EzoTOP

Mindannyiunknak megvan a minket irányító, mindenkori lelkiállapotunkat tükröző saját légzési ritmusunk, amelyre nagyon szívesen hagyatkozunk.

Minden hangulatunk, mint például a harag, a félelem, az agresszió vagy a stressz, de az öröm, a szeretet és a harmónia is a testi folyamatok láncreakcióját indítja el, amely gyakran több síkon is hat egészségünkre. Valójában rendelkeznünk kellene egy kiegyensúlyozó és harmonizáló, helyes légzéssel. A testi egészség alapja a jól működő, egészséges vérkeringés, amely minden sejtünket tápanyaggal és oxigénnel látja el - már amennyiben elegendő oxigén áll a rendelkezésére.

A mérgek és salakanyagok, illetve a felesleges folyadék eltávolítására a szervezet egy további kiterjedt rendszerrel rendelkezik: ez pedig a nyirokrendszer. A nyirokrendszert a vérkeringéssel ellentétben nem valamiféle „pumpa" tartja mozgásban, hanem egyrészt a légzés, másrészt pedig az izomtevékenység. A mély és tudatos lélegzés testünk megtisztításának messze a leghatékonyabb módszere. Szervezetünk általában magától gondoskodik erről: anélkül, hogy gondolnunk kellene rá, a mély és lassú hasi légzés működteti ezt a rendszert.

Korunk embere azonban sajnálatos módon mind kevesebb és kevesebb időt fordít arra, hogy természetesen lélegezzen. Csakhogy a 
helytelen lélegzés a test mérgezéséből és hiányos ellátásából kialakuló ördögi körhöz vezet. Az energiaszint minimálisra süllyed, test és lélek között pedig tartós egyensúlyi zavar alakul ki.

A saját lélegzetünkkel való kapcsolat hiánya a testtartásban is megmutatkozik, hiszen a tartás és a lélegzés kölcsönösen feltételezik egymást, mondhatni a legszorosabb kapcsolatban állnak. Az egyenes tartás többnyire jó és mély lélegzést biztosít - és fordítva! Az ember testtartása lelki tartásának tükörképe. A lélegzés ezt is erősen befolyásolja, s az érezhetően zavart tudatállapotok helyrebillenthetők a természetes hasi légzéssel.

Testünk teljes anyagcseréjét harmonizálja, ha naponta tíz-húsz percet szánunk a mély hasi légzésre. Jobban alszunk tőle, tehermentesíti szívünket, és erősíti egész kiválasztási rendszerünket. Ha elég gyakran és kitartóan lélegzünk így, ez idővel testünk tudattalan szokásává válik.

/részlet Markus Schirner - Légzéstechnikák könyvéből/

A test izmainak ellazítására a legegyszerűbb módszer, ha légzés közben enyhén mosolygunk.
Thich Nhat Hanh

Ehhez a gyakorlathoz nincs szükség speciális testhelyzetre.

Először mélyen és tudatosan lélegezzünk ki. Tátsuk akkorára a szánkat, amekkorára tudjuk, és tágítsuk ki a garatunkat. Alsó állkapcsunk eközben lazán lesüllyed. Hajtsuk hátra a fejünket, állun-kat pedig kissé toljuk előre, így nagyobb térben tudunk belélegezni. Lélegezzünk mélyen, lassan, ásítva be és ki, testünk irányítása szerint.

Ásítsunk többször egymás után. Hadonásszunk vagy körözzünk karjainkkal, kezünkkel és teljes felsőtestünkkel.

Megjegyzés

Ezt a gyakorlatot annyiszor végezhetjük, ahányszor csak akarjuk. Biztosítja a szervezet gyors oxigénellátását, jó enyhe fáradtság ellen, és az adott pillanatban javítja a légzés állapotát. Oldja a feszültséget, és segít a méreganyagok kiválasztásában.

A légzésfiziológiával foglalkozó modern tudományos kutatások kibõvítették tudásunkat a légzés lényegérõl, és arra késztettek, hogy másképp lássuk az oxigén és széndioxid szerepét az anyagcsere-folyamatokban. A kimagasló sporteredmények iránti igény, valamint az egészségügyi jellegû ûrkutatások, amelyek lehetõvé tették, hogy az ember hosszú ideig, egészségkárosodás nélkül tartózkodjon az ûrben, hozzájárultak a légzésen alapuló új technológia elméleti alapjainak kidolgozásához.

A legnagyobb energia mennyiséget az ember a légzésen keresztül kapja, ezért minden, ami zavarja a légzést, befolyásolja az energia mennyiségét. Az ember könnyen, gyorsan és biztonságosan tudja emelni energiaszintjét és ezzel megszabadulni a fizikai gondoktól a légzés segítségével. Amikor az ember érzi az erõt, nagyobb lesz az önbizalma és nyugalmat érez.

Ez azt jelenti, hogy légzéssel sikerült energiával feltölteni a test minden sejtjét.. Amikor a légzés funkciója romlik belsõ konfliktus vagy stressz miatt, energia hiány alakul ki és a test alacsony energia szinten mûködik. Ezt a folyamatot nevezzük betegségnek.

A legújabb tudományos kutatás megmutatta, hogy a vérrel érkezõ oxigént a sejtek akkor tudják feldolgozni , amikor magas a széndioxid tartalom. Ha a oxigén és a széndioxid arány 1/3 a szervezet sejtjeiben, akkor az oxigén teljesen feldolgozódik. Ez azt jelenti, hogy a sejtekben háromszor annyi széndioxidnak kell lenni, mint oxigénnek. Amikor a sejtek széndioxid tartalma leesik, a sejtek nem tudják feldolgozni a vérrel jövõ oxigént, oxigénéhség alakul ki és a szervezetben energia hiány lép fel.

A légzés rövid apró belégzéssel, hosszú passzív kilégzéssel segít fenntartani a vérben és a sejtekben a magas széndioxid szintet, így teljesen fel tudja dolgozni a vérrel jövõ oxigént, és így a szervezetet 100%-ban tudja ellátni energiával.

Az ember egy különleges légzésteszt segítségével mérheti meg saját energia szintjét. Vissza kell tartani a légzést a kilégzés után. Ez a test úgynevezett légzésszünete vagy a kontroll pauza. Közepes be- és kilégzést kell végezni orron keresztül, és kilégzés után visszatartani a levegõt, amíg feszültség nélkül sikerül. Amikor az ember akarattal próbálja kitartani a légzésszünetet, az hiba.

Ha a légzés szünet kilégzés után:

• 10 sec. - ez alacsony energiaszint,
• 20-30 sec. - ez közepes energia szint, ami a legtöbb embernek van,
• 30-40 sec. - ez normális energia szint,
• 40-60 sec. - nagyon jó energia szint,
• 60 sec. felett - kiváló energia szint.
• 20 sec. felett javítja a tüdõ funkcióját,
• 30 sec. felett rendbe jön a gyomor- és bélrendszer,
• 40 sec. felett regenerálja az immunrendszert és a szív- és érrendszert, javítja a szervezet belsõ funkcióját, felgyorsítja és rendbe hozza az anyagcserét,
• 60 sec. felett rendbe hozza az idegrendszert. Nagyobb lesz a figyelem és a koncentráció képessége, elmúlik a fizikai és pszichikai fáradtság érzése. A megjelent többlet energiával az ember meg tudja valósítani céljait és az önkifejezést az életben.

1. légzés gyakoriságának és mélységének fokozása.
2. A két irányzat kiegészíti egymást: az egyik elõsegíti az energia felhalmozódását, a másik A tudatos légzéstechnikában két irányzat létezik: a légzés intenzitásának korlátozása, ill. a csökkenti a felesleges energiaveszteséget.
3. Az ellentétek nem kizárják, hanem kiegészítik egymást.

Vegyünk egy egyszerû példát: egy medencében két csõ van, az egyiken keresztül befolyik, a másikon keresztül pedig kifolyik a víz, akkor az analógia és az összehasonlítás példáját láthatjuk. A széndioxidot gondolatban helyettesíthetjük a vízzel, amely be- és kifolyik a medencébõl. A víz az energia jelképe, a medence pedig a szervezet, a test. Így a széndioxid felhalmozódását elõidézõ technikák segítségével elég sok energiával lehet feltölteni a szervezetet, ill. a csövön keresztül elég sok víz kerül be a medencébe. De ha erõs belsõ vagy külsõ stresszhatás éri a szervezetet, akkor az destabilizálja a légzést, ami végeredményben az összes, széndioxid felhalmozódására fordított erõfeszítést semlegesíti, illetve a másik csövön több víz folyik ki, mint be. Ahhoz, hogy a medence megteljen a vízzel, csökkenteni kell a kifolyó vízmennyiséget. A szervezet esetében a széndioxid veszteség csökkenését kell elérni a termeléssel szemben. Csak ebben az esetben lehet ellátni a szervezetet a normális életvitelhez szükséges energiamennyiséggel.

Ha az ember önállóan foglalkozik minden nap , folyamatosan ezzel a különleges légzés technikával, kezdi gyûjteni az energiát, és lehetõsége lesz betegség és fizikai fáradtság nélkül élni. Ezért, hogy ez a folyamat elinduljon, naponta 30-60 percet kell a légzéssel foglalkozni. Lehet egyszerre csak 5-10 percet foglalkozni a légzéssel, és így összegyûjteni a napi 60 percet, amire szükség van. Meg kell jegyezni, hogy ez a légzéstechnika, ami segít gyûjteni az energiát olyan egyszerû, hogy tévénézés közben, séta vagy kirándulás közben, vagy közlekedési eszközön is nyugodtan végezhetõ.

A gyógyításra alkalmazható légzéstechnikákkal kapcsolatos tapasztalataim 1985-re nyúlnak vissza. Ekkor a betegségek tekintélyes tárházával rendelkeztem: krónikus bélgyulladásban, izületi gyulladásokban, többféle allergiában, állandó fejfájásban, magas vérnyomásban szenvedtem, idõnként szorító fájdalmat éreztem a szívem környékén. Naponta többször vettem be különbözõ tablettákat, és így egy idõre megszabadultam fej- és izületi fájdalmaimtól, javult az emésztésem. Ennek ellenére szürkének, sivárnak éreztem a körülöttem lévõ világot, nem tudtam örülni annak, hogy tudok lélegezni, enni, inni, élni. Eddigre már megértettem, hogy zsákutcába kerültem azzal, hogy csupán gyógyszerek segítségével próbáltam megjavítani az egészségemet. Az az igazság, hogy ez volt az egyetlen gyógymód, melyet az orvosi egyetemen oktattak nekünk. Elkezdtem más irányban kutatni: érdeklõdtem orvos kollégáimnál a nemgyógyszeres gyógymódokról és egyéb kezelési lehetõségekrõl. Végül - nagy szerencsémre - a továbbképzõ szemináriumon az egyik orvos elmesélte, hogyan gyógyította ki magát gyomorfekélyébõl és magas vérnyomásából speciális légzéstechnikák segítségével. Elmagyarázta és meg is mutatta, hogyan kell a légzõgyakorlatokat végezni. Én azonnal elkezdtem foglalkozni ezekkel a légzési technikákkal. A szeminárium két hétig tartott, már ennyi idõ alatt is sikerült jelentõs haladást elérnem. 12 másodperces légzésszünettel kezdtem és a szeminárium végére már 30 másodpercnél tartottam. Még a szeminárium alatt, a 20 másodperces légzésszünet elérésekor lépett fel az egyik gyógyulási reakció, amely megfázáshoz hasonlított: felszökött a lázam, általános gyengeség, izzadás, izomfájás jelentkezett. A reakció egy napig tartott, aztán minden tünet elmúlt, és meglepõdve vettem észre, hogy már néhány napja nem gyötörnek fejfájások. Ez nagy örömmel töltött el és én továbbra is intenzíven, napi 2-3 órán át végeztem a légzõgyakorlatokat. A légzésszünet naponta átlagosan 1 másodperccel növekedett.

A szeminárium befejezése után visszatértem a munkámhoz, ezért nehezebben találtam szabadidõt a gyakorlásra. Akkor is minden szabad percet igyekeztem kihasználni: gyakoroltam ebédidõben, utazáskor, séta közben és természetesen minden szabadidõmben. Amikor a légzésszünetem 30 másodpercre növekedett, ettõl a naptól kezdve normalizálódott az emésztõrendszerem mûködése és megszabadultam a krónikus bélgyulladástól. Ehettem ismét bármit, minden káros következmény nélkül. Ez fontos eredmény volt számomra, mert ezután visszatért az életkedvem. De még mindig szenvedtem az izületi gyulladástól és az allergiától. Közben pedig olyan érzés lett rajtam úrrá, hogy valamiféle erõ vezet engem ezen az úton. A folyamat természetes velejárójaként jelent meg bennem a céltudatosság és az akaraterõ, valamint a türelem és a következetesség, egyáltalán nem éreztem, hogy erõltetnem kellene magam vagy a légzésem, minden szinte magától ment.

Elmúlt az összes engem gyötrõ betegség, beleértve az allergiát is, rájöttem, hogy már nincs miért aggódnom. Három hónap múlva azonban, döbbenten fedeztem fel magamon újra az összes régi betegséget. A légzésszünetem 15 másodpercre esett vissza. Akkor ismét elkezdtem a légzõgyakorlatokat és egy hónap múlva elértem a 60 másodperces légzésszünetet. Megint megszûntek a panaszaim. Ez tanulságos lecke volt számomra.

Kezdetben a gyakorlatokból és a rendszeres foglalkozásokból nyert energiától függ a jó közérzet. Az idõ múlásával fokozatosan regenerálódik a szervek és a szövetek egészséges anatómiai szerkezete, és a gyógyulási folyamat csak ekkor válik stabillá és visszafordíthatatlanná. Ehhez a folyamathoz már hónapok, sõt évek szükségesek. Ezután néhány éven keresztül egy kollégámmal együtt csoportfoglalkozásokat vezettem a betegeimnek, elsajátíttatva velük a különféle légzéstechnikákat. Összesen kb. 10 000 ember tanulta meg a különbözõ légzésszabályozó technikákat, és velük való foglalkozások során rengeteg tapasztalatot szereztünk. Ezeket szeretném most megosztani minden érdeklõdõvel.

A légzés energiája

Az ember kétféleképpen használja légzését: ösztönösen és tudatosan. Ha megfigyeljük az ösztönös, spontán légzés folyamatát, akkor néhány törvényszerûséget tapasztalhatunk. Ha az ember nyugodt és biztonságban érzi magát, akkor légzése egyenletes, felületes. Ha stresszhelyzetben vizsgáljuk a légzést, amikor az ember nyugtalan, vagy valamilyen oknál fogva izgatott, akkor a légzés típusa gyökeresen megváltozik. Ilyenkor az ember szaporábban és mélyebben vesz levegõt, kilégzése rövidül és feszültebbé válik. A levegõvétel gyakorisága elérheti a 24 - 30 levegõvétel / percet. Ilyenkor a kilégzés hossza megegyezik a belégzésével, ennél kritikusabb helyzetben a belégzés hosszabb lesz, mint a kilégzés. Normális helyzetben a belégzés erõs, a kilégzés viszont ellazult. Kóros levegõvételnél a belégzés ellazult, a kilégzés feszült. Ha a stresszhelyzet túl sokáig tart, vagy sokkos állapotról van szó, akkor a légzésirányító központ rögzíti a stressz-légzési modellt, ami a szervezet energiatartalékainak kimerüléséhez vezet. Mi is történik tulajdonképpen a stressz-légzésnél? Miért olyan nagy az energiaveszteség?

A légzésfiziológiával foglalkozó modern tudományos kutatások kibõvítették tudásunkat a légzés lényegérõl, és arra késztettek, hogy másképp lássuk az oxigén és széndioxid szerepét az anyagcsere-folyamatokban. A kimagasló sporteredmények iránti igény, valamint az egészségügyi jellegû ûrkutatások, amelyek lehetõvé tették, hogy az ember hosszú ideig, egészségkárosodás nélkül tartózkodjon az ûrben, hozzájárultak a légzésen alapuló új technológia elméleti alapjainak kidolgozásához. Ezek lehetõvé teszik a szervezet védõmechanizmusainak és ellenállásának többszörös erõsítését. A levegõ 21% oxigénból (O2) és 0,03% széndioxidból (CO2) áll. Az egészséges szervezet sejtjei 2% oxigént és 6,5% széndioxidot tartalmaznak. A vérsejtekben az oxigénhányad állandó, így nem függ a levegõvétel mélységétõl és gyakoriságától. A mély légzés funkciója általában a széndioxidnak a szervezetbõl való eltávolítására szolgál. Ha az emberi szövet sejtjei 6,5% széndioxidot tartalmaznak, akkor ezek a sejtek képesek felvenni az összes oxigént, ami a vérsejtekkel kerül be: úgymond, 100%-osan felhasználják ezt a lehetõséget. Ezért az ilyen egészséges sejtekbõl álló szervezet annyi energiával rendelkezik, amennyi szükséges az összes szerv és szervrendszer egészséges mûködéséhez. A sejtek maguk termelik a széndioxidot, és a felesleg távozik a kilégzéssel. Kedvezõtlen körülménynek számít, ha nagyobb mennyiségû széndioxid vész el, mint amennyit a szöveti sejtek megtermelnek.A széndioxid esésével egyidejûleg csökken a sejtek vérrel érkezõ oxigén befogadására való képessége. Ez blokkolja az oxigénnek a vérbõl a szövetekbe való átmenetét, és a sejtekben bekövetkezik az oxigénhiány. Ekkor a szervezet energiahiánytól szenved. Különbözõ védõmechanizmusok lépnek mûködésbe: felgyorsul a vérkeringés, több vérsejt termelõdik stb. Ha a széndioxid szintje a sejtekben 3% alá esik, akkor az ebbõl adódó energia mennyisége kevésnek bizonyul a szervezet életben maradásához, és bekövetkezik a halál. A 6,5% és 3% közötti széndioxidértéknél a szervezet még tud alkalmazkodni, és életben tud maradni a védõreakciók és különbözõ kompenzáló mechanizmusok ill. rendszerek segítségével.

A szervezetnek ez a leglényegesebb képessége: reagálni tud a szövetsejtekben történõ széndioxidszint változására. Így például, ha a tartós stressz-légzés következtében a széndioxidszint 5%-ra esik, akkor a sejtek a vérrel érkezõ oxigénnek csak 75%-át képesek felvenni. A hiányzó energia kompenzálásához a sejtek csökkenõ oxigénbefogadása miatt a szervezet lelassítja a vérkeringést a vérnyomás csökkentésével és az erek tágításával. Ebben az esetben kevesebb széndioxid mosódik ki a vérrel. A következõ stádiumban, amikor ez már nem segít, a vérkeringés felgyorsul a vérnyomás növelése ill. az erek összeszûkítése által. Ily módon egy idõegység alatt több vérsejt jut el a szövetsejtekhez. Ha ezen reakciók kevésnek bizonyulnak, vagy tovább folytatódik a sejtekben lévõ széndioxid csökkenése, akkor bekapcsolódnak az egész szervezet (mint egység) védõmechanizmusai. Ehhez energiát kell megtakarítani, s ezt az életben maradáshoz nélkülözhetetlen központokba kell juttatni. A többi rendszer takarékos energiafogyasztásra áll át. Ez a különbözõ szervek funkcióinak mérséklésével, és az aktív szövetsejtek számának csökkentésével érhetõ el. Az ember saját magán tapasztalja ezeknek a védõreakcióknak a megnyilvánulásait a heveny betegségek formájában, melyek lassan krónikussá válnak. Ha a szövetsejtekben lévõ széndioxid gyors esése és az energiahiány kialakulása következtében a szervezet nem tud idõben átállni energiatakarékos mûködésre a betegség miatt, akkor a szervezet létezése megszûnik. Erre az orvostudomány a hirtelen halál szakkifejezést használja. Például, amikor egy rendezett háttérrel rendelkezõ embernek minden látható ok nélkül megáll a szíve. Ilyen esetek különösen gyakran fordulnak elõ a napaktivitás fokozódása ill. mágneses viharok idején. Ha az embernek több szerencséje van és a betegség által tud alkalmazkodni az energiaveszteséghez, akkor hosszú évekig tartó, lassú haldoklás megy végbe.

Összegzés:

• A légzés által az ember oxigént kap, mely a sejtekben zajló folyamatoknál energiaforrásként szerepel.
• A rövid, feszült - különösen szájon keresztül történõ - kilégzésnél a széndioxid vesztesége meghaladja a sejtekben termelt széndioxid szintet.
• Minél több széndioxid van a szövetsejtekben, annál jobban használódik fel az oxigén.

/Dr. Komin Vladimir/ 

 Nyomás,-fájdalomkeltés

Úgy szól egy régi keleti bölcsesség. hogy "Aki megbirkózik a fájdalommal, az megbirkózik a Gonosszal." A mondás nem részletezi sem a fájdalom milyenségét. mélységét, sem a Gonosz fogalmát. Az viszont tény, hogy minden õsi iskola valamilyen szinten fájdalom-terhelés alá vetette tanulóit. Minél tovább haladt az útján. annál jobban nõttek a fájdalmak és a kihívások. Itt már elsõsorban nem a fizikai terhelésekre és fájdalmakra kell gondolni. mint inkább a lelkire.
Ahhoz, hogy a tanuló elõbbre léphessen és a mondás szerint megküzdjön a gonosszal, mely önmagában nyugszik és létezik, elõször fizikai próbákon kell átesnie. Ezek a próbák azonban hatalmas segítséget nyújtanak a fizikai erõnlétnövelésében.

Légzés

A legtöbb Életerõ. az úgynevezett Prána a légzés útján kerül be a szervezetünkbe és a tüdõn keresztül alakul át ez a finom láthatatlan energia fizikai erõvé. Ezért egyáltalán nem mindegy. hogy hogyan lélegzünk, milyen körülmények között és mennyi levegõt veszünk magunkhoz.

Minden esetben ügyeljünk arra. hogy a belégzett levegõ a lehetõ legtisztább és legfrissebb legyen. Ebben van a legtöbb Életerõ. Légzési gyakorlatot csak akkor ne végezzünk a szabadban. ha a levegõ nyomasztóan sûrû és igen magas a pára tartalom. esetleg a "levegõben" van az esõ. Ilyenkor inkább, alaposan kiszellõztetett teremben kell tartani a gyakorlatokat.
A légzési gyakorlathoz ne öltözzünk túl, mert hatására beindul a test méregtelenítése és a méreg- anyag a bõr pórusain keresztül távozni Igyekszik. Ezt mûvi úton ne akadályozzuk. Könnyû, természetes alapú ruhát viseljünk legalább ennél a gyakorlatnál. Feltétlenül alaposan zuhanyozzunk Ie a gyakorlat elvégzése, után, hogy a bõrön keresztül távozó salakanyagok eltávozhassanak.
Amennyiben megtehetjük, érdemes a gyakorlat elvégzése elõtt is letusolni, így utat tudunk nyitni a tiszta pórusokon a. kijövõ méreganyagnak.

TÛZLÉGZÉS

A Tûzlégzés kiválóan alkalmas arra, hogy gyorsan energetizálja az egész testet. Különálló alkalmazása is ajánlott. meditáció elõtt.
1. Üljünk kényelmesen. egyenes háttal, miközben állunk kissé elõrehajlik. Kezünk az ölünkben. vállak ellazulnak.
2. Töltsük meg tüdõnket alulról felfelé rövid, gyors belégzésekkel. Lélegezzünk be orron keresztül és ezalatt képzeljük el. hogy egy lángnyelv emelkedik fel a gerincünk mentén. Majd az orron át történõ kilégzéssel erõfeszítés nélkül ürítsük ki tüdõnket.
3. Végezzük el a gyakorlatot tizenkétszer, ki-belégzésekkel.

A jóga tanában a légzõgyakorlatok - szanszkrit nyelven: pránajámák - különleges jelentõségûek, ugyanis egyfelõl: a jóga rendszerében elemi feltétel a helyes légzéstechnika elsajátítása, másfelõl: csaknem minden kedvezõ hatás e gyakorlatok révén is valósul meg.
Általánosságban elmondható sajnos, hogy az emberek többsége a levegõvétel helytelen módjaihoz szokott hozzá, pedig a légzés - azon túl, hogy biztosítja a szervezet gázcseréjét - számtalan életfolyamatra - szívmûködés, vérkeringés, izommûködések, idegi folyamatok - más utakon is kihat. Így a helyes légzéstechnika megtanulása már önmagában hozzájárul egy lépéssel az egészség megõrzéséhez.

A Shirayan Vajramutthi harcmûvészeti stílus központi és kitüntetett eleme a Sardulah-pranah (AUMH-pranah), vagyis a ’Tigrislélegzet’.

A 'Tigrislélegzet ' egyrészt egy komplett formagyakorlat elnevezése, másrészt egy speciális koncentrációs légzõgyakorlat, mely nyugtatja, pihenteti a gondolatokat, az idegrendszert, továbbá az energiáit koncentráló tigrist szimbolizálja.
A Shirayan Vajramutthi harcmûvészeti stílus központi és kitüntetett eleme a Sardulah-pranah (AUMH-pranah), vagyis a ’Tigrislélegzet’. A 'Tigrislélegzet ' egyrészt egy komplett formagyakorlat elnevezése, másrészt egy speciális koncentrációs légzõgyakorlat, mely nyugtatja, pihenteti a gondolatokat, az idegrendszert, továbbá az energiáit koncentráló tigrist szimbolizálja.
A ’Tigrislélegzet’ technika ’Surjasampha Vajrapati’ szavaival nem más, mint a ’veszélyben élõ sárkányszellemû és tigrisszellemû koncentrált figyelme’, mely utal a módszer szellemi elsõrendûségére is.
Az ’AUM-H Pranah’ jellemzõje a nyugodt kilégzés közben hallható folyamatos mormogó, hörgõ hang, mely nem más, mint a tigristõl kölcsönzött egyik hangjelzés, melyet akkor hallat, amikor pihen, de ugyanakkor ugrásra kész.

1. Álljon kis terpeszállásba, karja a test mellett legyen. Tenyerek lazán, a földdel párhuzamosak. Szemét csukja be, és szabályosan lélegezzen.
   
2. Belégzésnél - emelje karjait a légzés ütemében vállmagasságig - képzelete kövesse a levegõ útját, ahogy behatol a lábujjakon, végighalad a láb minden csontján, majd a gerincen végighalad a mellkasba.
   
3. Kilégzésnél - karjait engedje le a légzés ütemében a teste mellé - érezze, ahogy a levegõ lefelé halad, majd a lábujjakon távozik (mindkét lábával külön-külön ismételje el háromszor).
   
4. Most képzelje el, hogy a levegõ a kéz ujjain hatol be, és a karon keresztül jut el a vállon át a fejig.
   
5. Kilélegezve kövesse a levegõ útját az ellenkezõ irányba (mindkét karral külön-külön háromszor ismételje).
   A "csontok légzése" biztosítja a test és a szellem teljes lazítását.

A Ha-légzés hasonlít a jógalégzésre. Harmóniát teremt a testben, a szellemben és a lélekben, a kilégzés hangsúlyozásával pedig lelkileg tisztít meg. Megtanuljuk elengedni a kilélegzett levegõt, és tudatossá válik a légzés ritmusára.

Álljon terpeszben, hara pozícióban. Ugyanúgy az orrán keresztül lélegezzen, mint a jóga légzésnél. Tüdõlebenyei egyenletesen és hullámszerûen töltõdnek fel alulról felfelé levegõvel. A belégzés alatt lassan emelje fel karjait függõlegesen a feje fölé. Számoljon közben 8-ig.

Ha már megtelt a tüdeje, akkor maradjon így, felemelt karral néhány másodpercig, majd egy hirtelen mozdulattal engedje elõre le a karjait. Eközben hevesen lélegezzen ki a száján keresztül, és mondja: "Ha". Ez a hang nem a gégében keletkezik, hanem a kilégzés váltja ki.

Néhányszor megismételheti ezt a gyakorlatot. Gyors stresszoldásnak is használhatjuk, ha nagyon feszültek vagyunk.