Álmok
Christoffel Knape fiatal berlini gyógyszerészgyakornok 1768 nyarán szerencsét próbált a porosz lottón. A 22-es és 60-as számot játszotta meg, a húzás előtti éjszakán ugyanis azt álmodta, hogy a lottózóban van és a fent számot kiáltják ki. Másnap álma valóra vált - valóban a nyertes számokat tette meg.
1776 augusztusában Knape azt álmodta, az utcán megy, s az egyik üzlet ajtaján a nyertes lottószámokat látja kiírva. Ezek közül csak egyet játszott meg, de mivel a húzásig volt még idő, azokra is tett, amelyekre még vissza tudott emlékezni. Szerény jutalom ütötte a markát. Ha az összes számot fel tudta volna idézni, ötvenszer annyi pénzt nyerhetett.
A következő évben Knape álmában egy barátja kiválasztott egy marék számot. Úgy érezte, ha a barátja által kiszemelt számok közül kiemel egyet, az lesz a nyertes. így is tett, s másnap rohant a lottózóba - de addigra a szám már betelt, s nem fogadhattak rá többen. Pedig azt húzták ki.
Christoffel Knapénál többet profitált egy fiatal oxfordi diák, John Godley, aki 1946-1947-ben három alkalommal is megálmodta egy-egy lóverseny nyertesét. Ennek megfelelően jó lovakra tett, s családjával és barátaival egész kis vagyont vágott zsebre.
Néha, úgy tűnik, az álmok kifizetődnek.
/Reader's Digest - Misztikus történetek!
UTAZÁS A TESTEN KÍVÜL
1968. november 11-én a san franciscoi Haight-Ashbury negyedben, a Colé Street 1329 emeleti lakásában laktam a feleségemmel. Azon az estén épp Oliver Fox Astral Projection (Asztrális Kivetülés) című könyvét olvasgattam. Aznap vettem egy utcai antikvárius bódéban, csak később tudtam meg, hogy a könyv a műfaj élenjáró műve. Akkor még csak annyit tudtam a testen kívüli tapasztalatról, hogy szokatlan és érdekes jelenség. A témával kapcsolatos véleményem, esetleges ilyen vagy olyan irányú részrehajlásom még nem alakult ki. Ha akkoriban valaki megkérdezett volna, valószínűleg óvatos szkepticizmussal azt válaszoltam volna, hogy a testen kívüli tapasztalat (“asztrális kivetülés") talán csak érzéki csalódás lehet. Lenyűgözött a könyv, mélyen megérintett eleven hitelessége. Nem is tudtam letenni, órákig fenn voltam jóval azután is, hogy feleségem lefeküdt, csakhogy egy ültő helyemben befejezhessem. Fox a könyvében leírja saját módszerét, melynek segítségével tudatosan hagyhatja el a testét - lényege, hogy az álom közben sikerüljön “felébredni". Ő ezt “A Tudás Álmának" nevezte.
Ez a tapasztalat nyilvánvalóan nem volt azonos a “normális" éber tudatossággal, de abban az értelemben, hogy különbséget tudtam tenni a tapasztalatok közt, legalább annyira éber voltam, mint most, ahogy papírra vetem e szavakat. A történtek teljességgel lenyűgöztek, majdnem teljesen elborított a felismerés: “Megcsináltam!" “Kivetültem!" Semmi félelmet nem éreztem. Sőt, kifejezetten vidám dolog volt - a maga módján pontosan olyan jelentőségteljes, mint a négy évvel korábbi LSD-s samadhi utazásom. Egyszer csak visszatért a nő, én pedig tudatosan és szándékosan kinyúltam felé, hogy megtapinthassam, valóságos-e (annak ellenére, hogy éppen néhány órával korábban olvastam, hogy az ilyen kísérlet az asztrális kapcsolat esetében egyszerűen véget vet az egész élménynek). Elemi szükségét éreztem, hogy megtudjam, anyagból van-e. Kezem átsiklott a testén, mintha levegő volna - nagyon nyugtalanító “érzet" volt, vagyis inkább annak hiánya. Bumm! A jelenet egy szempillantás alatt átalakult. Lakásunk eltűnt, egyszerre egy felső középosztálybeli család nappalijában találtam magam. Egy nagy ablakot láttam széthúzott függönyökkel, mely úgy tűnt, a South Bay fényeire néz. (Később arra a következtetésre jutottam, hogy valahol a félszigeten kellett lennie, talán a Menlo Parknál.) Ez nem hallucináció volt. A mai napig emlékszem a bútorokra, és a szoba berendezéseire. Sötét volt, de mégis annyira tisztán kivehető volt minden, akárcsak nappal. A szobát árnyék nélküli borostyán-arany színű ragyogás árasztotta el. Az előtérben, jobbra egy másik fiatal nő állt, körülbelül ugyanolyan korú, mint az előző: húsz év körüli, alacsony, szép, rövid szőke hajjal, rövidke hálóingben. Tudta és zavarta, hogy az otthonában vagyok, eléggé zavartan mozgott, kissé tántorgott, mint egy alvajáró. Noha megváltozott tudatállapotban voltam, de azért bizonyos értelemben teljesen éberen, ő ezzel szemben úgy viselkedett, mintha álmodna. Az egész élmény alatt megmaradt ez az éles különbség viszonylagos tudatállapotunk között. Megfordult, és kiment jobbra a hallba. Követni “szándékoztam" őt - nem tudom, hogyan írhatnám le, mivel más volt ez, mint ahogyan normálisan járunk. “Átlebbentem" a szobán, le a hallba, követve a lányt - semmihez sem tudom hasonlítani ezt az érzést! Egyszerűen csak gondolni kell rá, s máris mozog az ember. Lefelé, a hallba menet egy félig nyitott ajtón át láttam egy valóságos (nem álom) fürdőszobát: a zuhanyajtóra vetett törülközők, lefolyó, szemfestékek és krémek, ruhák szanaszét a földön. A hall másik végén egy másik ajtó - valahonnan “tudtam", hogy a hálószobája van ott. Megállt, megfordult, és látta, ahogy odalebegek. Arcára kiült a pánik! Elrohant mellettem, megint föl a hallon át. Biztosan nem jelenthettem veszélyt a számára, boldog voltam az új élménytől, erősen kíváncsi, kommunikálni próbáltam vagy bármely módon felvenni a kapcsolatot. Megpördültem a levegőben, és visszasuhantam a nappali felé. Megállt a kanapé melletti asztalkánál, és hisztérikusan kiragadott valamit a hamutartóból. Gondolom, talán cigarettacsikk lehetett (egy asztrális cigarettacsikk?). Pánikszerűen igyekezett a kezembe erőltetni azt a valamit. Az én szemszögemből nézve az ő részéről mindez elég tiszta álombéli logikának tűnt: mintha arra akarna kényszeríteni a cigarettacsikkel, hogy eltűnjek.
Akárcsak az előző alkalommal, most is igyekeztem megérinteni, visszafojthatatlanul szükségét éreztem, hogy megtapasztaljam, tényleg anyagból van-e (ez a késztetés teljesen irányíthatatlan volt - ez mutatja, hogy nem voltam teljesen ura a történteknek, noha tudatomnál voltam, úgy, ahogy soha korábban). Finoman megfogtam a vállát várva a pillanatot, hogy minden eltűnjön, ahogy Fox a könyvében leírja. Meglepve tapasztaltam, hogy az előző nővel szemben ő szilárd volt, sőt pont olyan volt őt megérinteni, mint bárki más “valóságos" embert. Tisztán éreztem a hálóing szövetét, és alatta testének melegségét. Egészen eddig a pontig semmiféle szándékot vagy irányultságot nem fedeztem fel magamban (a megszállott kíváncsiságot leszámítva), de abban a pillanatban, mikor kapcsolatba kerültünk, az egésznek szexuális töltete lett, mintha valami mágneses mezőt kapcsoltunk volna be. A pillanat egy töredékére eltaszított magától, majd a polaritást megfordítva, ugyanolyan erősen ragadott magához, hogy kétségbeesetten megöleljen. Megcsókoltam a nyakát, és valóságosan éreztem, ahogyan a szakállam a bőréhez ér (ez nagyon is valóságos volt!). Összekulcsolta a lábait a derekamon, és szenvedélyesen szájon csókolt. Nem történt a hétköznapi értelemben vett “behatolás", pusztán valami hirtelen, az ívhegesztéshez hasonlító, vakító kékesfehér fényrobbanás, mely a legrövidebb időre egyesített minket: BZZZZZZZ...! Bumm! Teljesen ébren találtam magam az ágyban, feleségem mellettem aludt, mellkasom annyira erősen zihált, hogy attól féltem szívrohamot kapok. Alig kaptam levegőt - olyan volt, mintha fénysebességgel robbantam volna vissza testembe.
Felkeltem, és ide-oda tántorogtam a hajnal előtti lakásban, s valamilyen oknál fogva rémült voltam. Nem a második acid-utazás mindent elborító félelme volt ez, hanem valami aggodalommal teljes bizonytalanság: most itt vagyok, de az előbb még valahol egészen máshol voltam - ki is vagyok én, és mi is volt valóság? A megszokott fizikai környezetem különös módon hiteltelenebbnek tűnt, mint ahonnan jöttem. Valahol, tán csak néhány mérföldnyire innen tényleg ott van a szép, fiatal, szőke lány, amint a nappaliban topog, s próbálja összerakni a képet, melyre csak úgy emlékezhet, mint valami nagyon szexis álomra. De az istenért, épp most csaltam meg a feleségem! Idétlenül hangzik, de tényleg bűnösnek éreztem magam! A következő hetekben minden éjjel, és a későbbiekben többször is próbáltam megismételni azt a testen kívüli élményt. Bár különböző szintű “sikereket" értem el (általában elég álomszerű, és irányíthatatlan módon), eddig még nem tudtam megismételni az első csodás kaland tisztaságát, és viszonylagosan tudatos irányítottságát. Az évek során inkább “misztikus" megértéssé fejlődött bennem: ha valahogy szándékosan el tudnám érni azt a tudatos, irányított tapasztalást, valószínűleg ugyanígy viselkednék, és úgy hiszem, létezik lelkemben egy bölcsebb rész, mely nem engedi, hogy szabadon randalírozzak az “asztrális világban", az itt és most kötelességei elől menekülve.
TANULSÁG:
/részlet J. DeKorne, Pszichelédikus sámánizmus könyvéből/
Az álmok
Az álom és a valóság viszonya analóg a logikai-transzlogikai rendszerek felépítésével és mûködésével. Minden álom valóságos, csak a valóság más tartományaiban (más tudatállapotban) szerzett tapasztalatainkról szól. Az álmodás során más beigazulási rendszerek, programok mûködnek a tudatban. Ezek transzvalóságosak az ébrenlét valóságához képest. Ugyanakkor a valóság is csak egy álom, a tudat kivetítõ tevékenységének következménye, egy illuzórikus álcarendszer a figyelem irányítására. (5. ábra.)
1.: A megállapodás szerinti valóság, az ébrenlét beigazulási tartománya.
2.: Az álomvilág alvás közben.
3.: Fokozott érzékenységû észlelések (ESP).
4.: Az embertõl távoli, mûszerekkel elérhetõ más valóságok Pl.: mikrokozmosz, univerzum, ultrahangok, elektromágneses hullámok tartománya, stb.
5.: Meditációs állapot.
6.: Révüléses állapot.
7.: Álomjóslás, álom ESP.
8.: Parajelenségek.
9.: Az emberközeli jelenségek mûszeresen is vizsgálható tartománya pl.: látható fény, hallható hangok, stb.
10.: A megismerhetõ, fókuszba beigazítható észlelési tartományok összessége, a teljes valóság.
Egyes misztikus teóriák szerint az ember mindaddig alszik, amíg a megfelelõ szintû beavatás által fel nem ismeri az anyagi valóság álomszerû, illuzórikus voltát és el nem kezd tudatosan cselekedni az igazi valóságnak megfelelõen. Ennek megvalósítása persze nem könnyû feladat, és csak keveseknek sikerül valóban felébredniük azok közül, akik megpróbálkoznak vele. Az ilyen felébredett lelkeket hívjuk beavatottaknak, megvilágosodottaknak.
Az álmodási folyamat a gyakorlatban egy szándékos, vizualizált virtuális valóság, környezet (eseménytér) megteremtése és mûködtetése a lélekben. A tudat önmaga számára készíti ezt, amelyben a fizikai testtõl függetlenül tevékenykedhet. A szellemnek és a léleknek jóval ritkábban van szüksége pihenésre, mint az anyagi testnek, ezért használja az alvás idõszakát különbözõ tudati tevékenységek végzésére az álom nevû virtuáltérben. Ezek lehetnek élményfeldolgozások, vágyak, másokkal való metakommunikáció és visszaemlékezés a régmúlt történéseire. A gyakorlott álmodók ismerik a megfelelõ mágikus tudati technológiákat, melyek alkalmazásával pl. be lehet lépni mások álmába és íly módon kommunikálni velük, befolyásolni õket, stb.
A világ mûködését tanuló lelkeknek a kisérõk, szellemi vezetõk sokszor az álmok segítségével tanítják meg a teremtés törvényeit, mert ilyenkor fogékonyabb a lélek a tudás befogadására. Az álom uralása, irányítása és az ébrenlétbe való átvitele csak az elsõ lépés az önmegismerés útján. Ezzel a lélek kaput nyit önmagán belül a feltudati és altudati részei között, megtörve azok információs elszigeteltségét. A külsõ valóság megteremtése és befolyásolása lényegében az ébrenléti álmodás folyamata, míg a belsõ valóság megteremtése és irányítása az alvás közbeni álmodás. A külsõ valósággal a feltudat foglalkozik, a belsõvel az altudat. A kettõt azért választjuk szét, mert sok paraméterükben különböznek, transzlogikusak egymáshoz képest.
A lélek mást és mást tanul a belsõ és külsõ valóságban, és ezek nem mindig férnek meg együtt. Más logika, értelmezõ nyelv segítségével dolgozzuk fel õket. Az ébrenlét számára nehéz megérteni az álom üzenetét (az álmoskönyvek sokszor igen félrevezetõek), míg az álomban nehezen érthetõk az ébrenlét egyes dolgai a számunkra. Az álom során kapott tanítások célja, hogy felismerjük a bennünk szunnyadó sokféleséget és gazdagságot, azokat a lelki képességeket, amelyekkel rendelkezünk és megtanuljunk bánni velük.
Minden álmodás lényege filozófiai szempontból ugyanaz. Összehangolódni a világban lévõ többi entitással, és szinkronban álmodni, teremteni velük a közös valóságot, megegyezés szerint. Végsõ soron tehát a feladatunk egyet álmodni az Istennel, önmagunkról és egymásról (lásd: a szolipszizmust).
AZ ÁLMOK FAJTÁI
Mint minden csoportosítás, rendszerezés, ez is szubjektív, megállapodás szerinti, és az eligazodást, az értelmezést segíti az álmok vizsgálata során.:
1. ÉLMÉNYFELDOLGOZÓ ÁLMOK: A tudat alvás közben tovább foglalkozik az ébrenlét során felmerült problémákkal. Újra lejátssza, értékeli, módosítja az eseményt. Fõleg intenzív hatású élményeknél mûködik ez az utófeldolgozás, de a révüléskor is felléphet a félálomban. Egyébként az ember álmában csak annyit foglalkozik az ébrenlét eseményeivel, annyira fontosak neki az ottani dolgai, amennyire az ébrenlétben az álom dolgai fontosak a számára.
Fajtái:
- Vágyteljesítõ álmok: Ha egy vágy az ébrenlét során nem képes megvalósulni, kielégülni, a tudat áthelyezheti az álom valóságába és ott pótcselekvésként megélheti, realizálhatja a maga számára. Ennek speciális formái az álmodozás, a vizualizáció és az ábrándozás. Mert az éhes disznó is makkal álmodik.
- Probléma megoldó álmok: A napi élményfeldolgozó álmok azon csoportja, melyek az intenzív hatású konfliktusok feloldását, értelmezését segítik. A kisérõk ebbe (is) beleszólhatnak segítõ szándékkal, telepatikusan belépve az álmodó beigazulási tartományába.
- Szembesítõ álmok: A problémamegoldó álmok azon csoportja, mikor az álom fõ célja az esemény feldolgozása és a szellem megnyugtatása, immunizálása. Ezek az álmok lehetnek rémesek, ijesztõek, céljuk a szembesítés a konfliktussal, pl.: az eltemetett emlékekkel, a küszöb õrzõjével, stb.
2. TANÍTÓ ÁLMOK: A kísérõk gerjesztik az álmodóban, mintegy levetítenek neki egy térhatású filmet tanulságképpen. Lehet spirituális és materiális vonzatú, lényege az értelmezhetõség. Ha az álmodó mégsem érti meg, pontosítva megismételhetik az adást, amíg az üzenet célba nem ér. Ide tartoznak a figyelmeztetõ, elõrejelzõ álmok, jóslatok, stb. is.
3. LÉLEKGYÓGYÍTÓ ÁLMOK: A Belsõ Én, ill. a kisérõk beavatkozása az álmodó személyiség sérülésének kijavítása céljából. Ez lehet emlékeztetés a felejtésblokk feloldásával, a tudatalattiba számûzött információk felhozatala, a lelkiismeret megszólal(tat)ása, dorgálás, biztatás, az identitástudat és a bizonyosság erõsítése, immunizáció, egyes programok felülírása és egyéb beavatkozások a tudat rendszereibe. (Földönkívüliek is végezhetnek ilyen beavatkozásokat az ember eltérítésekor vagy lélekkiemelés során.)
4. MEDITÁCIÓS ÁLMOK: Az önirányítás gyakorlása céljából végzett koncentrációs, kontemplációs (szemlélõdéses), a testet és lelket lazító, tudattágító meditációs gyakorlatok a szellem fejlettségétõl függõen.
5. FOKOZOTT ÉRZÉKENYSÉGÛ ÉSZLELÉSEK: A fókusz eltolása más beigazulási tartományokra. Ide tartozik a jövõbe, múltba, távolba látás, a tudat kiterjesztése vagy összevonása, a telepatikus kommunikáció más entitásokkal, az elõzõ vagy következõ reinkarnáció megtekintése, stb. Mindezek a szellem fejlettségi szintjétõl függenek, a Belsõ Én és a kisérõk irányít(hat)ják tanító, felkészítõ célzattal.
6. TESTELHAGYÁSOS ÉLMÉNYEK: Lélekutazás az asztrálsíkon. A szellem fejlettségétõl, pillanatnyi energia szintjétõl, egészségi állapotától, célfeladatától függõ közvetlen megtapasztalás. Irányíthatja a Belsõ Én, kisérõk, hipnotizõr, földönkívüliek, ha a lélek az önirányítás terén még nem elég képzett, de létrejöhet spontán elszakadás, ösztönös barangolás is.
A tapasztalataink szerint a fél-egy óránál tovább való kinntartózkodást a hátrahagyott test egészségileg megsínyli, ezért célszerû az utazás idejét rövidre szabni. Az utazást a távolba látás bizonyos mértékig helyettesítheti. Az utazásnak korlátot szabnak azok a falak, melyek az utazót egy adott halmazba zárják. Minél fejlettebb a szellem, annál több falon tud átjutni, jogosultsága van a kilépésre. Elhagyhatja a Földet, a Naprendszert, a dimenziórendszert. A mennyországtól a pokolig bárhová elmehet, sõt az univerzumot is elhagyhatja és átléphet más univerzumokba. Erre természetesen csak a legfejlettebb (nagylelkû) mesterek képesek, a végtelen vándorai.
7. ÉRTELMEZHETETLEN ÁLMOK: Minden olyan álom, mely nem sorolható be megnyugtatóan a fenti kategóriák közül egyikbe sem. Ezek az érthetetlennek tûnõ és zavaros álmok. A Belsõ Én az álmodás során olyan élményekre is szert tesz, melyeket az ébrenléti tudat a saját ideakészletével csak torzan tud értelmezni vagy egyáltalán sehogy. Az értelmezhetetlen álom konvertálása sokszor dezinformatív hatással van a személyiségre, tehát nem szabad túl nagy hangsúlyt fektetni az ilyen álmok megfejtésére. A tanító jellegû álmoktól ezek abban különböznek, hogy nem az ébrenléti tudatnak szólnak, mivel nem neki vannak kódolva.
Mindezen felsorolásból is látható, hogy rengeteg dolog vár még felfedezésre az álomtevékenység belsõ összefüggéseivel és külsõ kihatásaival kapcsolatban. Ezt azok tudják a legjobban, akik behatóan foglalkoznak az álmodás jelenségével.
AZ ÁLMOK MÛKÖDÉSE
Az álom mûködését tekintve logikailag analógnak tekinthetõ pl.: a Windows számítógépes programmal. Elõtér és háttér ablakok, ikonok, alkalmazások, dokumentumok találhatók benne. Az álom olyan munkaasztal, ahol a tervezés, értelmezés, elraktározás, emlékezés, alkotás, kommunikáció, érzékelés tovább folyik, mert nemcsak az ébrenléti állapot során csináljuk ezeket.
A passzív álmodás az, melynek lefolyásába az álmodó nem szól bele, csak átéli, elszenvedi, szemléli azt. Az álom egyben üzenet a tágabb valóságtól, a Belsõ Éntõl a személyiségtöredéknek, az ébrenléti tudatnak, melynek jelrendszere, kódja megállapodás szerint épül fel. Vannak egyedi és kollektív álomszimbólumok. Érzések és ideák, gondolatok és képek, hangok és egyéb kommunikációs, ill. érzékelésfajták a közlés céljától függõen. A kollektív szimbólumok az emberiség, mint faj és lélekcsoport közös, megállapodás szerinti õsi (isteni) jelrendszerébõl származnak, míg az egyediek ideiglenes, személyiség és kultúrafüggõ jelek.
Az aktív álmodás kifejlesztése, az álom befolyásolása, irányítása, majd késõbb a létrehozása a visszaemlékezéssel kezdõdik. Minél tökéletesebben kell áthozni az álom emlékeit az ébredési gáton és újraértelmezni, rögzíteni kell a feltudatban. A visszaemlékezést könnyíti a fokozatos ébredés, a révülés gyakorlása, a figyelemkoncentráció és az álom eseményeinek nyomon követése a feltudati értelem segítségével. Az álmok transzlogikus értelmi rendszerek és más valóság tartományokban léteznek. Ezek az alternatív vagy párhuzamos, más beigazulásba esõ valóságrendszerek (tapasztalataink szerint) egyenrangúak, de különbözõek az ébrenléti valóságtól.
Az álmodás mûvészete, az álommágia, az álomfejtés és az álommisztika lényegében az irányított álmodás lehetõségeinek felhasználása a megismerés, a viszonyulás és a teremtés tökéletesítése érdekében. Ez ideakonstrukciók tervezése, modellezése, kipróbálása veszélytelen körülmények között, mielõtt az anyagi síkra lehoznánk és megvalósítanánk õket. "Az álom a valóság tervezõasztala". Az önirányítás gyakorlása során egyébként az álmodó találkozhat saját elementál teremtményeivel, más entitásokkal és más entitások teremtményeivel, ill. az õ Teremtõjével is.
Az értelmezhetetlen álmok megjegyzése, rögzítése különösen fontos a késõbbi elemzés céljából, akár évekkel késõbb is, mert ezek a spirituális fejlõdés lehetséges irányaiba, a tágabb valóságba mutatnak.
AZ ÁLMODOZÁS
Az álmodozás és ábrándozás olyan tevékenység, melyet mindenki elõszeretettel végez az ébrenlét vagy a félálom során, mikor lehetõsége van a lazításra. Az ingerszegény életmód, a vágyakozás, a reménykedés, az elme csapongása okozza ezt a tudati pótcselekvést (lásd: az információs töltelékeket). Kiegyenlítõen, megnyugtatóan hat a személyiségre. Fontos szerepet játszik az életünkben, mivel élvezetes tevékenység és frissíti, élénkíti a szellemet.
A gond akkor kezdõdik, mikor a személyiség a szükségesnél, ill. lehetségesnél több idõt igyekszik eltölteni ebben az állapotban. Nem azért születtünk le az anyagi világba, hogy ábrándozással töltsük az életünket. Fõ feladatunk a tanulás és a munka, az álmodozás csupán mint relaxációs eszköz hasznos a számunkra, nem lehet öncélú tevékenység.
Az álom és az ébrenlét között érdekes átmenetet képez az álmodozás és a halucináció. Az álmodozás speciális fajtái az ihletettség, a belsõ inspiráció, valamint a révülés és a tervezés. Az ihlet minden mûvészet alapja, összehangolódás a kérdéses témakörrel. Az inspiráció a telepatikus sugallat, a külsõ segítség valamely probléma megoldásában, mikor az eszünkbe jut a válasz (valahonnan kívülrõl). A révülés sokféle célra felhasználható, irányított tudati technológia, lásd pl.: a sámánizmust. A tervezés ideakonstrukciók alkotása és vizsgálata a megvalósíthatóság szempontjából elemezve. A halucináció okai lehetnek: látászavar, vizualizáció vagy fokozott érzékenységû észlelés.
/Forrás: http://frankwinking.van.hu/keret.cgi?/11gond07.html/
Álmaink és a telepátia
Vajon ki ne tapasztalta volna, hogy - mondjuk - mosogatás vagy a reggeli öltözködés közben egyszer csak valami az agyába villan: kórházi ágyon fekszik az épp táborozó gyerek, vagy egy határozott hang azt súgja: ne ülj ma autóba, ha jót akarsz.
Ilyenkor egy pillanatra megállunk, esetleg bele is sápadunk, aztán rohanunk telefonálni a gyereknek a táborba, és csak nagyon-nagyon félve ülünk kocsiba. Ha beigazolódik a jóslat, megborzongunk, és ekként morfondírozunk: megéreztem!
Tudatos álmodás
A tudatos álmodás olyan állapot, amikor éber tudattal vagyunk jelen az álmodásban, viszont Énünk nem kapcsolódik szorosan az alsóbb testekkel. Bár az asztrállal megmarad az összeköttetése, illetve hat rá, és ez adja az öntudat erejét. Ezek alapján mondható, hogy az imagináció az, amikor a tudatos álmodás szintjét elérjük a nappali életben is. Éppen ezért a tudatos álom jó elõkészítõje lehet a magasabb látásnak.
![](javascript:kep("pic/cikk_kepek/0000000668.jpg",314,214);){kind=link}