EzoTOP

az átkozott Egóról volt szó. A pofátlanul nagyra nőtt Énünk-ről. Arról az Énről, akit Buddha illúziónak tart, akit Mózes megpróbál kifejleszteni, akit Jézus alázatra hív, akit Steiner doktor az egekbe emel. Akit a düledező európai kultúra mindennap százezerszer meggyaláz.
"Mondd nekik: A Vagyok küldött hozzátok!" - szólt a Hang a csipkebokorból, feltehetően a világ egyedüli és legmagányosabb Énjének a szomorúságával. S ma már? "Én mondom magának!" ... "Nekem mondja?"... Én és Nekem és Felőlem és Rólam és Tőlem és Értem és Miattam... És "Nekem az a véleményem! ..." és "Én úgy látom!... és Én és Én és Én... Ott táncolunk egymagunkban szomorú színpadunk kö-zepén, lakható, vagy kevésbé lakható díszleteink között - tényleg, megkérdezted már magadtól, hogy mennyire lakhatók a díszleteid? - s körülöttünk a statisztéria, a jel-mezek, a kellékek - a világ! Isten ásítozni kezd, komédiásai rossz darabot játszanak, nagy színmű helyett milliárd monodrámát. S ha Isten ásít bennünk, mi magunkba döfjük az első adag heroint. Dehát van ez egyáltalán? Miről beszélünk?
Gandol azt mondta egyszer, amikor túl hevesen harcoltam halhatatlan lelkemért:
- Hát ilyen primitíven képzeled el az embert? Mint egy őszibarackot, aminek kívül van a romlandó, puha húsa, belül pedig a szilárd, örökkévaló magja? Akkor inkább térj vissza a nagyszakállú Jóistenhez! A Jóisten egy gyönyörű ajándékcsomagot tart a jobb kezében a jók számára, baljában pedig virgácsot szorongat, a rosszaknak. És te egész életedben nagyon fogsz igyekezni, hogy kiérdemeld az ajándékcsomagot. Meg is kapod majd, kibontod és legott kiugrik belőle az ördög és orron vág. És ez lesz a te életed legnagyobb meglepetése!

Gandol úr, van lelkünk?
Régen ezt felelték: Ha fáj, akkor van.
És Te, mit felelsz?
Nincsen! Buddhára hallgassatok. Egy illúzió rabjai vagyunk.
Ha nincs lelkünk, akkor lélekvándorlás sincs?
Nincsen. De van újratestesülés.
Hogy lehet ezt megérteni?

Lassan kántálta, hogy emlékezetünkbe véshessük:

Az érzés újra érezni akar,
a gondolat újra gondolni akar,
a cselekedet újra cselekedni akar.
Ennyi az egész.

S amikor tovább értetlenkedtünk, nagyot sóhajtva, hozzátette: Az ember, aki egykor érzett, gondolkodott, cselekedett - halott. Nincs már a világban. De érzéseinek, gon-dolatainak, cselekedeteinek az energiája nem semmisülhet meg. Egy idő után az érzé-sek, gondolatok, cselekedetek energiája új lénnyé áll össze... Ezt nevezzük újrateste-sülésnek.

Záporoztak rá a kérdések.
Ravi: Mi lesz a testtel, ha a lélek elhagyta?
Gandol: Az, amit te léleknek hívsz, önként soha nem hagyja el a testet. Mindig a tönkrement test ereszti el a lelket. Ha véget akarsz vetni az életednek, a testedet kell tönkretenned. Semmit sem tudsz kezdeni a lelkeddel.
Ravi: Mi az valójában, amit én léleknek nevezek?
Gandol: Három vágy vágya a megvalósulásra. Az érzés vágya az érzésre, a gon-dolat vágya a gondolkodásra, a cselekvés vágya a cselekvésre.
Ravi: Mi kell a megvalósuláshoz?
Gandol: Test. Mert a szellemi sík a lehetőségek világa. A fizikai sík a megvaló-sulás világa.
Ravi: Ezek szerint az ember?...
Gandol: Három vágy összefonódása és testre találása.
Ravi: S ha a test elpusztul?
Gandol: Beleolvad a testek világába. S a három vágy szétválik és beleolvad az érzés, a szellem és az erő világába.
Ravi: Ezek szerint négy halál vár ránk? A test halála után még három?
Gandol: Négy halál.
Én: Mi hát az "Én"?
Gandol: Taraj a hullámon.
Én: Halálra születik az ember?
Gandol: És születésre hal.

Nem kérdeztünk többet. Halkan zümmögtük a Ghajani Mantrát. És néztük a tüzet.
A szótlan töprengést végül Gandol törte meg: "Sokáig ott ténferegtem annak a kapuja előtt, amit ti spiritualizmusnak, transzcendenciának és még nem tudom mi mindennek neveztek. Én a létezés szellemi síkjának hívom. Ám egy napon meguntaa, hogy minden onnan érkezőtől megkérdezzem, hogy mi van a kapun túl? Ugyan me-sélje már el nekem. Azt gondoltam, hogy bemegyek és magam fogok körülnézni. Ti miért nem szánjátok rá magatokat?"

A biztonságot keresed?
Legyél te a biztonság!
Önmagad biztonsága.

A békét keresed?
Legyél te a béke!
Önmagad békéje.

A fényt keresed?
Legyél te a fény!
Önmagad fénye.

Közbevetett megjegyzés: A beszélgetések kezdetén már nyilvánvaló, hogy Gandol - ha nem is buddhista - de sokat merít Buddha tanításaiból. Amikor az Én-ről, mint a hullám tarajáról beszél, lényegében a buddhai Én-illúzióra utal. Ugyanígy az idézett vers emlékeztet az öreg Buddha szavaira: "Legyetek Ananda önmagatok fénye, a menedéket leljétek fel önmagatokban, idegen menedék nélkül." Plágium ez? Vagy csak egy régi motívum felhasználása egy új szimfóniában?

LÉPÉSEK...

A Talmud szerint azt mondja az Úr: "Ha te elfeledkezel rólam egy napig, én elfeled-kezem rólad kettőig."
Gandol hozzátette: Nemcsak erről van szó. Az Úr azt is mondja, hogy "ha te egy lépéssel közeledsz felém, én két lépéssel hátrálok előled."
Hideg borzongás. Ki érti ezt?

Gandol: Az Úr nem szereti azokat, akik meg akarják ismerni. Féltékeny Isten. Senkivel sem kíván osztozni az istenségében. Aki az ő megismerésére tör, az ré-szesülni akar isteni lényéből, mindentudásából, mindenhatóságából. Vagyis ő maga is istenné akar válni. Ezek elől hátrál az Úr.
Ravi: És kiket szeret? Kiket enged közel magához?
Gandol: Az Úr a szolgákat szereti. Akik hűségesen végrehajtják parancsait. A Mózes-embereket. Az Ábrahám-embereket.
Én: A rohadt engedelmességi komplexum. Gyere fiam, most szépen lemészárol apuka az oltáron.
Gandol: Töprengj el a régi mondat jelentésén: Az ember megszentelődik Isten-ben és Isten megszentelődik az emberben.
Én: Két szentség nélküli lény - az Isten és az Ember - szentté avatja egymást?...
Gandol: Százezer évek alatt.
Én: Kicsoda a szentség nélküli Isten?
Gandol: Erő. Erő - forma nélkül.
Én: És kicsoda a szentség nélküli ember?
Gandol: Forma. Forma erő nélkül.
Én: Akkor mi a lélek?
Gandol: Erő, a forma fogságában.
Én: És mi a szellem?
Gandol: A létrejött szentség, küldetésben az erő kiszabadítására a formák világá-ból.
Én: Van-e örök forma?
Gandol: Nincs. A forma mulandó. A formának meg kell halnia.
Én: Van-e örök erő?
Gandol: Ezt nem tudom... Ezt nem tudom.
És egy verset mondott, majd hosszú időre elhallgatott.

"Az igazságot sohasem kapjuk
valaki mástól.
Mindenki saját maga által
nyeri el azt."

"E szavakat hagyta végső üzenetül tanítványainak Tetto szerzetes, hatszáz esztendő-vel ezelőtt. Ültessétek el magatokba!"

Közbevetett megjegyzés: Gandol szavai nyomán gnosztikus tanítások derengenek fel.
Jaldabaoth eon "illegális" teremtése, különválva az együttes teremtésre készülő másik hat eontól. E gonosz teremtés ellen küldött "első fényember" - a Lélek -, aki beleszeretett a formák világába és az anyag fogságába esett. A "második fényember" lenne a Szellem, aki ma is vívja harcát a Lélek megszabadításáért. Az sem kizárt, hogy amikor a Lélek olyan mélyen süllyedt az anyagba, hogy elakadt az újratestesülés lehetősége, mert az anyagi világból még a "köztes lét" idejére sem volt szabadulás, akkor a hat eon, Krisztussá egyesülve, váltotta meg az anyag totális rabságából a lel-keket, azáltal, hogy a Golgotán kiontott vére behatolt a Föld anyagába. Tetto pedig japán zen-buddhista szerzetes volt - teljes nevén Tetto Giko, - aki 75 éves korában halt meg 1369-ben. A fent idézett versét lepecsételt borítékban hagyta tanítványaira, amit csak halála után volt szabad felbontaniuk.

/ Forrás: http://www.terebess.hu/keletkultinfo/popper2.html /

Téma: A lélek rezdülései

Bővebben...

2008. május 20. kedd, 13:50

BESZÉLGETÉSEK GANDOLLAL

TŰZNÉZÉS KÖZBEN

az átkozott Egóról volt szó. A pofátlanul nagyra nőtt Énünk-ről. Arról az Énről, akit Buddha illúziónak tart, akit Mózes megpróbál kifejleszteni, akit Jézus alázatra hív, akit Steiner doktor az egekbe emel. Akit a düledező európai kultúra mindennap százezerszer meggyaláz.
"Mondd nekik: A Vagyok küldött hozzátok!" - szólt a Hang a csipkebokorból, feltehetően a világ egyedüli és legmagányosabb Énjének a szomorúságával. S ma már? "Én mondom magának!" ... "Nekem mondja?"... Én és Nekem és Felőlem és Rólam és Tőlem és Értem és Miattam... És "Nekem az a véleményem! ..." és "Én úgy látom!... és Én és Én és Én... Ott táncolunk egymagunkban szomorú színpadunk kö-zepén, lakható, vagy kevésbé lakható díszleteink között - tényleg, megkérdezted már magadtól, hogy mennyire lakhatók a díszleteid? - s körülöttünk a statisztéria, a jel-mezek, a kellékek - a világ! Isten ásítozni kezd, komédiásai rossz darabot játszanak, nagy színmű helyett milliárd monodrámát. S ha Isten ásít bennünk, mi magunkba döfjük az első adag heroint. Dehát van ez egyáltalán? Miről beszélünk?
Gandol azt mondta egyszer, amikor túl hevesen harcoltam halhatatlan lelkemért:
- Hát ilyen primitíven képzeled el az embert? Mint egy őszibarackot, aminek kívül van a romlandó, puha húsa, belül pedig a szilárd, örökkévaló magja? Akkor inkább térj vissza a nagyszakállú Jóistenhez! A Jóisten egy gyönyörű ajándékcsomagot tart a jobb kezében a jók számára, baljában pedig virgácsot szorongat, a rosszaknak. És te egész életedben nagyon fogsz igyekezni, hogy kiérdemeld az ajándékcsomagot. Meg is kapod majd, kibontod és legott kiugrik belőle az ördög és orron vág. És ez lesz a te életed legnagyobb meglepetése!

Gandol úr, van lelkünk?
Régen ezt felelték: Ha fáj, akkor van.
És Te, mit felelsz?
Nincsen! Buddhára hallgassatok. Egy illúzió rabjai vagyunk.
Ha nincs lelkünk, akkor lélekvándorlás sincs?
Nincsen. De van újratestesülés.
Hogy lehet ezt megérteni?

Lassan kántálta, hogy emlékezetünkbe véshessük:

Az érzés újra érezni akar,
a gondolat újra gondolni akar,
a cselekedet újra cselekedni akar.
Ennyi az egész.

S amikor tovább értetlenkedtünk, nagyot sóhajtva, hozzátette: Az ember, aki egykor érzett, gondolkodott, cselekedett - halott. Nincs már a világban. De érzéseinek, gon-dolatainak, cselekedeteinek az energiája nem semmisülhet meg. Egy idő után az érzé-sek, gondolatok, cselekedetek energiája új lénnyé áll össze... Ezt nevezzük újrateste-sülésnek.

Záporoztak rá a kérdések.
Ravi: Mi lesz a testtel, ha a lélek elhagyta?
Gandol: Az, amit te léleknek hívsz, önként soha nem hagyja el a testet. Mindig a tönkrement test ereszti el a lelket. Ha véget akarsz vetni az életednek, a testedet kell tönkretenned. Semmit sem tudsz kezdeni a lelkeddel.
Ravi: Mi az valójában, amit én léleknek nevezek?
Gandol: Három vágy vágya a megvalósulásra. Az érzés vágya az érzésre, a gon-dolat vágya a gondolkodásra, a cselekvés vágya a cselekvésre.
Ravi: Mi kell a megvalósuláshoz?
Gandol: Test. Mert a szellemi sík a lehetőségek világa. A fizikai sík a megvaló-sulás világa.
Ravi: Ezek szerint az ember?...
Gandol: Három vágy összefonódása és testre találása.
Ravi: S ha a test elpusztul?
Gandol: Beleolvad a testek világába. S a három vágy szétválik és beleolvad az érzés, a szellem és az erő világába.
Ravi: Ezek szerint négy halál vár ránk? A test halála után még három?
Gandol: Négy halál.
Én: Mi hát az "Én"?
Gandol: Taraj a hullámon.
Én: Halálra születik az ember?
Gandol: És születésre hal.

Nem kérdeztünk többet. Halkan zümmögtük a Ghajani Mantrát. És néztük a tüzet.
A szótlan töprengést végül Gandol törte meg: "Sokáig ott ténferegtem annak a kapuja előtt, amit ti spiritualizmusnak, transzcendenciának és még nem tudom mi mindennek neveztek. Én a létezés szellemi síkjának hívom. Ám egy napon meguntaa, hogy minden onnan érkezőtől megkérdezzem, hogy mi van a kapun túl? Ugyan me-sélje már el nekem. Azt gondoltam, hogy bemegyek és magam fogok körülnézni. Ti miért nem szánjátok rá magatokat?"

A biztonságot keresed?
Legyél te a biztonság!
Önmagad biztonsága.

A békét keresed?
Legyél te a béke!
Önmagad békéje.

A fényt keresed?
Legyél te a fény!
Önmagad fénye.

Közbevetett megjegyzés: A beszélgetések kezdetén már nyilvánvaló, hogy Gandol - ha nem is buddhista - de sokat merít Buddha tanításaiból. Amikor az Én-ről, mint a hullám tarajáról beszél, lényegében a buddhai Én-illúzióra utal. Ugyanígy az idézett vers emlékeztet az öreg Buddha szavaira: "Legyetek Ananda önmagatok fénye, a menedéket leljétek fel önmagatokban, idegen menedék nélkül." Plágium ez? Vagy csak egy régi motívum felhasználása egy új szimfóniában?

LÉPÉSEK...

A Talmud szerint azt mondja az Úr: "Ha te elfeledkezel rólam egy napig, én elfeled-kezem rólad kettőig."
Gandol hozzátette: Nemcsak erről van szó. Az Úr azt is mondja, hogy "ha te egy lépéssel közeledsz felém, én két lépéssel hátrálok előled."
Hideg borzongás. Ki érti ezt?

Gandol: Az Úr nem szereti azokat, akik meg akarják ismerni. Féltékeny Isten. Senkivel sem kíván osztozni az istenségében. Aki az ő megismerésére tör, az ré-szesülni akar isteni lényéből, mindentudásából, mindenhatóságából. Vagyis ő maga is istenné akar válni. Ezek elől hátrál az Úr.
Ravi: És kiket szeret? Kiket enged közel magához?
Gandol: Az Úr a szolgákat szereti. Akik hűségesen végrehajtják parancsait. A Mózes-embereket. Az Ábrahám-embereket.
Én: A rohadt engedelmességi komplexum. Gyere fiam, most szépen lemészárol apuka az oltáron.
Gandol: Töprengj el a régi mondat jelentésén: Az ember megszentelődik Isten-ben és Isten megszentelődik az emberben.
Én: Két szentség nélküli lény - az Isten és az Ember - szentté avatja egymást?...
Gandol: Százezer évek alatt.
Én: Kicsoda a szentség nélküli Isten?
Gandol: Erő. Erő - forma nélkül.
Én: És kicsoda a szentség nélküli ember?
Gandol: Forma. Forma erő nélkül.
Én: Akkor mi a lélek?
Gandol: Erő, a forma fogságában.
Én: És mi a szellem?
Gandol: A létrejött szentség, küldetésben az erő kiszabadítására a formák világá-ból.
Én: Van-e örök forma?
Gandol: Nincs. A forma mulandó. A formának meg kell halnia.
Én: Van-e örök erő?
Gandol: Ezt nem tudom... Ezt nem tudom.
És egy verset mondott, majd hosszú időre elhallgatott.

"Az igazságot sohasem kapjuk
valaki mástól.
Mindenki saját maga által
nyeri el azt."

"E szavakat hagyta végső üzenetül tanítványainak Tetto szerzetes, hatszáz esztendő-vel ezelőtt. Ültessétek el magatokba!"

Közbevetett megjegyzés: Gandol szavai nyomán gnosztikus tanítások derengenek fel.
Jaldabaoth eon "illegális" teremtése, különválva az együttes teremtésre készülő másik hat eontól. E gonosz teremtés ellen küldött "első fényember" - a Lélek -, aki beleszeretett a formák világába és az anyag fogságába esett. A "második fényember" lenne a Szellem, aki ma is vívja harcát a Lélek megszabadításáért. Az sem kizárt, hogy amikor a Lélek olyan mélyen süllyedt az anyagba, hogy elakadt az újratestesülés lehetősége, mert az anyagi világból még a "köztes lét" idejére sem volt szabadulás, akkor a hat eon, Krisztussá egyesülve, váltotta meg az anyag totális rabságából a lel-keket, azáltal, hogy a Golgotán kiontott vére behatolt a Föld anyagába. Tetto pedig japán zen-buddhista szerzetes volt - teljes nevén Tetto Giko, - aki 75 éves korában halt meg 1369-ben. A fent idézett versét lepecsételt borítékban hagyta tanítványaira, amit csak halála után volt szabad felbontaniuk.

/ Forrás: http://www.terebess.hu/keletkultinfo/popper2.html /

Téma: A lélek rezdülései

Bővebben...

2008. május 15. csütörtök, 09:58