõ soron tehát a feladatunk egyet álmodni az Istennel, önmagunkról és egymásról (lásd: a szolipszizmust).
AZ ÁLMOK FAJTÁI
Mint minden csoportosítás, rendszerezés, ez is szubjektív, megállapodás szerinti, és az eligazodást, az értelmezést segíti az álmok vizsgálata során.:
1. ÉLMÉNYFELDOLGOZÓ ÁLMOK: A tudat alvás közben tovább foglalkozik az ébrenlét során felmerült problémákkal. Újra lejátssza, értékeli, módosítja az eseményt. Fõleg intenzív hatású élményeknél mûködik ez az utófeldolgozás, de a révüléskor is felléphet a félálomban. Egyébként az ember álmában csak annyit foglalkozik az ébrenlét eseményeivel, annyira fontosak neki az ottani dolgai, amennyire az ébrenlétben az álom dolgai fontosak a számára.
Fajtái:
- Vágyteljesítõ álmok: Ha egy vágy az ébrenlét során nem képes megvalósulni, kielégülni, a tudat áthelyezheti az álom valóságába és ott pótcselekvésként megélheti, realizálhatja a maga számára. Ennek speciális formái az álmodozás, a vizualizáció és az ábrándozás. Mert az éhes disznó is makkal álmodik.
- Probléma megoldó álmok: A napi élményfeldolgozó álmok azon csoportja, melyek az intenzív hatású konfliktusok feloldását, értelmezését segítik. A kisérõk ebbe (is) beleszólhatnak segítõ szándékkal, telepatikusan belépve az álmodó beigazulási tartományába.
- Szembesítõ álmok: A problémamegoldó álmok azon csoportja, mikor az álom fõ célja az esemény feldolgozása és a szellem megnyugtatása, immunizálása. Ezek az álmok lehetnek rémesek, ijesztõek, céljuk a szembesítés a konfliktussal, pl.: az eltemetett emlékekkel, a küszöb õrzõjével, stb.
2. TANÍTÓ ÁLMOK: A kísérõk gerjesztik az álmodóban, mintegy levetítenek neki egy térhatású filmet tanulságképpen. Lehet spirituális és materiális vonzatú, lényege az értelmezhetõség. Ha az álmodó mégsem érti meg, pontosítva megismételhetik az adást, amíg az üzenet célba nem ér. Ide tartoznak a figyelmeztetõ, elõrejelzõ álmok, jóslatok, stb. is.
3. LÉLEKGYÓGYÍTÓ ÁLMOK: A Belsõ Én, ill. a kisérõk beavatkozása az álmodó személyiség sérülésének kijavítása céljából. Ez lehet emlékeztetés a felejtésblokk feloldásával, a tudatalattiba számûzött információk felhozatala, a lelkiismeret megszólal(tat)ása, dorgálás, biztatás, az identitástudat és a bizonyosság erõsítése, immunizáció, egyes programok felülírása és egyéb beavatkozások a tudat rendszereibe. (Földönkívüliek is végezhetnek ilyen beavatkozásokat az ember eltérítésekor vagy lélekkiemelés során.)
4. MEDITÁCIÓS ÁLMOK: Az önirányítás gyakorlása céljából végzett koncentrációs, kontemplációs (szemlélõdéses), a testet és lelket lazító, tudattágító meditációs gyakorlatok a szellem fejlettségétõl függõen.
5. FOKOZOTT ÉRZÉKENYSÉGÛ ÉSZLELÉSEK: A fókusz eltolása más beigazulási tartományokra. Ide tartozik a jövõbe, múltba, távolba látás, a tudat kiterjesztése vagy összevonása, a telepatikus kommunikáció más entitásokkal, az elõzõ vagy következõ reinkarnáció megtekintése, stb. Mindezek a szellem fejlettségi szintjétõl függenek, a Belsõ Én és a kisérõk irányít(hat)ják tanító, felkészítõ célzattal.
6. TESTELHAGYÁSOS ÉLMÉNYEK: Lélekutazás az asztrálsíkon. A szellem fejlettségétõl, pillanatnyi energia szintjétõl, egészségi állapotától, célfeladatától függõ közvetlen megtapasztalás. Irányíthatja a Belsõ Én, kisérõk, hipnotizõr, földönkívüliek, ha a lélek az önirányítás terén még nem elég képzett, de létrejöhet spontán elszakadás, ösztönös barangolás is.
A tapasztalataink szerint a fél-egy óránál tovább való kinntartózkodást a hátrahagyott test egészségileg megsínyli, ezért célszerû az utazás idejét rövidre szabni. Az utazást a távolba látás bizonyos mértékig helyettesítheti. Az utazásnak korlátot szabnak azok a falak, melyek az utazót egy adott halmazba zárják. Minél fejlettebb a szellem, annál több falon tud átjutni, jogosultsága van a kilépésre. Elhagyhatja a Földet, a Naprendszert, a dimenziórendszert. A mennyországtól a pokolig bárhová elmehet, sõt az univerzumot is elhagyhatja és átléphet más univerzumokba. Erre természetesen csak a legfejlettebb (nagylelkû) mesterek képesek, a végtelen vándorai.
7. ÉRTELMEZHETETLEN ÁLMOK: Minden olyan álom, mely nem sorolható be megnyugtatóan a fenti kategóriák közül egyikbe sem. Ezek az érthetetlennek tûnõ és zavaros álmok. A Belsõ Én az álmodás során olyan élményekre is szert tesz, melyeket az ébrenléti tudat a saját ideakészletével csak torzan tud értelmezni vagy egyáltalán sehogy. Az értelmezhetetlen álom konvertálása sokszor dezinformatív hatással van a személyiségre, tehát nem szabad túl nagy hangsúlyt fektetni az ilyen álmok megfejtésére. A tanító jellegû álmoktól ezek abban különböznek, hogy nem az ébrenléti tudatnak szólnak, mivel nem neki vannak kódolva.
Mindezen felsorolásból is látható, hogy rengeteg dolog vár még felfedezésre az álomtevékenység belsõ összefüggéseivel és külsõ kihatásaival kapcsolatban. Ezt azok tudják a legjobban, akik behatóan foglalkoznak az álmodás jelenségével.
AZ ÁLMOK MÛKÖDÉSE
Az álom mûködését tekintve logikailag analógnak tekinthetõ pl.: a Windows számítógépes programmal. Elõtér és háttér ablakok, ikonok, alkalmazások, dokumentumok találhatók benne. Az álom olyan munkaasztal, ahol a tervezés, értelmezés, elraktározás, emlékezés, alkotás, kommunikáció, érzékelés tovább folyik, mert nemcsak az ébrenléti állapot során csináljuk ezeket.
A passzív álmodás az, melynek lefolyásába az álmodó nem szól bele, csak átéli, elszenvedi, szemléli azt. Az álom egyben üzenet a tágabb valóságtól, a Belsõ Éntõl a személyiségtöredéknek, az ébrenléti tudatnak, melynek jelrendszere, kódja megállapodás szerint épül fel. Vannak egyedi és kollektív álomszimbólumok. Érzések és ideák, gondolatok és képek, hangok és egyéb kommunikációs, ill. érzékelésfajták a közlés céljától függõen. A kollektív szimbólumok az emberiség, mint faj és lélekcsoport közös, megállapodás szerinti õsi (isteni) jelrendszerébõl származnak, míg az egyediek ideiglenes, személyiség és kultúrafüggõ jelek.
Az aktív álmodás kifejlesztése, az álom befolyásolása, irányítása, majd késõbb a létrehozása a visszaemlékezéssel kezdõdik. Minél tökéletesebben kell áthozni az álom emlékeit az ébredési gáton és újraértelmezni, rögzíteni kell a feltudatban. A visszaemlékezést könnyíti a fokozatos ébredés, a révülés gyakorlása, a figyelemkoncentráció és az álom eseményeinek nyomon követése a feltudati értelem segítségével. Az álmok transzlogikus értelmi rendszerek és más valóság tartományokban léteznek. Ezek az alternatív vagy párhuzamos, más beigazulásba esõ valóságrendszerek (tapasztalataink szerint) egyenrangúak, de különbözõek az ébrenléti valóságtól.
Az álmodás mûvészete, az álommágia, az álomfejtés és az álommisztika lényegében az irányított álmodás lehetõségeinek felhasználása a megismerés, a viszonyulás és a teremtés tökéletesítése érdekében. Ez ideakonstrukciók tervezése, modellezése, kipróbálása veszélytelen körülmények között, mielõtt az anyagi síkra lehoznánk és megvalósítanánk õket. "Az álom a valóság tervezõasztala". Az önirányítás gyakorlása során egyébként az álmodó találkozhat saját elementál teremtményeivel, más entitásokkal és más entitások teremtményeivel, ill. az õ Teremtõjével is.
Az értelmezhetetlen álmok megjegyzése, rögzítése különösen fontos a késõbbi elemzés céljából, akár évekkel késõbb is, mert ezek a spirituális fejlõdés lehetséges irányaiba, a tágabb valóságba mutatnak.
AZ ÁLMODOZÁS
Az álmodozás és ábrándozás olyan tevékenység, melyet mindenki elõszeretettel végez az ébrenlét vagy a félálom során, mikor lehetõsége van a lazításra. Az ingerszegény életmód, a vágyakozás, a reménykedés, az elme csapongása okozza ezt a tudati pótcselekvést (lásd: az információs töltelékeket). Kiegyenlítõen, megnyugtatóan hat a személyiségre. Fontos szerepet játszik az életünkben, mivel élvezetes tevékenység és frissíti, élénkíti a szellemet.
A gond akkor kezdõdik, mikor a személyiség a szükségesnél, ill. lehetségesnél több idõt igyekszik eltölteni ebben az állapotban. Nem azért születtünk le az anyagi világba, hogy ábrándozással töltsük az életünket. Fõ feladatunk a tanulás és a munka, az álmodozás csupán mint relaxációs eszköz hasznos a számunkra, nem lehet öncélú tevékenység.
Az álom és az ébrenlét között érdekes átmenetet képez az álmodozás és a halucináció. Az álmodozás speciális fajtái az ihletettség, a belsõ inspiráció, valamint a révülés és a tervezés. Az ihlet minden mûvészet alapja, összehangolódás a kérdéses témakörrel. Az inspiráció a telepatikus sugallat, a külsõ segítség valamely probléma megoldásában, mikor az eszünkbe jut a válasz (valahonnan kívülrõl). A révülés sokféle célra felhasználható, irányított tudati technológia, lásd pl.: a sámánizmust. A tervezés ideakonstrukciók alkotása és vizsgálata a megvalósíthatóság szempontjából elemezve. A halucináció okai lehetnek: látászavar, vizualizáció vagy fokozott érzékenységû észlelés.
/Forrás: http://frankwinking.van.hu/keret.cgi?/11gond07.html/
Hasonmás (Doppelgänger)
Minden emberi lényben él valami "emberellenes", amit a szótárak "kiegészítõként vagy hasonmásként" határoznak meg. Sok filozófus és költõ leírja személyes tapasztalatát errõl a hasonmásról, melyet az okkultizmus "duplikátumnak" nevez.
Tradicionális Thai masszázs
A Thai masszázs technikája a test hosszán futó, láthatatlan energiavonalak (ún. élettani pontok) fogalmán alapul. Ez az energia erõt ad az összes fizikai, elmebeli és érzelmi folyamatunknak.
A nyugati masszázsmódszerekkel ellentétben, a Thai módszer lenyûgözõ technikával kombinálja a nyomást, izomfeszítést és összeszorítást, végrehajtott ritmikus, ringató mozdulatokkal.
Az élettani pontok ingerlésével a Thai masszázs kiszabadítja a lomha véráramlást és a lerakódott mérgeket a fáradt, elcsépelt izmokból. A testközelség megengedi, hogy a masszõr példáúl fogja a bokát mindkét kezével és a saját lábfejével masszírozza a belső comb izmait. Az ilyen pózok megengedik hogy az inak és az ínszalagok megnyúljanak, a test rugalmasabbá váljon és a feszültség feloldódjon. A Thai masszázs mindig egyéni: a masszőr a vendég testéhez igazítja a mozdulatait. Szakképzett masszőrök mindig azzal kezdik a masszázst, hogy lágyan megszorongatják a végtagokat: ezzel felmelegítik a testet és egyben megfigyelik, mi a neki való.
Szent Patrik Purgatóriuma
Volt egyszer egy tó közepén egy kicsiny sziget, s ezen egy barlang, amelyről azt tartották, hogy az a holtak birodalmának bejárata. Ez a hely a mai Lough Dergben, az írországi Donegal megyében található, és Szent Patrik Purgatóriuma néven vált ismertté. A néphit szerint az ide zarándokolók, akik e hely rémségeit megtapasztalták, mentesültek a tisztítótűz kínjaitól, lévén a purgatórium az a hely, ahol a holtak lelkei bűneiktől megtisztulnak, mielőtt a mennybe jutnának.l153-ban egy Owen nevű lovag, hogy bűneiért vezekeljen, úgy döntött: ellátogat a barlangba. A szűk bejáraton átvergődve hatalmas kolostorban találta magát; 15 fehérbe öltözött ember figyelmeztette a rá leselkedő veszélyekre.
